Szalacsi kiáltó szó: „Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”

A Bihar megyei Szalacson Kós Károly 1921-ben megfogalmazott szavainak jegyében – Kiáltó szó leszek a pusztában – tartották meg a trianoni békediktátumra való megemlékezést. A polgári esemény a vidéken szervezett megyei szintű megemlékezések közül egyedülállónak számít, mivel hasonló kezdeményezésre Nagyváradon kívül még nem volt példa, bár hagyományt szeretnének belőle teremteni.

Az egykori királyi sóútról elhíresült település az 1800-as években épült négylyukú hídjával – a hortobágyi kilenclyukú híd testvére – és számos történelmi szülöttjével megfelelő helynek bizonyult a trianoni megemlékezésre: itt született Balaskó Nándor szobrász, Balaskó Vilmos 56-os elítélt lelkész, Szalacsi Rácz Imre költő-író, Gyalókay Lajos 1848-as szabadságharcos, jogász, író, Simay István 1848-as szabadságharcos, író és Andrássy Ernő orvos, ornitológus, régész. A rendezvényre annak tükrében került sor, hogy idén a hazai nemzetalkotó román többség a gyulafehérvári centenáriumra készül.

A házigazda szerepében az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének elnöke, Rencsik Ferenc nyitotta meg a rendezvényt Kós Károly Kiáltó szó című írásának részleteivel, amelyben a szerző megpróbálja felrázni Erdély, Bánság, a Körös-vidék és Máramaros kétmillió magyarját. „Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak, a kötelességtudóknak, a látni akaróknak, az előre nézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár, az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom!” Wass Albert Üzenet haza című versével pedig a nemzet „csillagfordulásba” vetett örök reménységét tolmácsolta megerősítve Kós Károly kiáltó szavait a költő „nincsen ború, örökkévaló” verssoraival. A helyi református gyülekezeti házban zajló megemlékezés fonalát Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei szervezetének elnöke vette át felelevenítve a diktátum kevésbé ismert mozzanatait. Raffay Ernő Trianon-kutató történészre hivatkozva, a néppárti politikus olyan történelmi tényeket sorolt a hallgatóságnak a 98 évvel ezelőtti párizsi békeszerződésről, amelyek kimaradtak a történelemkönyvekből, viszont kordokumentumok rögzítik.

A rendezvény keretében a résztvevők megkoszorúzták az első és a második világháborúban elesettek emlékművét. Az eseményen közreműködött a szalacsi Örökzöld Asszonykórus és a kőröstárkányi Lőrinc Boglárka alkalomhoz illő énekekkel, verssel.

A nemzeti összetartozás jegyében Csomortányi István megyei elnök ezt az alkalmat választotta az elismerő oklevelek kiosztására is, amelyekben azok részesültek, akik segítséget nyújtottak a levélszavazatok begyűjtésében. Az oklevelet Mile Lajos Magyarország kolozsvári főkonzulja, Tőkés László, az Erdélyi Magyar nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke látta el kézjegyével.

Nagyváradon, a Magyar Polgári Egyesület és az EMNT közös  rendezvényeként szerepelt június 5-én 18 órától A Háború Erdélyért 1916–1917 címmel dr. Ligeti Dávid történész, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársának előadása Gáll Annamária és Péterfy Lajos színművészek, a Váradi Dalnokok és a Nagyváradi Asszonykórus közreműködésével. Az eseményt a Partiumi Keresztény Egyetem székházának dísztermében tartották.