Al Pacino, a kiégett profi

Az alapkonfliktus meglehetősen gyakran visszatérő elem a hollywoodi thrillerműfajban: egy brutális kéjgyilkosságért halálra ítélt bűnöző bosszút akar állni az őt rács mögé juttató, Al Pacino játszotta kriminálpszichológuson, John Grammen, akinek szakvéleménye a bírósági tárgyaláson döntő jelentőségűnek bizonyult a halálos ítélet szempontjából.

Az eredeti bűncselekmény után kilenc évvel valaki ugyanazzal a módszerrel öl meg két nőt, mint az elítélt, a gyanút pedig a doktorra akarja hárítani. Aki eközben titokzatos telefonhívást kap, amelynek értelmében még 88 perce van hátra az életből. Ezek után őrült hajsza kezdődik, mindenki gyanússá válik körülötte, még közvetlen munkatársaiban sem bízhat meg. Az elcsépeltnek nevezhető alaphelyzet ellenére a film alkotói képesek voltak valamelyest visszahozni a klasszikus pszichothrillerek hangulatát, a néző nem válik beavatottá már a történet elején, ugyanúgy töri a fejét egyre zavartabban, mint a főhős. A forgatókönyvíró kellő mértékben adagolja a feszültséget, így a sztori nem lassul le, és nem válik unalmassá. Ám az alkotók számos esetben képtelenek voltak ellenállni a klisék csábításának, ez pedig sokat levon a film értékéből. Számos csöpögős, érzelgős jelenet is bekerült, ami néha megakasztja a film ritmusát. Magát a zárójelenetet is meglehetősen hanyagul „kenték oda”, a fokozódó feszültség miatt nagy várakozásokat keltő végkifejlet így csalódást kelt.

Mindezt ugyanakkor valamelyest ellensúlyozza Al Pacino, aki az Álmatlansághoz hasonlóan itt is kiégett, életunt profit alakít, a tőle megszokott nívón, és ezzel mindvégig a hátán viszi a filmet. Amely ennek köszönhetően, még ha nem is tartozik a műfajban mérföldkőnek tekinthető művek közé, annyit mindenképpen megér, hogy egyszer jegyet váltson rá az ember – főleg, ha egyébként kedveli a thrillereket.

88 perc (88 minutes). Amerikai thriller, 2007. Rendezte: Jon Avnet. Szereplők: Al Pacino, Alicia Witt, Amy Brenneman. Írta: Gary Scott Thompson. Értékelés az 1–5-ös skálán: 3.