Cselekedni kell a nemzetpolitikáért

– Négy évvel ezelőtt sokan úgy vélték, a Fidesz nem vonta le a választási vereségből adódó következtetéseket. Azzal, hogy a jobboldali összefogás hiányát emlegetik, mintha most is egy kicsit az MDF felé mutogatnának. Lesz-e szembenézés önmagukkal? Lesznek-e változások a Fideszen belül?
– Nem gondolom, hogy bármilyen alapvető változtatásra szorulna a Fidesz programja, arculata, értékrendje. Túl vagyunk azon az időn, amikor kísérletezni lehetett. Világos, hogy két tábor van az országban: egy polgári értékrendre épülő és egy baloldali. A közbelső világ mozgósításához jelenleg az MSZP több eszközzel rendelkezik. Négy évvel ezelőtt a baloldali médiafölény ellensúlyozására ragadtuk meg a polgári köri mozgalom indulásának lehetőségét.
– Akkor Orbán Viktor már a választások estéjén bejelentette a polgári körök elindítását. Most nem hallottunk hasonló, előre mutató üzenetet.
Akkor merőben más volt a lélektani helyzet: egy tulajdonképpen megnyert választást vesztettünk el amiatt, hogy nem sikerült a szavazóinkat mozgósítani az első fordulóban. Most olyan választási kampány végén vagyunk, amikor mindenki térdig lejárta a lábát, kitette a lelkét. Ezzel együtt négy év katasztrofális kormányzati eredménye után sem lett az az eredmény, amire számítottunk. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy csak másokban keresem a hibát. Bizonyára voltak az elmúlt négy évben is, a kampányban is rossz tetteink, rossz mondataink, de azt a tényt nem lehet kikerülni, hogy a demokrácia mégiscsak a középosztály politikai mozgásformája. Amikor a következő négy évre szóló stratégiánkat alakítjuk ki, azt is számba kell venni, hogy olyan országban élünk, ahol a média 80 százaléka leplezetlenül az ellenfélnek dolgozik, a mi oldalunkon elkövetett hibákat felnagyítja, és a másik oldal minden galádságát a szőnyeg alá söpri.
– Négy éve a határon túli magyarok feje fölött háborúztak a pártok a választási kampányban. Akkor ez felkavaró élmény volt Erdélyben, de lehet, hogy még elkeserítőbb volt most az, hogy szó sem esett a kampányban a nemzetpolitikáról.
– A 2004. december 5-i népszavazás után ez volt a legjobb, amit választhattunk. Vannak olyan dolgok, amelyekről nem a kampányban kell beszélni, hanem amikor kormányzati lehetőséget kapunk, cselekedni kell. Most abban bíztunk, hogy nyerünk, és cselekszünk. Az a támadás, mely Mikola Istvánnak egy nem feltétlenül sikerült mondata után indult a Fidesszel szemben, pontosan megmutatta: mi lett volna, ha csak az említés szintjén is beillesztjük ezt a témát a kampányba. Ma a magyar baloldal teljes mértékben nélkülözi a nemzeti kötődést. Úgy gondolja, ezen a területen nem küzdhet eséllyel a szavazatokért. Bármikor habozás nélkül a szociális demagógiát állítja szembe a nemzetpolitikával, ezen pedig csak a határon túli magyarok veszíthetnek.
– De nem változott a baloldal? Ebben a kampányban az MSZP is erőteljesen használta a nemzeti szimbólumokat.
– Legyünk bizakodók, és mondjuk, hogy ez a változás jele. Én örömmel veszem, ha használják a nemzeti szimbólumokat, mert ez előbb-utóbb természetessé válik, és akkor már a saját táborukat sem lehet a határon túli magyarokkal szembeni irigységre építve ezzel hergelni. Ha a magyar baloldal képes integrálni a nemzeti gondolkodást, nem lesz már ekkora szakadék jobb- és baloldal között. Nem kell már a polgári érzelmű embereknek attól tartaniuk, hogy baloldali kormányzás idején az alapvető értékek kerülnek veszendőbe. Nem kell például attól rettegni, hogy a Magyar Bálint-féle oktatáspolitika a Harry Pottert teszi kötelező olvasmánnyá az iskolákban az Egri csillagok helyett.