Egy régvolt pedagógus szülőhelyén: a nagy előd, Apáczai Csere János emlékét ápolják Apácán

Az olvasási szokásokról érdeklődve Vetró B. Sebestyén Csilla és a keresztvári Bogyó Szidónia pedagógusok elmondták, hogy igyekeznek nívós kötelező olvasmányokkal felkelteni a gyerekek érdeklődését az olvasás iránt, még próbálják Jókai, Tamási műveit megszerettetni. „A gyerekekhez nem a történelmi múltról szóló, hanem inkább Berg Judit, Kertész Erzsi, Nógrádi könyvei állnak közel. Vannak, akikben a Pál utcai fiúk nyomot hagynak, az Egri csillagok azonban nem köti le őket.” Keresztváron, mivel inkább a többség nyelvét beszélik a gyerekek, még nehezebb a helyzet.

Mai evangélikus temploma 1804-ben épült. Fölötte a domboldalon a temetőben piros kopjafák jelzik a fiatal elhunytakat. Rendezett a lelkészlak, melynek udvarán Apáczai emlékházat rendeztek be, a lelkészi iroda házában pedig emlékszobát alakítottak ki.

Simon László lelkipásztor így mutatta be az emlékház kialakításának koncepcióját: „A születési hely a falu, az elindulási pont kezdi, majd peregrinus éveinek a képe látható, később az Erdélyben végzett munkásságának pontjai vannak felvázolva, és a negyedik képsor a róla készült munkáknak a megjelenítése.”

Hollandiával való levelezés útján eredeti dokumentumok másolatait is rejtik a tárlók. Úgy tudják, tanulmányai helyén még léteznek Apáczai relikviák. Az emlékszobában korabeli, s mai művészek Apáczai ábrázolásai láthatók; például Bartha Árpád tusrajza.

Utrecht, Harderwijk, (ahol elsőként kapott teológiai doktori fokozatot), Franeker, Leiden városában. Itt olyan ismereteket és tapasztalatokat szerzett, amelyek Erdélyben radikálisnak számítottak. E forradalmi gondolatok, módszerek mentén próbált oktatni. 1653-ban Gyulafehérvárott a poétikai osztály tanára lett, székfoglalója A bölcsesség tanulásáról szólt. Előtérbe helyezte a tudományok alapján való Biblia-magyarázatot, fontosnak tartotta, hogy a magyar diákok ne latinul, hanem magyarul tanuljanak. Ilyen szempontból nyelvújítónak is számított, hiszen addig nem létező szakmai szavakat kellett megalkotnia. Szemléletét több művében megörökítette. Annak idején doktori dolgozatomban is idéztem egyik gondolatát: „Akik közületek azt suttogják, hogy az ősök szokásain nem kell változtatni, tudniok kellene, hogy a rossz szokás csak a megrögzött tévelygésen alapszik, ...”.

például Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól. Vagy: A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módja és formája, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek előtte is ellent.

Feljegyzések szerint ll.Rákóczi György fejedelem így figyelmeztette: „Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy segéljen, valaki mást tanít, a Marosba vettetem, vagy a Toronyból hányatom le.” (Páskándi Géza műve, a Tornyot választok részletesen ecseteli a drámai helyzetet.) Diákjai viszont mindenütt nagyra értékelték a szellemi felemelkedésükért alkotó, küzdő tanárukat.

Len és kenderáztatóknak még mindig vannak nyomai az Olt és a környező patakok medrében. A népviselet az erdővidékihez hasonlít leginkább – folytatja Simon László. – Ugyanis a lányok piros, az asszonyok sötétpiros, az idősek barna, kék vagy fekete szoknyát és mellényt hordtak, annak megfelelő zsinórozással. Az ing az nagyon érdekes, összeszedett nyakú és mandzsettájú, jellegzetesen apácai mintázattal.”

Az utódok ’számon kérték’ a kakast, s minden évben megölték.” Érdekes az is, hogy valamikor a várőrség toborzása farsang lejártakor, a böjt kezdetén kezdődött el. Élő hagyományként a gyerekek körbejárták a falut, kakast gyűjtöttek, ez valaha a várőrség ellátását jelentette. A hagyomány alapján a kakaslövés résztvevői végigjárják a falut, elmondják a kakasszedés mondókáját, ezzel hírül adva: elkezdődnek a kakaslövés próbái.

Mesehagyomány sem ismert. A táncrendben a székelység és szászság közelsége volt a meghatározó. Az alap a csárdás, a féllábú, az ugrós, a lapos tetű, a bolha, alapvetően szász benyomást mutatnak. Később a „vajcer” lett népszerű. Apácán – a még élő, táncolni tudó idősektől – fiatalok tanulják a régi módit. A tánccsoportban tizenkét pár ropja. Az egykor bálokon is játszó rezesbanda most inkább csak egyházi, világi szertartások fellépője. A hithez kapcsolódó népszokások, – mint például a betlehemezés – nemigen élnek.

A településen utcát neveztek el Apáczairól, egy házon emléktábla is őrzi nevét a messze szakadtnak, aki vélhetően többé nem tért vissza szülőfalujába.