Kitekintő – A második világháborús jóvátétel a görög kormány egyik vesszőparipája

Az Alekszisz Ciprasz vezette, januárban hatalomra jutott Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) szerint Berlin mintegy 162 milliárd euróval, a 315 milliárd eurós görög államadósság nagyjából felét kitevő összeggel tartozik Athénnak. A német kártérítés ügye már korábban is szerepelt a görög kormányok napirendjén, a Sziriza azonban az adósságtárgyalások központi elemévé tette azt.

Athén: nincs lezárva az ügy

A német kormány jogilag lezártnak tekinti a második világháborús jóvátétellel összefüggő kérdéseket, álláspontja szerint a két Németország és a négy megszálló hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió) 1990-ben kötött megállapodásával megszületett egy olyan hivatalos dokumentum, melyben szerepel, hogy a jóvátétel kérdését lezárták.

A görögök viszont azzal érvelnek, hogy a második világháború után nem sokkal Németország kapta a történelem egyik legnagyobb pénzügyi mentőcsomagját, és Görögország azon huszonkét állam között volt, amely 1953-ban elengedte a német adósságállomány felét.
Követelések hosszú lajstroma

Görögország, illetve bizonyos görög állampolgárok adott esetben számos követelést támaszthatnak Németországgal szemben. Egyebek mellett jelenlegi árakon számítva több tíz-, vagy százmilliárd euró összegű kárpótlást az 1941 és 1944 közötti megszállás alatt lerombolt infrastruktúráért, valamint a különböző javakban, például a régészeti kincsekben keletkezett károkért. Kárpótlást annak a mintegy 300 ezer embernek a haláláért, akik éhínség következtében vesztették életüket 1941–1942 telén. Jóvátételt azon civilek haláláért, akiket a partizánakciók miatti megtorlásként gyilkoltak meg.

Az egyik legismertebb tömegmészárlást Distomo faluban hajtották végre 1944. június 10-én, amikor a Waffen SS katonái több mint kétszáz nőt, gyereket és idős embert öltek meg. 1943 decemberében a német katonák legalább ötszáz civillel végeztek Kalavritában, a település lakosságának szinte minden 14 évnél idősebb férfi tagját meggyilkolták. 1,9 milliárd drachma (azaz mai árakon mintegy 50 millió euró) visszafizetését a szaloniki zsidó közösségnek, amelyet váltságdíjként fizettek ki a náci megszállóknak, hogy szabadon engedjék a Görögországban kényszermunkára kötelezett nagyjából 10 ezer zsidót.

Őket azonban később – a váltságdíjra való tekintet nélkül – a Németországban működtetett haláltáborokba deportálták. Annak az 568 millió birodalmi márkás (7,1 milliárd eurós) kamatmentes kölcsönnek a visszafizetését, amelyet Görögországnak kényszer hatására kellett nyújtania Németországnak 1942-ben. Azon vonatjegyek árának visszatérítését, amelyet a deportáltaknak kellett fizetniük a német birodalmi vasútnak, a Reichsbahnnak a haláltáborokba való utazásért. Az 58 585 deportált görög zsidó elszállításának költségei összesen több, mint kétmillió birodalmi márkára rúgtak, ez mai áron nagyjából 27 millió euró. A megmaradt szaloniki zsidó közösség vezetői az azóta felgyűlt kamatokat is felszámítanák.

Megoszlanak a vélemények a történészek között, hogy a jegyeket közvetlenül a zsidóknak kellett-e megvásárolniuk, vagy a tőlük elrabolt vagyonból finanszírozták őket. Abban széleskörű az egyetértés, hogy a pénz így vagy úgy, de a holokauszt áldozataitól származott.

Eredménytelen küzdelem

Az AP beszámolója szerint azonban a korábban Németország ellen indított eljárások eddig nem vezettek eredményre. A distomói mészárlás négy áldozatának leszármazottjai pert indítottak Németország ellen. A kárvallottak az ügyet több jogi fórum után az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitték, amely 2011-ben úgy határozott, hogy nem ad helyt a keresetnek.

A berlini kormány ragaszkodik azon álláspontjához, hogy a kikényszerített hadikölcsön ügye is része a háborús jóvátételnek, amelyet lezártnak tekint. Steffen Seibert, Angela Merkel német kancellár szóvivője szerint a kérdést „átfogóan és bizonyíthatóan rendezték”. Hans Günter Hoc­kerts müncheni történész elmondta, hogy közel sem vehető biztosra, hogy ezen követelések bármelyikét is teljesíteni fogják, a kereset azonban pont az 1942-es kölcsönszerződés ügyében lehet a legmegalapozottabb. A szerződés kötelmeit még a náci vezetés is elismerte, és a megszállás vége előtt két rész­letet is visszafizetett Athénnak.

A megtérítetlen 476 millió birodalmi márka mai árakon számolva legalább hatmilliárd eurót ér. Gesine Schwan, a kormánykoalícióban részt vevő német szociáldemokrata párt (SPD) politikusa szerint a kárpótlásokról alkotott kormányzati álláspont sokat ront az ország megítélésén Európában. „Kínos, hogy a gazdag Németország adósságai visszafizetését követeli a szegény Görögországtól, de még csak tárgyalni sem hajlandó a náci Németország által kikényszerített hadikölcsön megtérítéséről” – közölte az SPD kétszeres államfő­jelöltje.