Idegenvezető: kalauzol, előad, kisegít, mindenkivel megtalálja a közös hangot

Van, aki szerződést köt turisztikai irodákkal, ami azzal jár, hogy évente több hónapot utaznia kell. De vannak, akik egyénileg próbálnak boldogulni: kulturális vagy más intézményeknél dolgoznak és szabadidejükben vállalnak idegenvezetés. Marosvásárhelyen, Maros megyében több képzett idegenvezető dolgozik, akik a helyi látnivalókat népszerűsítik, igazi nagykövetei a városnak, a térségnek, és arra törekszenek, hogy mindenkivel megtalálják a közös hangot.

Akinek több, mint szenvedély

A Székelyudvarhelyen élő Bokor Judith immár 17 éve idegenvezetőként dolgozik. Mosolyogva meséli, hogy megkeresésünk után nézte meg az igazolványát és akkor tudatosult benne, hogy 2008. február 21-én, az idegenvezetők világnapján kapta meg az igazolványát, amivel csoportokat kalauzolhat. 2003 környékén földrajzszakos tanárnak készült, amikor felkérték, hogy ugorjon be helyettesíteni egy lebetegedett idegenvezetőt. Akkor a csoportnak először földrajzilag tájolta be, hogy hol vannak, majd a történelemről, irodalomról, néprajzról beszélt. Miután felkérése lejárt, a csoportvezetők visszajeleztek az irodának, hogy a következő alkalomkor is őt szeretnék.

Judithtól megtudtuk, hogy korábban Bukarestből jöttek a tanárok Segesvárra és ott kellett vizsgázni. A vizsgán a szakmában vén rókának számító vizsgáztató tanárnak sorolta, mi mindent kell tudjon az idegenvezető, az anyanyelvén tökéletesen kell beszéljen, idegen szavak használata nélkül, de ismernie kell idegen nyelveket is, ezenkívül legyen kedves, megértő és leleményes.

„Igaza volt, hiszen megtörtént, hogy valaki 2 napig félrehúzódott a kirándulás alatt, alig szólt a többiekhez. Nehezen tudtam elmondatni vele, hogy nem magányos és befele forduló, csak elesett és elrepedt a csuklója, dagad, de erről nem mert szólni. A csíkszeredai kórházba kötöttünk ki vele. Vagy amikor egy szlovák bácsi gyógyszer nélkül maradt és a segesvári román patikustól kértünk segítséget. De amikor a patikus kikereste az alapanyagot és egy itt kapható gyógyszert adott neki, a bácsit meg kellett győzzük, hogy a gyógyszer jó, csak más az neve" – sorolja Judit a különböző élethelyzetekben történő helytállást néha jó pszichológusként. Hozzáteszi, idegenvezetői kérés, hogy ne kelljen kórházba, rendőrségre és nagykövetségre menni.

Erdélyhez tartozik a méhészet, borászat, gasztronómia. „Lehet olyan felkérés, hogy a csoport az ásványokat akarja megismerni. Akkor kezdjük Nagybányán az ásványmúzeumnál és Székelyföldre elhozzuk őket az aragonit múzeumba, a sóbányába, a rákosi bazaltoszlopokhoz, vagy az andezitbányába Gyergyó peremére, mindent megmutatunk. Lehet felkérés, hogy a bunkerek, régi orgonák, harangok érdeklik a csoportot vagy csak a vízimalmok, a lovastúrák” – sorolja.

Vannak csoportok, akik a bőséges kínálatot szeretik, akiknek a turisztikai iroda olyan ajánlatot állít össze, hogy naponta akár 11 helyet is megnéznek. De van, amikor tematikus kirándulásokra kerül sor. Az sem ritka, hogy önkormányzatok vagy kulturális felelősök szervezik egy-egy faluközösségnek vagy tánccsoportnak, és akkor inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy több legyen a szabadidő, nyugodtan lessen pihenni, kávézni, beszélgetni, közösséget erősíteni.

Megtörtént, hogy Nagyszebenben egy csoportnak németül beszélt az erdélyi szász kultúráról: nagyon érdeklődőek voltak és értékelték, hogy az ő csoportvezetőjükkel ellentétben, aki angolul beszélt, Judit a legjobb tudása szerint németül tájékoztatta a turistákat.

Nem mindegy, hogy a kirándulók között van-e egy-egy szakember: történész, képzőművész, hiszen akkor rá jobban oda kell figyelni, az érdeklődési területének megfelelő, érdekesebb tudnivalókat is át kell adni. Bokor Judith elmondta, hogy egyre gyakrabban jönnek Erdélybe, Székelyföldre kisebb csoportok gasztrotúrára.

Azt is megtörténik, hogy a tájékozott turista tudálékossá válik és azt kéri, hogy az útvonaltól 17 kilométerre levő látnivalót, érdekességet is nézzék meg, ami nem volt benne a tervben. Nem érti meg vagy csak nehezen, hogy ezt a távot oda-vissza kell megtenni egy kis faluba, kis utcákon, nagy autóbusszal, felborítva a programot.

Judit szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyre tájékozottabb turisták elvárják, hogy a betervezett programok közül mindeniken részt vegyenek, mindent kipipáljanak. Egyszer kimaradt egy borszéki kitérő, mert lerobban az autóbusz. Az egyik elégedetlen turistának az utazási iroda békítésképp felajánlotta, hogy a következő útjánál tíz százalékos kedvezményt ad. Az érintett egy izraeli utat választott.