A szopránszaxofon uralma a kincses városban

Néhány percnek tűnt, de több mint másfél óráig tartott a Sam Newsome & Lucian Ban Ensemble hétfő esti kolozsvári fellépése. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban öt világhírű, a kortárs dzsessz élvonalát képviselő zenész telt ház előtt mutatta be a The Romanian-American Jazz Suite című lemez anyagát, amelyen a kolozsvári születésű, New Yorkban élő zongorista, Lucian Ban kezdeményezésére közismert román népdalokat dolgoztak fel, olyan érdekes hangzású, nagyszerű fúziós dzsesszmuzsikát hozva létre, amelyet a közönség perceken át felállva tapsolt meg a koncert végén.

Lucian Ban nemcsak egyike a legnagyszerűbb román dzsesszzongoristáknak, de a nemzetközi kritika az utóbbi évtizedben New Yorkba érkezett legtehetségesebb zongoristák közé sorolja. Virtuóz zongorajátéka és Sam Newsome – akit a világ három legjobb szopránszaxofonosának egyikeként tartanak számon – technikás szólói olyan zenei csemegét jelentettek, hogy már a kettejük fellépése is elegendő lett volna a tökéletes élményhez. Minderre azonban még rásegített Ugonna Okegwo bőgős változatos basszusa, J. D. Allen tenorszaxofonos visszafogott, mégis erőt sugárzó játéka és Willard Dyson dobos ritmusa, mely egyik pillanatban diszkrét „háttérzörejként” épült be a remekül megkomponált zenébe, a másikban váratlanul kirobbanva fokozta az amúgy is velőig ható zene feszültségét.

Lucian Ban ismét bebizonyította szülővárosában, hogy méltó a világhírnévre, elképesztő gyorsaságú szólóiba a legváratlanabb pillanatokban iktatott szüneteket, egyedi játékát pedig váratlan „trükkökkel” tette még izgalmasabbá: hol lantként pengette kézzel a zongora húrjait, hol tenyerével fogta le azokat, érdekes koppanó hangzást csalva ki a hangszerből. Ha azonban versenyként fognánk fel a koncertet – bár egy ilyen alapossággal kidolgozott műsor esetében hiba lenne – talán mégis Sam Newsome lenne a győztes, akinek lenyűgöző szaxofonszólóit jutalmazta a legtöbb taps az est során. Kétséget kizáróan az est fénypontját jelentette Sam Newsome és Lucian Ban hangszereinek „párbeszéde”.

Newsome egyik dalban Ban zongorájába belehajolva játszott, a hangszer húrjaihoz egészen közel tartva szaxofonját, szólóját pedig a kolozsvári származású muzsikus felelgetése tette még egyedibbé. Végül a szopránszaxofon egyedül maradt, és egy percekig tartó lenyűgöző szólóval vette át az uralmat. Ezután következett Ugonna Okegwo és Willard Dyson duója: a dob-basszus páros ilyen érdekes hangzású elegyét élőben még nem hallottam: Willard Dyson, aki eddig inkább kísérte társait, most bemutatta, hányféleképpen lehet „bánni” a dobokkal, de bőgős társa sem kímélte hangszerét. A ráadásban már Willard Dyson irányításával a közönség is bekapcsolódott tapssal, varázslatos hangulatot teremtve.