A vadvirágos rét mívelői – szemelvények a Hagyományok Háza mikházi szabadegyeteméről

Ez egy újszemléletű munkát jelent, aminek – az új generációk belépésével – soha nem lehet vége. A tennivalók első körében a népzenét és a néptáncot említette, második körben a kézműves tevékenységekre utalt. Ez a program méltó módon vette fel Kallós Zoltán nevét. A visszatanítást egy metaforával érzékeltette: jóllehet a vadvirágos rét elpusztulhat, de a jó gazda kiválogatja a legértékesebb növényeket, s kiskertjében neveli azokat gondosan tovább.

Az a véleményem – egyetértésben Sebő Ferenc barátommal – a rabokat őrzik, a betegeket ápolják. A hagyomány talán nincs ilyen keserves állapotban: olyan mennyiségű gyűjtött anyag áll rendelkezésre, ami egyébként az interneten is hozzáférhető. Akiknek tehát erre van szükségük, azok bőséggel tudják használni, s nagyon sokan élnek is a lehetőséggel. Tehát ne a zene és a tánc rabjai, betegei legyünk, hanem használjuk, hiszen e hagyományok évszázadokig szolgálták a köz javát.”

Igazi színfolt a gyerekfoglalkozások

2021 tavaszán jelent meg Fábián Éva portrékötete …odaküjjel Andrásfalán címmel. A karizmatikus mesemondót a kötet szerkesztője Németh Nóra mutatta be, a művész egy hangulatos előadással kedveskedett közönségének: énekelt, mesélt, megnevettetett, a betérő gyerekekkel is rögvest megtalálta a hangot. Az élő szót egy dokumentumfilm követte, a filmkockák visszaidézték életét, személyes vallomását, s sugallták a lényéből áradó szeretetet.

Az asztaloknál népi motívumok rajzolása, színezése kötötte le a kicsiket, mások gyapjúból nemezkulcstartókat, karkötőket készítettek emlékül. Tálas Ágnes és Kiss Zsolt Erdélyben is elismert táncoktatók népi játékokkal kedveskedtek a gyerekeknek, ezt követték az énekek, a tánchoz pedig vérbeli muzsikusok húzták a „talpikaalávalót.”

„Nagyon jó érzés itt lenni és látni a kollégák aktivitását – értékeli a foglalkozását Hont Angéla, az Intézmény Szervezési és Kommunikációs Főosztályának vezetője. A nagyközönség megszólítása, avagy hogyan keltsük fel az érdeklődést a néphagyomány iránt? című előadása után. – A jelenlevők legtöbbje az Erdélyi Hagyományok Háza munkatársai közül került ki, de más erdélyi, s magyarországi szakemberek is jelen voltak az előadásokon és az azt követő beszélgetéseken. Érdeklődőek voltak, s javaslatokkal is előálltak, így több olyan együttműködési lehetőség bontakozott ki, ami a jövőben hasznos lehet mindenki számára.

Arany középút a hagyományok bemutatására

Gál Boglárka múzeumpedagógus az Országos Népművészeti Kiállítás virtuális bemutatásáról számolt be. Az elmondottak szerint a múzeumpedagógiában – a hagyományokat közvetítve – ajánlott a gyerekekkel az általuk ismert nyelven szót érteni. Elengedhetetlen tehát a digitális eszközök használata a foglalkozásokon. Viszont a tradíciókat érdemes „hagyományos úton” bemutatni, tehát egy arany középút megtalálása lehet a megoldás. Az informatikában új, egyszerűen kezelhető felületek állnak rendelkezésre, így informatikus segítsége nélkül is könnyen szerkeszthető információs felületek alakíthatók ki.

A szakmai programok fontos részei voltak a konzultációk és a kerekasztal-beszélgetések. Györfi Erzsébet népdalénekes az erdélyi népdaléneklési versenyekről szóló fórumot moderálta. A mintegy tíz-tizenöt jelenlévő – magyarországi vendégekkel együtt – elméleti kulcskérdéseket vitatott meg. E találkozó azért is emlékezetes volt, mert még sohasem találkoztak személyesen a téma ismerői Partiumtól-Csíkig, A szakemberek, akik a helyi énekversenyek szervezését tekintik szívügyüknek, amellett, hogy e megmérettetések naptárát is egyeztették, a zsűrizés szempontjait is megvitatták.

– foglalja össze a tartalmas napot Sándor Ildikó, az intézmény Népművészeti Módszertani Műhelyének vezetője, szervező. – Előrelépésnek tartom, hogy a közben megalakult Erdélyi Hagyományok Háza szakemberei aktívan kapcsolódtak be a rendezvénybe, s a szakmai események egyben továbbképzésüket is szolgálták.