Phenjan felháborította a világot

Az 500 kilométeres hatósugarú Scuddal Dél-Koreára, az 1000–1300 kilométerre is elrepülő Rodonggal Japánra, az akár 15 ezer kilométeres hatótávolságú Taepodong–2-vel pedig az Egyesült Államok egyes területeire (Alaszka, Hawaii) is csapást mérhet Észak-Korea. Az észak-koreai rakétafejlesztés azóta nyert különös jelentőséget, amióta a kommunista állam bejelentette, hogy atomfegyverek vannak a birtokában.
A rakéták egy része a Japán-tengerben csapódott be, mintegy 500 kilométerre Hokkaido szigetének nyugati partjaitól. Még vizsgált értesülések szerint egy rakéta darabjai az orosz partok közvetlen közelében csapódtak be. Valószínűleg a harmadik rakéta volt a Taepodong–2, amely azonban az indítás után 35–40 másodperccel csődöt mondott. Észak-Korea 1998-ban hajtott végre kísérletet Taepodong rakétával, amely átszállt Japán északi része felett, s úgy csapódott be végül a Csendes-óceánba. Phenjan azonban 1999-ben meghatározatlan időre önkéntes moratóriumot vállalt nagy hatótávolságú rakétákkal végzendő kísérleteire, és ezt az ígéretét 2002-ben és 2004-ben is megerősítette.
A Taepodong–2 elméletileg ellátható nukleáris robbanófejjel. Azért csak elméletileg, mert nem tudni, milyenek az Észak-Korea által állítólag birtokolt atomfegyverek. Az amerikai hírszerző szolgálatok már 2004-ben figyelmeztettek, hogy Észak-Korea elkészült Taepodong–2 rakétájával, és készen áll arra is, hogy kipróbálja a második generációs rakétát. Ráadásul – hírek szerint – Észak-Korea már dolgozik egy többfokozatú Taepodong rakéta kifejlesztésén. Ez – megint csak becslések szerint – 10 ezer kilométeres távolságra volna képes eljuttatni valamivel kisebb terhet, mint a rakéta jelenlegi verziója. Az új típus e becslések szerint képes lenne elérni az Egyesült Államok nyugati partján például Seattle-t és San Franciscót.

Tanácskozások világszerte
A kísérletek miatt tegnap rendkívüli, zárt ajtók mögötti konzultációt kezdtek az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai. A tanácskozáson egy japán határozattervezetet vitatnak meg, amely valószínűleg elítéli a rakétaindításokat. A rendkívüli ülést hivatalosan Tokió kérésére hívták össze. Stephen Hadley, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója közölte, hogy provokatívnak tekintik Észak-Korea viselkedését, de a rakétatesztek nem jelentenek azonnali veszélyt az Egyesült Államokra. Az Észak-Amerika légterét ellenőrző és biztonságáért felelős Észak-amerikai Egyesített Légvédelmi Parancsnokságon (NORAD) azonban emelték a riadókészültség szintjét, a közepes fenyegetettséget jelző szintnél valamivel magasabb Bravo-Plus fokozatra.
Abe Sindzo, a japán kormány főtitkára, szóvivő a békére és a stabilitásra nézve súlyos problémának nevezte az észak-koreai fegyverkísérletet. Utalva arra, hogy a rakéták néhány száz kilométerre csapódtak be Japántól, hangsúlyozta, ez nemcsak Japán, hanem az egész világ békéjére és stabilitására nézve jelent problémát. A japán kormány illetékes miniszterei azonnal válságtanácskozást tartottak, és összeül a nemzetbiztonsági tanács is. Kína nyugtalanságát fejezte ki a kísérletek miatt, de a külügyminisztérium nyilatkozata szerint Peking el szeretné kerülni az olyan lépéseket, amelyek „a feszültség növekedéséhez, a helyzet további bonyolódásához vezetnek”. Szöul a kezdeti bíráló hangok után hasonló álláspontot sugalmazott.
A NATO viszont kemény választ sürget a nemzetközi közösség részéről az észak-koreai rakétakísérletekre. Az EU szintén felszólította Phenjant, hogy térjen vissza a – Észak- és Dél-Korea, az Egyesült Államok, Kína, Japán, Oroszország részvételével kezdett – hatoldalú tárgyalásokhoz előfeltételek nélkül, és hogy térjen vissza a rakétakísérletekre vonatkozó, maga meghirdette 1999-es egyoldalú moratóriumhoz.

Szankciók nélkül
Elemzők szerint azonban Észak-Korea „meglehetősen sikertelen” rakétakísérletei nem növelték egy esetleges amerikai–észak-koreai háború veszélyét. Paul Beaver, a Beaver Westminster Ltd. független londoni biztonsági és stratégiai elemző cég igazgatója szerint Észak-Korea egyáltalán nem jelent veszélyt az Egyesült Államokra, jóllehet az Egyesült Államok az az ország, amelyre a rakétakísérletekkel valójában befolyást akar gyakorolni. Kína és Dél-Korea veszélyeztetett lehet, Kínának azonban megvan a saját nukleáris védelmi kapacitása, Dél-Koreát – valamint Japánt – pedig az Egyesült Államok védi. A kísérletek egyébként sem sikerültek, ami mutatja az észak-koreai légierő „műszaki együgyűségét” – tette hozzá. Paul Beaver szerint ugyanakkor az sem valószínű, hogy az ENSZ szankciókat léptetne életbe Phenjan ellen, mert azzal csak „a máris koldusszegény lakosságot döntené még nagyobb szegénységbe”. A szakértő szerint a leghatékonyabb megoldás a közvetlen érintkezés az észak-koreai kormánnyal a hatoldalú tárgyalások révén. Hírösszefoglaló