A lelkiismeret képkockái – Közönségtalálkozó Bálint Arthurral

„Nem léteznek tuti módszerek dokumentumfilm-készítésre, az alkotói kedv és az erkölcsi szabályok, a jóérzés szabályainak betartása határozzák meg a hasonló mozgóképes alkotások szabályait” – fejtette ki többek közt az elsősorban dokumentumfilmjeiről ismert alkotó (képünkön).

A rendezvényen Boros Lóránd színész, producer beszélgetett Bálint Arthurral.

Az érdeklődők megtudhatták, hogy Bálint Arthur pályája elején úgy jelentkezett a székelyudvarhelyi tévénél operatőri állásra, hogy a kamera használatát addig csak szakkönyvekből ismerte. A filmrendező azt is elárulta, hogy életében a sziklamászás a legfontosabb, ami még a filmkészítésnél is érdekesebb számára. Mint kifejtette: a sziklamászásnak köszönhetően nem fél dönteni, ez mindig könnyen megy neki.

A Sapientia EMTE kolozsvári karán oktatóként eltöltött 7 éves időszakkal kapcsolatban elmondta: szeret ugyan tanítani, „de a saját ritmusában”. A bevezető beszélgetést követően levetítették a 2007-ben bezárt székelyudvarhelyi filmszínház utolsó óráit bemutató, Kisvárosi mozi című félórás dokumentumfilmet. Ennek kapcsán az alkotó elmondta: tudatosan figyelt rá, hogy ne siránkozás legyen a film.

„A mozik megszűnnek, ez a sorsuk” – sommázta, de hozzátette hogy cinikus sem akart lenni. A filmben semmi sincs megrendezve, a szereplőit pedig legalább egy évtizede ismerte, így nem volt nehéz rávenni őket, hogy természetesen viselkedjenek a kamera előtt.

Szerinte a dokumentumfilmek alapja, hogy társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, ugyanakkor neki fontosabb, hogy a néző szeresse a főszereplőket. Mások életébe belemászni nagyon veszélyes, ezért mindig beszélget forgatás előtt, megbarátkozik a szereplőkkel. Próbál az ő fejükkel gondolkodni, így gyakran rengeteg olyan jelenetet kidob, amelytől ugyan jobb lenne a film, de kellemetlen lenne a szereplőnek.

A hangosítás tekintetében mindig a töklétes hangfelvételre kell törekedni, tapasztalata szerint ugyanis rengeteg filmkockát kell kivágni a gyatra hangminőség miatt, a filmgyártás legnagyobb gondját pedig a pénzhiány jelenti.

Az est második felében a jelenlévők megtekinthették Bálint Arthur Háromig maradok című dokumentumfilmjét is, amelyről a rendező azt mondta, hogy még csak 70 százalékban kész. A számtalan díjat begyűjtő filmes szakember ugyanakkor kifejtette: egy dokumentumfilm készítése rengeteg lelkiismereti kérdést vet fel: volt már példa arra, hogy egy filmes felhagyott a műfajjal, mert úgy látta: „ezt nem szabad megtenni az emberekkel”.