Szedi áldozatait a válság

– Tudnivaló, hogy az utóbbi időben megugrott az elmegyógyászatokon kezelt betegek száma. Komoly összefüggés van a gazdasági válság és a tünetek között?

– Akárcsak egy természeti katasztrófa esetén. Csakhogy egy tűz vagy árvíz esetén a jelenség egyből mutatkozik, míg a válság fokozatosan söpör végig, folyamatosan szedve az áldozatait. A halálos áldozatokat vagy jelentős anyagi károkat okozó katasztrófák egyből „kitermelik” a pszichiátriai eseteket, a gazdasági krízis pedig fokozatosan hozza az újabb és újabb pácienseket. Mégis az utóbbi hónapokban mintha egyre drasztikusabban sodorna a válság, legalább is ezt tapasztaljuk itt, az elmegyógyászaton. Hiába működik egy épületben két, összesen százötven ágyat tartalmazó klinika, a hely egyre szűkösebb. Az elmegyógyászatra nem lehet hónapokkal azelőtt beütemezni a beteget, ha jön vagy hozzák, fel kell venni.

– Melyik társadalmi kategóriát viseli meg a leginkább jelenlegi gazdasági helyzet?

– Egyértelműen az értelmiségieket. Intelligencia szintjüknek és képzésüknek köszönhetően más életfelfogással rendelkeznek, mint teszem azt, egy egyszerű falusi nyugdíjas. Neki is megvannak a jellegzetes gondjai, mert egyre kevesebbet költhet élelemre és gyógyszerre, ám mégis jobban viseli a nehézségeket. Az értelmiségiek egyrészt nehezebben fogadják el a kudarcokat, másrészt sokkal inkább ki vannak téve bizonyos kockázati faktoroknak. Gondoljunk csak bele, ha lakás- vagy autóvásárlásra bankkölcsönt vettek fel, és egyik napról a másikra munka nélkül maradva, nincs miből törleszteniük a részleteket, mekkora kellemetlenséggel, egyesek felfogásában kilátástalansággal szembesülnek. Vagy – szintén a munkanélküliségből fakadóan – egyszerűen érzik, nem tudnak eleget tenni társuk és gyermekeik elvárásainak. Különben el kell mondanom, hogy amikor értelmiségieket említek, az egészségügyben dolgozókat is beleszámítom, hisz őket sem kímélte a válság és annak negatív hatásai. Egyre több orvos és középkáder szorul pszichiátriai kezelésre. Egyikük sem maradt állás nélkül, de amikor húsz-harminc év munka után valaki egyik napról a másikra kimozdítja környezetéből, és megfosztja státusától, megszenvedik. Számos olyan esetünk van, amikor a szülő gyermeke kivándorlása miatt kerül depressziós állapotba. Bár látszólag nincs összefüggésbe a gazdasági válsággal, mégiscsak szorosan kapcsolódik hozzá. A legtöbben ugyanis elmondták, hogy leszármazottjaik a jobb megélhetés reményében távoztak.

– Mennyire tudják sikeresen felvenni a depresszió elleni harcot?

– A depresszió a legjobban gyógyítható betegség. Megfelelő kezeléssel, tenném hozzá. Viszont azt is fontos tudni, hogy kialakulásához nem is szükséges a munkahelyi stressz, öröklődési alapon anélkül is felütheti a fejét.

– Az öngyilkosságok száma is nőtt?

– Nincs olyan hét, hogy ne legyen kettő-három, ami még Maros megyei szinten is soknak számít. Tekintsünk vissza a 80-as vagy 90-es évekre: akkor volt egy pár imitációs eset, ami végigsöpört egy-egy közösségen, és nagyjából annyi. 

– Korábbi kezeltjei is lettek öngyilkosok?

– Előfordul, hiszen a depresszió olyan, hogy bárki bármikor visszaeshet. A minap volt egy esetünk, amikor este behozták a munkahelye elveszítése miatt kétségbeesett nőt, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, őt megmentettük, ám másnap reggelre felakasztotta magát a lánya helyzete miatt elkeseredő apa.

– Az etnikai arányok továbbra is a mi „javunkra” szólnak?

– Igen, hisz ilyen a magyar nemzet. Ez a híres Itt és most! jelszavunk hatása. Ha meg nincs most, akkor vége az egésznek – gondoljuk mi, magyarok. Egyszerűen képtelenek vagyunk elviselni a kudarcot.