A jobboldal győzött, de nem nyert

A Jirí Paroubek vezette, nyolc éve kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) végzett a második helyen a voksok 32,32 százalékával, míg az ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) a vártnál szerényebb támogatottsággal, 12,81 százalékkal a harmadik helyen jutott a képviselőházba. A 64,47 százalékos részvételi arány jóval meghaladta a 2002-es választáson regisztrált 58 százalékot.
Nem kizárt azonban, hogy a választás politikai válság kezdetét jelenti, mert a baloldal és a jobboldal közötti abszolút egyensúlyban – mindkét fél 100-100 mandátumot szerzett – egyik oldal sem tud többségi kormányt felállítani. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kommunista párttal egyetlen más parlamenti párt sem kíván nyílt kormánykoalícióra lépni.
Jirí Paroubek szociáldemokrata kormányfő és pártelnök azon elképzelése, hogy kisebbségi kormányt alakítana a választások után, pillanatnyilag kútba esett. A szociáldemokraták 74 és a kommunisták 26 mandátuma ugyanis a 200 tagú képviselőházban nem adja ki a többséget. A szociáldemokraták teljesítették a kitűzött 30 százalékot, több mandátumot szereztek, mint 2002-ben. A kommunisták viszont több mint egy tucat mandátumot elveszítettek. A gyengébb szereplés okát Vojtech Filip pártelnök alapvetően abban látja, hogy híveik jelentős része a szociáldemokratákra szavazott, így kívánva erősíteni a baloldalt.
Nem valósítható meg a polgári demokrata-kereszténydemokrata koalíció sem, mert a polgári demokraták 81 és a kereszténydemokraták 13 mandátuma nem biztosít többséget. Ezt a koalíciót népszerűsítette a két pártelnök, Miroslav Topolánek és Miroslav Kalousek is. Topolánek még a parlamentbe első ízben bekerült zöldekkel is tárgyalhat, de azok hat mandátumával együtt is csak 100 mandátuma lesz a jobboldalnak. Általános a vélemény ugyanakkor, hogy a zöldek megbízhatatlanok, a pártban a jobboldali és a baloldali frakció harcol egymással, s a hat mandátum egy képviselői csoport megalakításához sem elég.
Kényelmes, 155 mandátumos parlamenti többsége lehetne viszont a szociáldemokrata-polgári demokrata koalíciónak, ám a két párt és vezetői, Topolánek és Paroubek között jelenleg éles az ellentét és a személyes ellenszenv is. A kommunisták által javasolt „nemzeti egységkormány” felállítása sem tűnik életképes megoldásnak, hiszen szinte lehetetlen lenne összeboronálni a pártprogramokat. Számolni kell azzal is, hogy a szociáldemokratákon túl egyetlen párt sem hajlandó együttműködni a kommunistákkal.
Kiutat jelenthet egy olyan átmeneti hivatalnokkormány felállítása, amely elvezeti az országot az esetleges előrehozott újabb képviselőházi választásig. Ezt a megoldást, modellt egyszer már alkalmazták 1997-ben, amikor Václav Klaus kormánya megbukott, s fél évig, a választásokig a bankár Tosovsky vezette kormány irányította az országot. A cseh alkotmány szerint előrehozott választást csak azután lehet kiírni, ha háromszori kormányalakítási próbálkozás csődöt mondott. Az első két esetben az államfő ad megbízást kormányalakításra, míg a harmadik esetben a képviselőház elnöke.


Újabb „ellenzéki szerződés”?
Csehországban megismétlődhet az 1998– 2002 között alkalmazott modell, amikor a választás nyertese Milos Zeman kisebbségi szociáldemokrata kormányt alakított, s különféle posztok fejében a Václav Klaus vezette polgári demokraták elkötelezték magukat, hogy a kabinetet nem buktatják meg. Az „ellenzéki szerződés” néven elhíresült paktumot ma is gyakran bírálják, Klaus és Zeman viszont azóta is dicséri. Ez a felállás Klausnak kedvezne, mert lehetővé tenné, hogy a 2008-as államfőválasztáson sikerrel indulhasson. Az államfő korábbi nyilatkozataiban nem is zárta ki a nagykoalíciót vagy a két párt valamiféle együttműködését. Hírösszefoglaló