A kitüntetett prímás Halmos Béla egykori hegedűjét, Barbarossa János munkáját veheti át minden évben vándordíjként
Fotó: Archív
Ötödik alkalommal lehet ajánlást tenni a Halmos Béla-vándordíjra és -emlékéremre. A Hagyományok Háza az egész Kárpát-medencéből és a diaszpórából is vár előterjesztéseket. Az elismeréseket a díjazottak a Táncház Napján vehetik át a Zeneakadémián.
2020. március 20., 11:052020. március 20., 11:05
Az eddigi évekhez hasonlóan, idén is a Halmos Béla-vándordíj, valamint a Halmos Béla-emlékérem kuratóriuma felhívást tesz közzé az elismerésekre való jelölésre. A Hagyományok Háza honlapján olvasható szempontok alapján a meghirdetők a jelöltek szakmai életrajzát és maximum egyoldalas szakmai ajánlását elektronikusan várják a hhbk@hagyomanyokhaza.hu címre. Jelöltet ajánlhat természetes és jogi személy, illetve nem jogi személyként működő szakmai szervezet is az egész Kárpát-medencéből és a magyar diaszpórából. A díjazottak az elismerésüket május 10-én, a Táncház Napján vehetik át a Zeneakadémián.
2015-ben, a IV. Táncház Napján rendezett gálán a Zeneakadémia nagytermében először adták át a Halmos Béla-vándordíjat és -emlékérmet a legendás népzenész és kutató emlékére. A jeles esemény hagyományt teremtett: egy arra méltó prímás Halmos Béla egykori hegedűjét, Barbarossa János munkáját veheti át – egy évi használatra – minden évben vándordíjként a szakmai kuratórium döntése alapján. A Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesület a Halmos Béla-emlékérmet a táncházak szervezésében kiemelkedő munkát végzett személynek ítéli oda.
Az elmúlt években a vándordíjat olyan kiváló prímások kapták, mint Lipták Dániel, Horsa István, Nyitrai Tamás, Mihó Attila és Csonka Ferenc, az emlékérmet pedig Ötvös Györgyi, Virágvölgyi Márta, Simoncsics János, Henics Tamás és Havasréti Pál vehették át.
Jelöltállítási határidő: 2020. április 8. További információk: https://hagyomanyokhaza.hu/hu/node/4451
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!