A baráti hadsereg: egyenruhák a szekrényben

Hadtápos tartalékos tábornok, Gabriel Oprea készíti csapatát a jövőre Romániában. Ez egyrészt rengeteg vicces megjegyzésre ad alkalmat, másrészt nyugtalanságot is szül – okkal. A viccek eredete, hogy a hadtápost, a hadellátást a seregben elsősorban a konyhával kapcsolja össze a közvélekedés, no meg a lyukas katonaalsókkal, a géhás őrmestereknek juttatott cigarettával, vagyis azzal, hogy a hadellátásban dolgozók nem is „igazi” katonák. Másrészt jelentős katonai szakirodalma van annak, hogy az évszázadok során a katonai logisztika, a hadellátás volt az egyik legerősebb „fegyvernem.”

A géhás alakulat

A román médiában egyre több hang szól arról, hogy Oprea „tábornok” aprólékosan és tudatosan lecseréli az utóbbi 25 év legerősebb pártját, a szociáldemokratákét (PSD), és sajátját, a hangzatos névre hallgató Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) nevű alakulatot ülteti a helyébe. Szó szerint ülteti, ugyanis a legutóbbi hetekig-hónapokig az UNPR-nek esélye sem volt bejutni a parlamentbe. Jó géhások módjára más alakulat hátán jutottak a törvényhozásba, ahol sikerült is nélkülözhetetlenné tenni magukat, adott ponton épp az RMDSZ-t taszították ki a kormányalakításhoz szükséges szavazatokat hozók szerepéből. De már azt is kinőtték, erről szólt a pártalapítás ötéves évfordulójának az ünnepe.

Június végén Gabriel Oprea bejelentette: az UNPR országos konferenciája és a Dan Diaconescu Néppárt kongresszusa közös tárgyaláson jóváhagyta a két alakulat összeolvadását. „Az UNPR soha nem rejtette véka alá, hogy a nyitott kapuk pártja. Szívesen látjuk mindazokat, akik a nemzeti érdek védelmében és a patriotizmus jegyében szeretnének politizálni függetlenül attól, hogy korábban politizáltak-e vagy nem, és hogy milyen irányultságúak.” Elmondta azt is, hogy a fúzió előtt a párt még 358 ezer tagot számlált, de azt követően több mint félmillióra növekedett a tagság, és ezt a létszámot rövid időn belül meg kell duplázni.

„Nem beszéltünk tisztségekről, mi komoly emberek vagyunk, azt akarjuk, hogy mi legyünk Románia egyik legnagyobb politikai projektje, jövő évre egymillió párttaggal. Öt évvel korábban indultunk el, és egyszerű a doktrínánk – Románia.” Oprea felvázolta a közeljövőre vonatkozó terveit is: szeptember elsejétől valamennyi romániai helységben alapszervezetet kell alapítani, ez a stratégiai célkitűzésük, amelyet feltétlenül teljesíteni kell. Érdekesen pozicionálta a párt szerepét is: az UNPR-nek kormányon kell maradnia, mert „a román állam pártja, és mi ezt be fogjuk bizonyítani, lassan, de biztosan. Le kell szűrnünk a román közvélemény számára, mit jelent az UNPR: a komolyságot. Aki állandóságot, biztonságot, komolyságot akar, jöjjön hozzánk” – üzente a pártvezér.

A nagy túlélő

A négycsillagos tartalékos tábornok – bevallása szerint – soha nem vágyott különösebb babérokra, leginkább kémfőnöknek készült, de hűséges alattvaló. Az elmúlt közel másfél évtized legnagyobb túlélője, akinek pártját arról lehet megismerni, hogy egyik vezetője ellen sem indított eljárást a korrupcióellenes ügyészség. Személyes kapcsolatban áll Victor Ponta kormányfővel, ő keresztelte a miniszterelnök egyik gyermekét, a másik keresztapa George Maior volt, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) akkori főnöke. Maior és Oprea között is szoros volt a kapcsolat, annál is inkább, hogy utóbbi a kormányfő és a titkosszolgálatok között valósította meg a kommunikációt, csapatában dolgozott Ilie Botoş volt főügyész, korábban a hadsereg titkosszolgálatának vezetője is.

Egyes vélemények szerint Opreát és pártját Traian Băsescu találta ki olyan politikai eszközként, amely bármikor bevethető szorultság esetén. Így segíthette a Boc- és az Ungureanu-kormányt, majd szemrebbenés nélkül a későbbieket, anélkül, hogy bármiféle támogatottsága legyen a szavazófülkékben, hiszen politikai boszorkánykonyhában született. A legenda szerint Traian Băsescu 2010-ben magához hívatta a PSD elégedetlen nagyembereit, élükön Gabriel Opreával, Cristian Diaconescuval és Marian Sârbuval, és kiadta a feladatot: hozzanak létre egy parlamenti csoportot. Így kormányozhatott a PDL az UNPR „árulóinak” voksaival. Miután minden irányból leárulózták, Oprea találta ki a mindenféle politikai megmozdulásra alkalmazható „nemzeti érdek” fedőnevű indokot, vagyis azt, hogy bármikor indokolt és elfogadható az árulás, ha a haza érdeke úgy kívánja. Egyesek szerint George Maiorral együtt Oprea volt a Băsescu–Ponta féle együttélés garanciája, aki mindig is egy szuperpártról álmodozott, és most, hogy a PSD szétesőben van, farag magának egy saját szuperalakulatot.

Az ügynek egyetlen gyenge pontja van: ki kell lépnie a kulisszák mögül.