Távozik az Európai Unióból Nagy –Britannia

Történelmet írtak Nagy-Britannia polgárai, amikor a múlt csütörtöki népszavazáson kinyilvánították, hogy nem kérnek az Európai Unióból. A hivatalos eredmények alapján a referendumon 33,6 millióan vettek részt: a kilépésre több mint 17,4 millióan (51,9 százalék), a bennmaradásra 16,1 millióan voksoltak. Nagy-Britannia 43 éve, 1973-ban csatlakozott az Európai Unió elődszervezetéhez, az Európai Gazdasági Közösséghez. Az első angliai eredmények hatására a korábbi erőteljes emelkedés után pénteken meredeken zuhanni kezdett a font, amely a Brexit-tábor győzelmének hírére a péntek reggeli londoni kereskedésben csaknem 10 százalékos eséssel 1,35 dollár alá, 31 éve nem mért mélypontra gyengült. A brit fizetőeszköz jóval nagyobb mértékben zuhant, mint az 1992-es fekete szerda után, amikor a rendkívüli befektetői nyomás miatt kikerült az akkori európai átváltási mechanizmusból. Ráadásul a Moody’s Investors Service leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta az eddigi stabilról Nagy-Britannia hosszú távú államadós-besorolásának kilátását, elsősorban azzal a véleményével indokolva a döntést, hogy a népszavazás után hosszasan elhúzódó bizonytalan időszak vár a brit gazdaságra.

A függetlenség napja

A bankközi piachoz hasonlóan a politikai osztályt is sokkhatásként érte a Brexit. A bennmaradásért kampányoló David Cameron brit miniszterelnök – könnyeivel küszködve – már pénteken bejelentette távozási szándékát. Amire egyébként Nigel Farage, az EU-tagság feladásáért síkra szálló legnagyobb brit politikai párt, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezetője még a hivatalos eredmények közzététele előtt felszólította a konzervatív párti miniszterelnököt. Farage szerint június 23-a Nagy-Britannia függetlenségi napjaként fog bevonulni a történelembe. Cameron példáját követve szombaton bejelentette távozási szándékát Jonathan Hill, az Európai Bizottság brit tagja, pénzügyi stabilitásért és pénzügyi szolgáltatásokért felelős biztos is. Az mégsem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia azonnal kilép az EU-ból. A lisszaboni szerződés vonatkozó cikkelye két évig terjedő tárgyalási folyamatot irányoz elő ilyen esetekre a kilépési feltételekről, és ez meghosszabbítható, ha ebbe az összes EU-tagállam beleegyezik. A referendum előtt a brit kormány visszatérő érve volt a bennmaradás mellett, hogy Brexit esetén akár egy évtizedig elhúzódó tárgyalássorozat és az ezzel járó bizonytalanság várhat Nagy-Britanniára.

Viszont az EU elődjének hat alapító tagországa máris sürgeti Londont a kiválási folyamat megindítására. Angela Merkel német kancellár felszólította Nagy-Britanniát, adjon tájékoztatást a kiválási folyamatban várható további lépéseiről, az EU alapító tagországainak külügyminiszterei pedig a kiválási folyamat megindítását sürgették. Emellett Merkel és Francois Hollande francia elnök is a szakszerű és objektív egyeztetés fontosságát hangsúlyozta a kiválási folyamatban. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter a hatok diplomáciai vezetőinek berlini tanácskozásán azt mondta, „az a közös álláspontunk, hogy az eljárást mihamarabb el kell kezdeni, hogy ne maradjunk hosszú ideig bizonytalanságban, és hogy koncentrálni tudjunk Európa jövőjére”. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint beláthatatlan politikai következményekkel jár a brit népszavazás végeredménye, ám hangsúlyozta: a Nagy-Britannia távozása után bennmaradó tagorszá­gok továbbra is elkötelezettek az EU egységének megőrzése mellett. A lengyel politikus elmondta, az európai uniós állam-, illetve kormányfők e heti csúcstalálkozójának alkalmából sort fognak keríteni a bennmaradó „huszonhetek” informális tanácskozására is. Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke szerint várhatóan rövid időn belül megkezdődnek a kiválási tárgyalások Nagy-Britannia és az EU között, szerinte ugyanakkor tárgyalni kell arról is, miként lehet megelőzni az unión esetleg végigsöprő „láncreakciót”.

Skócia a sarkára áll

A Brexit nyomán várhatóan nemcsak az EU, hanem az Egyesült Királyság sem marad egyben. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök vasárnap közölte: London nem akadályozhatja meg az újabb skót függetlenségi népszavazást, ha ennek kiírásáról dönt a skót parlament, utóbbinak viszont módjában állhat megakadályozni a Brexitet. Miközben a hétvégén közzétett legújabb felmérések szerint a skót választók többsége immár Skócia függetlenségére voksolna, Sturgeon a BBC politikai magazinműsorában kijelentette: igaz, hogy a 2014-ben tartott előző skóciai függetlenségi népszavazáson a skótok többsége még arra szavazott, hogy Skócia maradjon az Egyesült Királyság része, de „már nem létezik az az Egyesült Királyság, amelyhez akkor tartozni akartak”. Hangsúlyozta, hogy a brit EU-tagságról tartott népszavazáson Skócia az országos átlaggal ellentétben nagy többséggel a bennmaradásra voksolt. Arra a kérdésre, hogy mi történne, ha az új brit miniszterelnök, aki a távozó David Cameront követi majd a Downing Streeten, megtiltaná az újabb skót függetlenségi népszavazást, a skót kormányfő kijelentette: ez teljesen elfogadhatatlan lenne Skócia számára, ha a skót parlament megszavazza a függetlenségről tartandó második referendumot. „A brit EU-népszavazás után kialakult helyzetben már senki nem írhatja elő diktátumokkal, hogy Skócia hogyan döntsön saját jövőjéről, és óvnám a következő (brit) miniszterelnököt attól, hogy ilyen helyzetbe hozza magát” – mondta Sturgeon. Nem sokkal később, a BBC televízió egy másik interjúműsorában a kormányfő felvetette annak lehetőségét, hogy Skóciának módjában állna megakadályozni Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. Szerinte nehezen elképzelhető, hogy a skót parlamentnek ne kelljen törvényalkotási aktussal hozzájárulását adnia a Brexithez. Arra a riporteri kérdésre, hogy ebben az esetben a kilépés elvetését kérné-e a skót parlamenttől, a skót miniszterelnök úgy válaszolt: természetesen.

Johnson: nem kell félniük a vendégmunkásoknak

A Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európai vendégmunká­sok legnagyobb félelme az, hogy a Brexit után sokuknak távoznia kell a szigetországból. Boris Johnson volt londoni polgármester, aki a népszavazási kampányban a Brexit-párti – vagyis a kilépést pártoló – tábor frontembere volt, a The Daily Telegraph című konzervatív brit napilap hétfői kiadásában megjelent cikkében cáfolni próbálja ezeket a félelmeket. Úgy fogalmaz: nem csorbulnak a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok jogai ezután sem. Johnson szerint az egyetlen változás az lesz, „és ez sem lóhalálában történik”, hogy Nagy-Britannia megszabadítja magát az EU „homályos” törvényalkotási rendszerétől. A brit állampolgá­rok továbbra is utazhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak, élhetnek, vásárolhatnak lakást és letelepedhetnek az Európai Unióban. A Nagy-Britanniában élő EU-állampolgárok jogai ezután is maradéktalanul érvényesülnek, és ugyanez vonatkozik az EU-ban élő britekre – írta cikkében a konzervatív párti politikus, akit a brit sajtó egyöntetűen a leköszönő David Cameron miniszterelnök legesélyesebb utódjelöltjének tart.

Boris Johnson cikke szerint Nagy-Britanniának továbbra is lesz szabadkereskedelmi kapcsolata az EU-val, és hozzáfér majd az unió egységes belső piacához. Johnson szerint, akik a kilépésre voksoltak, nem elsősorban azért tették, mert aggasztotta őket a bevándorlás; az elsődleges ok az az érzet volt, hogy az EU aláássa a brit demokráciát. „A kilépésre voksolóknak el kell fogadniuk, hogy a népszavazáson nem értek el elsöprő többséget, ezért azoknak, akik részesei e szűk többségnek, hidakat kell építeniük a bennmaradásra szavazók felé” – fogalmaz az angol politikus. Johnson a skót függetlenségről szóló újabb népszavazás lehetőségéről azt írta, hogy nem tapasztal tényleges vágyat erre a skót választók körében.

Cameron: a kilépést nem lehet megakadályozni
Egyre több a találgatás arról, hogyan is fog lezajlani Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból. Ezekre válaszolva hétfőn David Cameron brit miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy a brit kormány egyelőre nem aktiválja a Lisszaboni Szerződésnek az EU-tagországok kilépését szabályozó 50. cikkelyét. Cameron kijelentette: a kilépési folyamatra kidolgozott szerződéses cikkely aktiválása előtt Londonnak ki kell dolgoznia, hogy milyen viszonyrendszert kíván kialakítani az Európai Unióval, ez a feladat azonban már a következő brit miniszterelnökre és kormányára hárul. Cameron ezzel gyakorlatilag azt jelentette be, hogy akár őszig is halasztódhat Nagy-Britannia kilépési folyamatának hivatalos kezdete.
A népszavazásról tartott hétfői alsóházi beszámolójában Cameron hangsúlyozta: kizárólag Nagy-Britannia szuverén döntési hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy a kormány mikor aktiválja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét. A brit miniszterelnök kijelentette, hogy erről az álláspontjáról tájékoztatta az Európai Tanács elnökét, és ezt fogja képviselni a héten esedékes brüsszeli EU-csúcson is.
A kormányfő – utalva arra, hogy a népszavazás jogilag nem bír kötelező erővel, vagyis nem kötelezi a parlamentet a brit EU-tagságot megalapozó törvény érvénytelenítésére – óva intette a törvényhozást attól, hogy kísérletet tegyen Nagy-Britannia kilépésének megakadályozására. „Nagy-Britannia ki fog lépni az Európai Unióból, de ez nem jelenti azt, hogy hátat fordít Európának” – tette hozzá.