Az Osonó esete a stresszmentes világnézettel

Az eredeti elképzelések szerint előbb bemutatják az Osonó Színházműhely és a Moradokmai Színházi Központ Nontok című közös előadását Bangragamban a Chang Janaprakal Chandruang rendezésében. Ezt követően felújítják a Carnival című előadást, amelyet Fazakas Misi, az Osonó vezetője rendezett a 2012-es turné idején. A két előadást egy négyhetes thaiföldi turné után két-két hétig a szomszédos Kambodzsában és Vietnamban játsszák, egészen a július 30-i búcsúig.

 A mosoly áldozatai?

Előfordulhat azonban, hogy a thai határokon túli turné a mosoly áldozatává válik. Kétségtelen ugyanis, hogy aki feléd jön, rád néz és mosolyog – eladdig, hogy némi kényszervigyorgás után, előbb-utóbb te is visszamosolyogsz. Mindez annak a magatartásnak a része, amely szerint minden reggel örvendeni kell, hogy felkel a nap – ez csak elsőre olyan balgaság, amilyennek tűnik –, vagy az a meggyőződés, miszerint, ha egészségesen ébredsz, és megvan az aznapi marék rizsed, nagyobb baj nem érhet. Ez a jelenben élés jellemzi az egész létüket: hiába szögezték le még tavaly, hogy az idei turné második részében kambodzsai és vietnami kiszállás lesz, a vendéglátók három héttel az Osonó odaérkezése után kezdték szervezni a kambodzsai fellépéseket. A vietnamiról egyelőre szó sincs, előbb a kambodzsait kell leszervezni. Márpedig azon bosszankodni, hogy így meg a kambodzsai fellépések száma valószínűleg a tervezett felére csökken, a vietnami turné pedig talán el is marad, kimondottan környezetidegen, rossz kelet-európai beidegződés. Elvégre senki nem beteg, a marék rizs rendelkezésre áll. Akkor meg mire fel ez a stressz?

Ehhez képest a két színpadi alkotás nagyszerűen sikerült. Pedig a történet nem egyszerű. Itt van egyfelől az érzelmekkel, csendekkel operáló, a kérdéseket, hangsúlyokat fennhagyó, a közönségben gondolatokat ébresztő, de végleges válaszokat nem adó európai színház. Másfelől ott van a zenére, ritmusra, táncra, a mindent elsöprő lendületre, mozgásra építő, néha kissé naiv és szájbarágós thai művészet. Ezt a kettőt egybegyúrni úgy, hogy mindkét fél igényeit kielégítő színpadi történés legyen belőle, igen szép szakmai kihívás.

 Thai mitológia európaiakkal

A Nontok az első olyan tradicionális thai előadás, amelyben egyes mitológiai szereplőket európai színészek jelenítenek meg. A próbafolyamat felvetett néhány olyan problémát, amellyel korábban nem találkoztak az osonós színészek. „Az elején nagyon lelkesek voltunk, de amikor próbálni kezdtünk, zúdultak a kérdések. Hogyan tudunk megérteni egy számunkra ennyire távoli mitológiai történetet? Hogyan tudunk közelebb kerülni a thai tradicionális színház logikájához, belső törvényszerűségéhez? Nem utolsó sorban pedig, hogy tudunk európaiként beépülni ebbe a történetbe és igazolni jelenlétünket?” – eleveníti fel kétségeit Mucha Oszkár.

Daragics Bernadett szerint teljesen más próbafolyamattal szembesültek, mint korábban. „Otthon nagyon sokat beszélünk a témáról, keresgélünk, improvizálunk, kísérletezünk. Itt első lépésként elmesélték a történetet, majd megmutatták azokat a jeleneteket, amelyekben benne vagyunk, aztán boldogulj, ahogy tudsz – meséli Bernadett. – A legnagyobb kihívás az volt, hogyan tudjuk a thai szimbólumokat finoman áthangolni a mi játékunkban úgy, hogy se a struktúra, se a szimbólumrendszer, de még a jelentés se sérüljön.”

Az előadás magvát a thai színészek adják. Közülük ketten 2012 áprilisától kezdve nyolc hónapot Sepsiszentgyörgyön töltöttek. Wongwai A Tawirak és Sukkaew Bas Phanuwat önkéntesként tartózkodott Háromszéken, és szó szerint éjjel-nappal az Osonóval dolgozott. A mindkét fél környezetében egyedinek számító, de a két társulat közti kulturális-oktatási együttműködést erősítő programról a thai társulat vezetője, Chang Chandruang elmondta: a fiúk fantasztikus tapasztalatokkal és lehetőségekkel gazdagodtak. Szerinte, ha más az éghajlat, más a művészet is.

 Székely tánc egyedül

„Ha más a klíma, a környezet, az életmód, akkor a művészet is más módon reflektál. Európában az embereknek az előkészítés és az összpontosítás jobban megy, ez esetükben létszükséglet, mert egy hosszú telet kell kibírniuk, ami nálunk ismeretlen fogalom. Örültem ennek a projektnek, hisz az Osonó által fiataljainknak alkalmuk volt megtapasztalni azt a figyelmet és koncentrációt, amiről korábban beszéltem nekik – mondja Chang. – Hazatérésük után Wongwai odajött hozzám és megkérdezte: megmutathatja-e azt a székely néptáncot, amit ott tanult? Aztán nagyon komoly tekintettel azt kérdezte, gond lenne-e, ha csak ő táncolna, mert ehhez a tánchoz külön cipő kell, és abból csak egy pár van.”

Ami ebből a történetből fontos, az az, hogy figyeltek arra, mit hogyan kell bemutatni. Igényesekké váltak. Mielőtt elmentek az Osonóhoz, ez nem volt így, de most az apró dolgokra is megtanultak figyelni. Új tulajdonságok is rögzültek a szokásaikba. Az itteni fiataloknak példaképekre van szükségük, és ők már lehetnek példaképek – sorolja Chang.

A program folytatódik: jövőre két másik fiatalt küldenek Háromszékre.