Civilek és civilebbek brüsszeli panaszórája

Krivánszky Miklós, Brüsszel

A magyarországi belpolitikai megosztottság mértékét a hatalmat gyakorló fél a kétharmados többségi önigazolással kezeli, döntéseit ebből a kényelmi helyzetből is hozza, szentesíti. A maradék egyharmad nem tudni mekkora szegmense vélt vagy valós sérelemként éli meg a kormány minden megnyilvánulását. Brüsszelben az Ökotárs Alapítvány elnöke, Móra Veronika és Mong Attila, az Átlátszó.hu főszerkesztő-helyettese képviselte a magyar kormányt elmarasztaló magyar civil szférát, a nemzetközi térfélről Barbora Cernusakova, az Amnesty International (AI) kutatója és Anne Weber, az Európa Tanács emberjogi bizottságának tanácsadója voltak jelen. A magyar kormányt Kovács Zoltán szóvivő képviselte, távol maradt ellenben a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítója, Fritz Tamás, aki a meghívottak csoportjának kiegyensúlyozatlanságára hivatkozott, hasonlóan a Fidesz- és más néppárti képviselőkhöz. Az ülés első félórája procedurális vitával telt, amely a néppártiak kivonulásával végződött, ők azt sérelmezték, hogy az általuk kért két civilszervezetből csak egynek (CÖF) adtak lehetőséget a jelenlétre, valamint azt is, hogy az Ökotárs – amely ellen bírósági eljárás folyik – részt vehet.

Vádak, egyenlőségjelek

Mong Attila – aki a magyarországi tényfeltáró újságírás hívének tartja magát – szerint a kormány túlzott mértékben vonja felügyelet alá a médiát, ami leginkább a közszolgálati sajtónál tapasztalható. Fenyegető magatartással vádolta főleg a reklámadó révén, és észak-koreai állapotokat vizionált. A hatóságok magatartására lenne jellemző az adóhatóság, a NAV peres eljárása az Átlátszó.hu ellen, a NAV a jó hírnevének amegsértése miatt perel. Az Átlátszó.hu – amelynek anyagi támogatói között szerepel az Open Society Found és a Norvég Alap, tevékenysége kapcsán ugyanakkor különböző anyagi visszaélések gyanúja merült fel – előszeretettel veszi célba a kormányközeli szereplőket.

Mong a 2007-ben meghirdetett Budapest Szíve elnevezésű városfejlesztési programot hozta fel példaként. Az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) 2014 végén zárta le a közbeszerzéseket érintő nyomozását, amelynek eredményeképpen feljelentést tett a magyar ügyészségen és az Európai Bizottságot is tájékoztatta. A jelentés szerint szabálytalanságokat észleltek a budapesti fejlesztési program keretébe tartozó felújítási munkák közbeszerzésénél.

Az Ökotárs Alapítvány elnökét, Móra Veronikát arról kérdeztük, hogy szerinte van-e alapja a kormányzati eljárásnak? Milyen lépéseket tehet még a kormány? „Természetesen nincs semmi alapjuk a kormányzati lépéseknek, a Norvég Civiltámogatási Alap jogszerűen működik, ezt a norvég kormány és az alap képviselői is többszörösen megerősítették. Adminisztrációs hibák talán nem zárhatók ki, de az nem bűncselekmény. A támadások ellenére az alap működése folytatódik, nemrég zárult a harmadik pályázati felhívásunk, most a pályázatok elbírálása zajlik, valamennyi kollégánk a helyén van, és végzi dolgát. Az olyan adminisztratív eljárások, mint az adószám felfüggesztése megnehezítheti a munkánkat, de minden jogi lehetőséget megragadunk, hogy megvédjük igazunkat.”

Móra Veronika szerint a támadássorozat hallatlan egyedi helyzet, ezért mindenki értetlenül áll a fejlemények előtt, más országban a kormányzatok örülnek, ha a civilek számára hasonló lehetőség nyílik, és együttműködnek a támogatókkal és a helyi civil lebonyolítókkal. Úgy tartja, Magyarországon sokkal kevesebb civilszervezet aktív, mint amennyit bejegyeztek. A kiszűrésüket célzó kormányzati törekvéseket üdvözli, az új idevágó törvény hatályba lépése azonban plusz adminisztratív terheket ró a civil szervezetekre.

Az Ökotárs Alapítvány egy regionális szervezet része, nemcsak határon túli magyar szervezetekkel működik együtt, hanem Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Bulgáriában működőkkel is. Romániában a besztercei Ekopolisz Alapítvánnyal és a csíkszeredai testvérszervezettel is élénk kapcsolatot ápolnak, a kisebbségi jogérvényesítés terén azonban nem tesznek különbséget a magyarországi romák és a szlovákiai magyarok között – szerintük az általános emberi jogi alapelveket kell figyelembe venni és annak megfelelően eljárni.

„Szappanopera”

Az Amnesty International eddigi magatartásából kiindulva nem tekinthető jellemzőnek a szervezet részvétele a meghallgatáson. A különböző diktatúrák embertelenségei ellen fellépő AI szakembere, Barbora Cernusakova elismerte, hogy a magyar kormány törvények révén ugyan nem korlátozza a szabadságjogokat, de nyomásgyakorlást alkalmaz. A már ismert kormánykritikák újrasorolásán túl azonban érdemben nem hangzott el új, elfogadható érv. A magyar kormány szóvivője, Kovács Zoltán felrótta az AI-nak a távolmaradását a 2006. októberi budapesti rendőri brutalitások kivizsgálásaitól, szerinte ez megkérdőjelezi az AI mostani aggodalmainak őszinteségét.

Anne Weber az Európa Tanács biztosának a magyarországi helyzettel foglalkozó 2014-es, Nils Muižniks-féle jelentésére alapozta beszámolóját. A meghallgatáson szétosztott 43 oldalas jelentés tételei a sajtószabadság, az intolerancia és diszkrimináció elleni harc, valamint a menedékjogot kérők emberi jogait vizsgálják, és a kormánynak szánt ajánlásokkal látják el. Weber kitért a már többször említett sajtót sújtó korlátozásokra, a romaellenesség továbbélésére és az antiszemita jelenségek meglétére, amelyek ellen a kormánynak hathatósabban kellene fellépnie. Megelégedéssel nyugtázta viszont, hogy a hajléktalanok jogi megítélésében az ET álláspontját fogadta el a magyar fél.

A magyar kormány álláspontját ismertető kormányszóvivő, Kovács Zoltán rendhagyó módon ítélte meg a meghallgatást és körülményeit: a „szappanopera” metafora használata a jelenlévő EP-képviselők nemtetszését, sőt megbotránkozását váltotta ki. Cecilia Wikström svéd képviselő figyelmeztette a szóvivőt, hogy a magyarországi emberi jogi kérdések megítélésében élenjáró európai intézmények és az EP képviselői nem vádolhatók hazugsággal, fontolja meg, mit mond. Kovács Zoltán számos bekiabálással tarkított beszéde az igazságügyi minisztérium állásfoglalását tükrözte, miszerint Magyarország kormánya mindig kész a nyitott kérdések megvitatására, nem szerencsés azonban a jogi és politikai kérdések összekeverése. A politikai kérdéseket politikai síkon kell kezelni, márpedig a 2014-es választások eredményei e tekintetben egyértelmű üzenetet közvetítenek a magyar választók akaratáról.