A marosvásárhelyi színházi évadot elemezték

A Színdaraboló már harmadik kiadását éli a Bolyai Klubba kihelyezett külső stúdióban, a mostani beszélgetésen a magyar társulat hamarosan záruló évadáról esett szó. Első körben az a kérdés fogalmazódott meg, hogy milyennek is kell lennie egy nemzeti színháznak? Viszi-e ezt a vonalat az intézmény? Hol helyezkedik el egyáltalán a Tompa Miklós Társulat az erdélyi színházak rangsorában? A válasz: valahol középen – hangzott el, hiszen vannak modellek, amelyeket érdemes lenne követni, például a kolozsvári vagy sepsiszentgyörgyi színház, amelyeknek külföldön is nagy sikerük van, és vannak a közönségkedvenc színházak, úgymint a nagyváradi, a szatmárnémeti vagy a temesvári, ahol imádnak az emberek előadásokra járni. A cél itt, Marosvásárhelyen az lenne, hogy mindkettőbe belekóstoljon a társulat: Erdély nemzeti színházának lenni a szó szoros és elvont értelmében is.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Gáspárik Attila két éve vette át az intézmény vezetését. Elmondta, az volt az egyik célja, hogy elérje: Marosvásárhelyen a lakosság fele egy évben legalább egyszer elmenjen színházba. A tavalyi nézőszám-rekord, az 56 ezer színházlátogató, e cél eléréséhez még nem elegendő. Ugyanakkor 30 év elszigeteltség után újra érdeklődik a külföldi színházi élet a vásárhelyi előadások iránt. Második éve, hogy részt vesz a Pécsi Országos Színházi Találkozón egy-egy produkcióval – pénteken éppen a Yorick Stúdióval közös Bányavakság című előadást játsszák a POSZT-on – a Tompa Miklós Társulat, és ez sikernek könyvelhető el. Ezt az utat kell tovább vinni – tette hozzá Gáspárik.

Lehetetlen megfelelni mindenkinek

Keresztes Attila az idei évadtól a Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője. Szerinte az is történelmi pillanat, hogy olyan igazgatója és magyar társulatvezetője van a színháznak, akiknek közös céljaik vannak. Mint mondta, senki nem tudja igazán, így ő sem, hogy milyen a jó színház. „De ez Erdély varázsa, hogy műhelymunkák folyhatnak, lehet kísérletezni, hogy a közönség és a színház együtt formálódik, együtt tud alakulni” – fogalmazott. Keresztes elmondta, bár nem volt ideje igazán megismerni a közönséget, azt látja, van olyan néző, aki a monarchia idejét sírja vissza, mások a ’70-es, ’80-as évek színházát szeretnék látni, és bár az intézmény próbálna megfelelni mindenkinek, ez lehetetlen küldetés. Ami biztos, hogy többet kell figyelni a fiatalokra, hiszen néhány év múlva ők lesznek a nézők.

Keresztes hosszú távra tervez

Az idei évadban egyébként összesen 9 új előadás született, mindenikről nem is esett szó a beszélgetés során. Volt musical, felolvasószínház, kortárs és klasszikus mű egyaránt. Az évad legjobb előadásának a Székely Csaba által írt, Sebestyén Aba rendezte Bányavakságot „kiáltották ki”, amely nemcsak itthon, de Magyarországon is sikert sikerre halmoz. Ez tipikusan erdélyi előadás – így akár nemzeti színházi jelleget is hordoz –, ugyanakkor mindenkit meg tud szólítani. Olyan előadás is volt, amely kevésbé csalogatta Thália szentélyébe a nézőket. Vitatott darabnak számít az éppen Keresztes Attila által rendezett Mélyben vagy a Kövesdy István által színre vitt Csontváry, de az évad első bemutatója, a Kőműves Kelemen sem hozott nagy sikert. A színházi évad kivesézése értékeléssel zárult: mindenki jegyet adhatott a munkára. Gáspárik Attila nagyvonalúan osztályozott, szerinte 8-ast érdemel az évad, 9-est a marketing osztály, 10-est a nézők és ő maga 9-est. Keresztes szigorúbb volt, mint mondta, általános hatos osztályzata azt mutatja, hogy szerinte hol tart most a vásárhelyi teátrum, mennyit kell és szeretne még dolgozni ahhoz, hogy oda kerüljenek, amit ő eltervezett. Amint kiderült, a színészek már Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meséjét próbálják – valószínűleg ez lesz a következő évad első bemutatója.