A kormányzó testőre

Vajda Lajos 1941-ben Székelyudvarhelyre, a 34. Határvadász zászlóaljhoz vonult be. A délceg, 180 centiméter magas katonára hamar felfigyeltek felettesei, és Budapestre, a testőrséghez irányították jó ajánlólevéllel. Az akkor huszonegy éves, keménykötésű fiatalember a felvételi vizsgán a legjobb eredményt érte el, így hamarosan felesküdhetett a hazára és a kormányra. A testőrök általában a királyi palotában teljesítettek szolgálatot, de ezenkívül nemegyszer külső feladatot is kaptak; így a gödöllői erdőben gyakran vadászó Horthy Miklós kormányzó testi épségére is ügyeltek. A hagyományos díszkardot és az alabárdot korszerű fegyverzet egészítette ki, pisztoly és géppisztoly mellett kézigránáttal is felszerelték az alakulatot, küldetésük szerint.

„Rémálom marad mindnyájunk számára a német bevonulás. A németek be akartak nyomulni a királyi palotába, de a testőrök ellenálltak, s csak a kormányzó utasítására vonultak vissza. A megszállók a szembeszegülésért meg akarták tizedelni az egységet, s csak egy magas rangú tiszt közbenjárására álltak el szándékuktól” – emlékezik a magyar történelem egyik legsötétebb korszakára Vajda Lajos.

A testőrség felszámolása után Vajda Lajos Marosvásárhelyre került a 2. Tüzérosztályhoz. Részt vett a Szászrégen környéki harcokban, majd alakulatával egészen Szlovákia északi részéig vonult. A háború vége Lucia-bányán érte a csapatot, ahol a legtöbben orosz fogságba kerültek. Vajda egy év múlva, tizennégy napi gyaloglás után érkezett haza Farcádra. Az erdészetnél dolgozott, de amikor fény derült múltjára, kitették állásából. Ezután gazdálkodásból élt.

A ma is egyenes tartású, kiváló emlékezőtehetségnek örvendő egykori katonával készült film rendezője és egyben operatőre Zsigmond Attila, az MTV gyergyószentmiklósi tudósítója.