Átláthatatlan torony – Átadták Marosvásárhely legnagyobb irodaházát

A műépítészek és a környékbeli lakók szerint a Benţa Office Buildingben az a legjobb, hogy befejezték, és felszámolták az évek óta a járdára és az úttestre kinyúló építőtelepet. Egyébként a szakemberek szerint bármilyen modern is legyen az új üvegpalota, sem méretben, sem stílusban nem illeszkedik az övezetbe, ami meg az elhelyezését illeti, egészen zavaróan hat. Magát az irodaházat, ami az E.ON Románia székhelye, röpke másfél év alatt húzták fel.

A 29 millió eurós beruházásnak köszönhetően a város kilenc különböző részén szétszóródott gázszolgáltató vállalat egy helyre került. A 23 ezer négyzetméteres, mélygarázzsal rendelkező, kilencemeletes üvegpalotában mintegy hétszázan fognak dolgozni. „Ez egy referenciaépület Marosvásárhelyen, sőt Romániában” – jellemezte a szerdán felavatott irodaházat építője, Remus Aurel Benţa.

Az általa vezetett RCB Development Office Rt. hat-hét évvel ezelőtt azonban egészen mást ígért azoknak, akik valamelyik Benţa-toronyban vásárolnak lakást. Egy új életstílus – szólt a cég és az évekkel ezelőtt felavatott építőtelep mottója. A tervben szereplő 16-18 emeletes tömbházakból – melyek értékesítését a cég már akkor elkezdte – egyet sem építettek fel. Mindössze két kisebb toronyblokk áll, amelyekben Benţa elmondása szerint szociális lakásokat alakítottak ki. Ezeket az önkormányzat vásárolta fel – a piaci értéküknél jóval borsosabb áron.

Az elkészült 136 egy- és kétszobás lakásra eredetileg kétszázötvenen iratkoztak fel, de mivel a városházi fennhatóság alatt álló Locativ Rt. három euróra növelte a bérelhető felület négyzetméterenkénti árát, az érdeklődők jelentős része elállt a szándékától. Az önkormányzat éppen azzal indokolta a bérnövelést, hogy ezek nem szociális, hanem luxuslakások.

Az egyik tömbházlakótól megtudtuk, hogy a magas költségek miatt számos apartman még üresen áll. Egy másik, neve elhallgatását kérő lakó arra panaszkodott, hogy amióta az RCB Development Office felhúzta a gázvállalat ultramodern székházát, az ablakból mindössze egy hatalmas üveghegyet látnak. „Ez lenne az a különleges életstílus, amelyet úton-útfélén kínáltak? Annak idején azt hittem, hogy aki majd itt fog lakni, rálát az egész városra. Ehhez képest eddig egy betonmonstrumot láttunk, amióta meg bevonták üveggel, és befejezték, egy fekete üveghegyet látunk” – panaszkodott az irodaház mögötti apartmanok egyik lakója.

Felvetésünkre, hogy modernségén túl az épület teljesen „beárnyékolja” a mögötte álló lakásokat, ráadásul a helyszűke miatt annyira kitolódott a beépített övezet tengelyéhez, azaz az út összes többi ingatlanjához képest, hogy majdnem „ráborul” a járdára, Remus Aurel Benţa azzal replikázott, hogy azok, akik a hátsó tömbházakba költöztek, tudták, hogy eléjük még épülni fog valami. Ehhez képest néhány évvel ezelőtt, amikor beütött a gazdasági válság, és az ingatlanfejlesztő cég leállt az építkezéssel, a lakók remélték, hogy zöldövezetet alakítanak ki ablakuk előtt.

„Nincs miért panaszkodjanak, mert rosszabbul jártak volna, ha felépül a két 16-18 emeletes tömbház. Különben nem igaz, hogy az irodaház elveszi a fényt, erre szaktanulmány is készült. Ami meg az út tengelyét meg a járda közelségét illeti, a városrendészeti bizottság egyhangúlag elfogadta a tervet” – hangsúlyozta lapunknak Benţa, hozzáfűzve, hogy ő tömérdek pénzt adott ki a telekre, ezért ki is kellett valahogy használnia.