Európa csődje

Kimondható: Európa több területen megbukott, hiszen már a katonaság sem tudja megvédeni a görög–macedón határt; csak a jó szerencsének köszönhető, hogy nem estek ártatlanok áldozatul egy, a titkosszolgálatok előtt nem ismeretlen terroristának az Amszterdamból Párizsba tartó vonaton; és a magyar gyorstelepítésű drótakadályon is úgy járnak át az illegális határátlépők, ahogy akarnak.

Vegyük sorjában a dolgokat: a hétvégén menekültek ezrei, köztük nők és kisgyerekek törték át a drótakadályt és a rendőrök sorfalát a görög–macedón határon. A macedón hatóságok előzőleg rendkívüli állapotot hirdettek ki, így a katonaság is bevethetővé vált, de a villanógránátok sem voltak elegendők. Az eset számtalan kérdést felvet, de mindenekelőtt azt: ha a menekülteket sem tudjuk megállítani, mi lenne az eredmény éles helyzetben? Ezek szerint elég, ha az agresszor katonái civilbe öltöznek (fegyverek a hátizsákban), széttépik az irataikat, és a refugee-refugee szavak ismételgetésével eljutnának Brüsszelig? És ne feledjük azt sem: akik áttörtek a hétvégén, azok ma már a szerb–magyar határon vannak.

A másik aggasztó dolog a titkosszolgálatok csődje. A Thalys vonaton Kalasnyikovval lövöldözni akaró iszlamista szélsőségest, Ajjúb al-Kazzánit jó ideje figyelték a spanyol hatóságok. Ha a vonaton nem lett volna ott véletlenül az amerikai Nemzeti Gárda és a légierő egy-egy, éppen szabadságát töltő tagja (másokkal együtt ők teperték le a férfit), akkor most nagy valószínűséggel több embert gyászolnánk a vonat 554 utasa közül. Az esetnél csak az felháborítóbb, ahogy a marokkói bevándorló védekezik: megdöbbent azon, hogy leterroristázták, ő állítólag csak éhes volt, és ki akarta rabolni az utasokat. Egy Kalasnyikovval, egy automata pisztollyal és egy késsel – ezek nyilván a hétköznapi éhezés megszokott kellékei.

Hosszan folytathatnánk a sort a hétvége eseményeivel. A budapesti Keleti pályaudvarnál például ülősztrájkoltak azok a migránsok, akiket leszállítottak a Németországba induló vonatról (csak halkan jegyzem meg: ha egy magyar állampolgár személyi okmányok nélkül megy át Ausztriába vagy Szlovákiába egy kijelölt határátkelőn, ötezer forinttól százötvenezer forintig terjedő büntetéssel sújthatják). A menekültek hálózsákokat terítve másztak át a drótakadályon a magyar–szerb határon, Németországban pedig több helyen is szélsőjobbosok támadtak meg menekülttáborokat.

Nem folytatom – a helyzet lassan kontrollálhatatlan lesz, mert nagyon úgy látszik, hogy Európa kapitulált. A jelenlegi állapotában képtelen gyors, hatékony és határozott lépéseket tenni azért, hogy elkerülje a káoszt. Nem működik az önvédelme, nem tudja megvédeni a határait – próbálná meg valaki áttörni az amerikai, az orosz vagy akár a kínai műszaki határzárat, az ott szolgálatot teljesítő hatóságok nagy valószínűséggel nem feltartott kézzel tűrnék, hogy átvonuljon rajtuk az áradat. Senki nem tudja, hol és milyen céllal szívódnak fel azok, akik eljutnak Nyugat-Európába – a dublini egyezményben bízni botorság, hiába osztják szét a tagállamok között a menekülteket, ők úgyis oda mennek, ahova akarnak.

Kanadának jó pár évbe és több tízmillió dollárjába került, míg a hozzájuk menekültként érkező magyar és cseh romáktól megtanulta: a kölcsönös bizalomra és jó szándékra épített, évtizedek óta jól működő menekültügyi rendszerükkel könnyen vissza lehet élni. Nyeltek egyet, és bezárták a kiskapukat. Most Európán lenne a sor: meg kell mutatni, hogy aki papír nélkül, hívatlanul érkezik, azt igen hamar hazaküldik.

Lukács Csaba

A szerző a Magyar Nemzet munkatársa