Drágul a fa, szétforgácsolódik az ipar

Múlt héten a feldolgozók ismét nem mentek el az erdészet által meghirdetett versenytárgyalásra, így az áruba bocsátott fa alig 5 százaléka talált gazdára, a 4,2 millió köbméterből mindöszsze 200 ezer köbmétert sikerült értékesítenie az erdészetnek. A feldolgozók szerint a kikiáltási ár a háromszorosa annak, amit ők meg tudnának fizetni.

Nicolae Ţucunel, a Romániai Erdőgazdálkodók Szövetségének elnöke azt mondja, miközben az egész világon csökken a nyersanyag ára, olcsóbb a kőolaj, a gáz, a fém, Romániában tönkretesznek egy működő ágazatot, mert megfizethetetlenül magas árat kérnek a fáért. Az országban a hivatalos statisztikák szerint elsősorban bükkfát vásárolnak, egy köbméter kikiáltási ára átlag 150 lej volt.

„A bútorgyártók viszont ezt az árat nem tudják megfizetni, s ha ez így folytatódik, az ágazat összeomlik” – kongatta meg a napokban a vészharangot Aurica Sereny, a Romániai Bútorgyártók Szövetségének elnöke. Az állami erdészet a kormány tavaly ősszel kiadott határozata alapján szabta meg a kikiáltási árakat, magyarázta Adam Crăciunescu, a Romsilva vezérigazgatója, aki szerint nincs hatáskörük, hogy ennél olcsóbban kínálják eladásra a nyersanyagot.

Piacvesztés az exportőröknek

„A piacnak kellene szabályoznia az árakat, ám az állami erdészet, a Romsilva még mindig monopolhelyzetben van az országban, hiszen az erdők 40 százaléka állami tulajdonban van, és további 15 százalékot a magánerdőkből is az állami erdészet kezelésére bíztak” – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Bagoly Miklós, a Kovászna megyei vállalkozói szövetség, az ASIMCOV elnöke, aki maga is faipari vállalkozó. Mint ecsetelte, a magántársulások sem adják olcsóbban a fát, mint az állam, hiszen ők is a nyereségre hajtanak, jutalékot kell osztaniuk a tagjaiknak. Bagoly ugyanakkor arra is kitért, hogy szintén a feldolgozókat sújtja az a rendelkezés, hogy most már a fa kérgét is beszámítják, amikor mérnek.

Hangsúlyozta, a nyersanyag drágulása elsősorban az exportra dolgozók esetében járhat nagy piacvesztéssel, hiszen Lengyelország például már most olyan árakkal rukkol elő, hogy a romániai gyártók csak nehezen tudják tartani a piacukat, nem rendelkeznek ugyanis akkora tőkekoncentrátummal, hogy újratechnologizálással tudnák kompenzálni a nyersanyag drágulását. Bagoly Miklós szerint az országban csak néhány gyár van olyan helyzetben, hogy korszerűsíteni tudja a gyártási folyamatot, és azzal versenyképes maradhat a külföldi piacon, a többiek valószínűleg kihullnak, „holott kár tönkretenni egy aktív iparágat, amely az export egyik húzóereje”.

A nagyok kibírják

A nagy felhasználók is felverik az árakat – hívta fel eközben a figyelmet érdeklődésünkre Kádár Rezső Kovászna megyei faipari vállalkozó, a Prowood faipari klaszter ügyvezetője. Rámutatott, a végtermék árának legnagyobb hányadát a nyersanyag teszi ki, csak azután következik a munkaerő, ezért megviseli az ágazatot, ha jelentős mértékben drágul a fa. Kifejtette, sok esetben egy évre előre megkötik a szerződéseket, az árakon év közben nem tudnak változtatni, így kénytelenek lenyelni a nyersanyagdrágulás miatti veszteséget, ám ez a cégek korszerűsítésének rovására megy, és ezáltal megint csak romlik a versenyképességük.

A szakember éppen ezért azt vallja, hogy átlátható, világos törvényekre lenne szükség, hatékony, fenntartható erdőgazdálkodásra, továbbá állami támogatás kell a faiparnak. „Évek óta kérjük, hogy állítsák le a rönkexportot, hogy a fa minél feldolgozottabb állapotban hagyja el az országot. Az erdészeti törvényben benne van, hogy csak azok vehetnek részt a versenytárgyalásokon, akik a megvásárolt fa egy részét fel is dolgozzák, ám nem jelent meg az alkalmazási módszertan, senki nem ellenőrzi, egyszóval nem tartják be a törvényt” – mutatott rá Kádár Rezső. Hangsúlyozta, az export jelentős részét biztosító, sok embert foglalkoztató faipar nagyobb odafigyelést érdemelne, ám szerinte túl sok érdek ütközik, ezért „soha nem sikerül egyértelmű jogszabályokat elfogadni, és azokat alkalmazni”.

A helyi ipart kell támogatni

„Hozzáadott értéket termelő, helyi közösségekre alapuló faipar kialakulását kellene támogatnia a kormánynak, mert ezáltal közép- és hosszú távon csökkenne az erdőkre nehezedő nyomás” – fogalmazta meg lapunknak Csibi Magor. A Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai kirendeltségének vezetője hangsúlyozta, ezzel az árpolitikával az állam nem a kisebb, helyi feldolgozókat támogatja.

„Az országban működő, monopolközeli helyzetben lévő nagyvállalatoknak megvannak az erőforrásaik arra, hogy az időszakos áringadozásokat kibírják” – magyarázta a természetvédő, aki szerint arra is kellene törekedni, hogy minél több hozzáadott értéket termeljenek, hiszen jelenleg a romániai erdőkből kivágott fa 85 százalékát csak első fokon vagy feldolgozatlanul értékesítik.

A probléma másik vetülete szerinte az, hogy az erdőnek meg kell hogy legyen a reális ára, az erdőgazdálkodásnak pedig olyan bevételeket kellene termelnie az államnak, amelyből képes újra befektetni, mivel jelenleg egyáltalán nem így járnak el. „Nem léteznek a kompenzációk, védőmechanizmusok, amelyek által a védett területeket hangsúlyosabban lehetne védeni” – hívta fel a figyelmet a hiányosságokra Csibi Magor.