Az 1989-es forradalom évfordulója: a szolidaritásért és a történelemhamisítás ellen Temesváron

Megalakult a Román‒magyar szolidaritás napja egyesület

A lelkes egymásra találásnak a hatalomba visszatérő nacionálkommunista erők és a sorait rendező politikai rendőrség, a Román Hírszerző Szolgálat néven újjáéledt Securitate rövid időn belül véget vetett. Alig több mint három évtized elteltével „itt állunk most: a forradalmunkat ellopták, álmainkat és reményeinket szertefoszlatták, eszményeinket és eszméinket meggyalázták” – mondta Tőkés László. Gátlástalanul és gáttalanul folyik a magyarellenes uszítás Romániában, a vidéki újságocskáktól a legmagasabb állami körökig terjedően. „Akárhogyan is legyen, a forradalom eszményeihez híveknek kell lennünk, és hűeknek kell maradnunk. Gabriel Andreescu tanár urat idézve, a forradalom a román–magyar szolidaritás gyümölcse, egy olyan szimbolikus érték, amely szilárd kiindulópontja lehet a folytatásnak, az újrakezdésnek.”

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől Gabriel Andreescu vette át a szót, aki bejelentette a „December 15. ‒ A román‒magyar szolidaritás napja” Egyesület (Asociația „15 Decembrie – Zi a solidarității româno–maghiare”) létrehozásának a szándékát.

„Az egyesületünk nevét úgy választottuk meg, hogy mindenki számára világos legyen, miről is szól ez a kezdeményezés. Idézünk a Szándéknyilatkozatból: Szervezetünk (…) néhány román és magyar nemzetiségű személy kezdeményezése. Célja 1989. december 15-ét a romániai forradalom kitörésének napjaként elismertetni. Ez a történelmi tény kidomborítja: a forradalom azáltal vette kezdetét, hogy román és magyar nemzetiségűek az őket egyesítő szabadságvágy nevében szolidaritást vállaltak Tőkés László református lelkésszel és ellenzékivel. Az Egyesület azt szorgalmazza, hogy tekintsük a szolidaritás e szimbólumát a közös emlékezet alapértékének, a két közösség kapcsolatának szempontjából pedig iránymutatónak. (...) Szilárd meggyőződésünk, hogy a méltóságteljes lét egyetlen járható útja a közösségek közötti jó viszony ápolása. Következésképpen a román–magyar együttélés alapjának a szabadság és a méltóság eszméinek, vagyis azoknak az értékeknek a szolidáris tiszteletét tekintjük, amelyek az 1989. december 15-én kitört forradalom idején a románokat és a magyarokat egybekovácsolták.”

A professzor kifejtette, hogy a történelmi igazság helyreállítása sziszifuszi munka, hiszen a posztkommunista átmentés és visszarendeződés levezénylőinek elemi érdekében állt a december 15-e és a Tőkés László körüli manipuláció, hamisítás, diverzió, ennek magyarellenességben és xenofóbiában való kicsúcsosodása.

Újságírói kérdésre később elmondta: nagyon is beleillik ebbe a folyamatba Tőkés László magas állami kitüntetésének visszavonása Klaus Iohannis államfővel. De mint fogalmazott, a hazugságot nem lehet sokáig felszínen tartani, előbb-utóbb az igazságnak diadalmaskodnia kell. „Tisztában vagyunk azzal, hogy a titkosszolgálatok volt és jelenlegi emberei nem hagyják magukat. De mi is dolgozunk: Andrei Ursu, Rolland Thomasson és Mădălin Hodor kutatómunkája, a Securitate ellenforradalmáról írt tanulmánykötete pontról pontra szétszedi azokat a hazugságokat, amelyet az ellentábor terjeszt” – mondta a Ceauşescu-rendszer régi kritikusaként ismert politikai elemző, aki a konferenciára is elhozta a könyvet (Trăgători si mistificatori. Contrarevoluția Securității în decembrie 1989, Ed. Polirom, 2019).

Kincses Előd jogvédő küzdelmei

Gabriel Andreescu így summázott: a román–magyar szolidaritást és egymásrautaltságot fenntartani és közvetíteni kell, akkor is, ha a két nép viszonya történelmi távlatokban is igen bonyolult. Ráadásul az utóbbi években a romániai közbeszédben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az az elmélet, miszerint a diktatúra bukásához vezető temesvári népfelkelés nem a Tőkés László körül kialakult román–magyar összefogás eredménye, hanem magyar és orosz kémek aknamunkája, amelynek célja Románia feldarabolása volt. Ezzel és más konspirációs elméletekkel a tömegmészárlásokat, a márciusi pogromot és a bányászjárásokat elrendelő vezetőkről próbálják levenni a felelősséget, a gaztetteikről elterelni a figyelmet.

A temesvári forradalom kezdete és az abban az időszakban tapasztalt etnikumközi és felekezetközi egymásra találás témájához hozzászólt Kincses Előd, Tőkés László egykori védőügyvédje, aki személyes pozitív élményeit osztotta meg 1989–90 fordulójáról, illetve negatív előjelű emlékeit 1990 márciusából. Jogvédő küzdelmeinek tárházából egy friss eredményről is beszámolt: a Tőkés László javára megnyert, volt titkosszolgálati tisztek és az Antena 3 televízió által elkövetett rágalmazás miatt indított perről, amelyben hét év után ugyan, de csak sikerült erkölcsi kártérítésre ítéltetni az elkövetőket. De azt sem rejtette véka alá, hogy

A szekuritáté előre tudta a marosvásárhelyi pogromot

Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke a maga során kijelentett: a romániai rendszerváltó antikommunista forradalom 1989. december 15. és 1990. június 15. között zajlott, de már kezdeti ellenforradalmi szervezkedések közepette, amelyek a bukaresti Egyetem téri proletárrohamba torkollottak. Beszélt a dátumokkal és helyszínekkel való manipulációkról, a járulékos egyéni érdekekről (a forradalmárigazolványok-bizniszről, miközben ilyet sem ő maga, sem Tőkés László nem igényelt és nem kapott soha), a nevezetes Temesvári Kiáltvány és az abba foglalt lusztrációs igény keltette riadalomról. Felidézte a kevéssé ismert epizódot: Virgil Măgureanu titkosszolgálati vezető – akkor még államfői tanácsos – 1990. március 12-én arról akarta meggyőzni a forradalmi ideálokért küzdő Temesvár Társaságot, hogy találkozzanak Ion Iliescuval, és figyelmeztette őket, hogy „veszélyben a haza”, meglátják, hogy néhány nap múlva milyen konfliktusok törnek ki Erdélyben…

Balaton Zoltán mérnök, egykori presbiter a temesvári, bánsági román–magyar együttélés hagyományait és sajátosságait vázolta, kiemelve: az itt kialakult etnikai-vallási sokszínűség valójában a török világ utáni, több hullámban történt betelepítések folyománya. Értékes, megőrzendő történelmi örökség ez a máig élő tolerancia, az arányok ismert és sajnálatos eltolódása dacára is – vélte.

Tudatos, tervezett és ellenőrzött konfliktuskeltés

A konferencia zárómozzanata Szilágyi Zsolt egykori temesvári egyetemista, a Thália színjátszó társulat volt tagja, 1990-ben már parlamenti képviselő hozzászólása volt, aki a temesvári népfelkelés utáni „terrorista diverzió”, a marosvásárhelyi fekete március eseményei és az Egyetem téri maratoni tiltakozás szétverése (bányászjárások) közötti hasonlóságokat elemezte ki, amelyeket a Ion Iliescu vezette hatalmi struktúrák hathatós közreműködésével valósítottak meg. Mindhárom esetben arról beszélhetünk, hogy állami intézményrendszer által, tudatosan megtervezett forgatókönyv szerint provokáltak konfliktust, több száz ember halálát és sérülését okozva ezzel. Mindhárom eseménysor emberiség ellenes bűntett, nincs elévülésük. Mindhárom esetben kulcsszerepet játszott az állami televízió és rádió, ezek voltak ugyanis a dezinformáció monopolcsatornái. A lassúbb írott sajtó nem tudta ellensúlyozni a félretájékoztatást. Mindhárom esetben tudatos, tervezett és ellenőrzött konfliktuskeltés volt a cél, a forradalmi események után az új hatalom legitimációs módszeréről beszélhetünk, Marosvásárhely után a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megalapítását kellett megindokolni, míg az Egyetem téri antikommunista tüntetés esetén azt bizonyította a hatalom, hogy a munkásosztály nem támogatja a neokommunizmus ellen tüntető „ingyenélő egyetemistákat és szakállas értelmiségieket”. A vásárhelyi véres események kirobbantásában a hadügyminisztérium és az államelnöki hivatal által visszarendelt páncélos egység példáját említve azt mondta: