A rögtönzött csodák estéi

Közönségsikert eredményező, virtuóz és remek hangulatú koncerteket könyvelhettek el a szervezők az október 16–20-a között tartott Transilvania Dzsesszfesztivál végén. A műfajt kedvelő közönség öt napon és öt éjszakán át világszínvonalú koncerteken, mesterkurzusokon, műhelyeken és jam sessionökon vehetett részt, a találkozó idején pedig a Művész moziban híres dzsesszzenészek életét bemutató filmek forogtak. „Az volt a szándékunk, hogy Kolozsvárt bekapcsoljuk a dzsesszzenei események nemzetközi áramába, és hogy olyan programot állítsunk össze, melynek minden pontja maradandó élményt nyújt. Úgy érzem, elértük céljainkat” – összegzett Simona Hodoş főszervező a fesztivál végén. Mint mondta, véleményét főként a közönség igazolja, hiszen az esti koncerteken alig néhány szék maradt üresen a Diákművelődési Házban. Tájékoztatása szerint a fesztiválra körülbelül 1500-an váltottak jegyet, ezenkívül 1000 meghívót osztottak szét.

Az esemény legsikeresebb programpontja kétségkívül Jacky Terrasson francia származású amerikai zongorista szólókoncertje volt a hétfői zárónapon: a nemzetközi porondon jól ismert sztárművész másfél órás, főként saját kompozíciókból és dzsessz-sztenderdekből álló műsora túlzás nélkül felejthetetlen élményt nyújtott. Terrasson muzsikájában a dzsesszen túl klasszikus, afrikai népzenei és rockzenei elemek is fellelhetők voltak. Rendkívül ötletes, tüzes improvizációiba a francia himnusz dallamait, Ravel klasszikus Boleróját, Jimi Hendrix Red House című balladáját, sőt a Luis Prima-féle Just a Gigolót is megidézte néhány futam erejéig, nem beszélve arról, hogy a művész a Tragic Mullato Blues című darab frenetikus előadása közben egy felelőtlen néző zsebében megszólaló telefon csengését is hangról hangra leutánozta, és „beépítette” a balladába. Látványként is élményszámba ment, ahogy a Duke Ellington által komponált Caravan című dzsessz-sztenderd bonyolult ritmusát a zongora klaviatúrája alatti részén dobolva, a belső merevítőkön, majd a húrokat ütögetve és pengetve vezette elő hihetetlen virtuozitással. Jacky Terrasson produkciója végén Florian Lungu, az ország legnevesebb dzsesszzenei kritikusa, az est egyik műsorvezetője másodpercekig állt szótlanul a színpadon, majd így szólt: „Hölgyeim és uraim, ez hihetetlen, de igaz!”

A rendezvény másik kiemelkedő produkcióját a párizsi Namaste! zenekar nyújtotta, a laptopot is hangszerként használó (!) együttes a francia kulturális központ jóvoltából lépett színpadra Kolozsváron. A műfaj kedvelőinek bizonyára nem okozott csalódást Theodossi Spassov bolgár szaxofonos és Olivier Gatto francia nagybőgős előadása sem, a honi „nagyágyúk” közül pedig Harry Tavitian és az Orient Express nyújtott maradandó zenei élményt.

Esténként a Diesel Club nevű szórakozóhelyen intimebb hangulatú előadásokra is sor került, Simona Hodoş szerint ezek a klubkoncertek általában remek hangulatban folytak, „hajnali órákig tartó táncmulatsággal és poharazással végződtek.” A fesztiváligazgató szerint a Transilvania Dzsesszfesztivált jövő ősszel szintén a Diákművelődési Házban tartják, a meghívott előadók listája pedig „lassan, de biztosan körvonalazódik.”