Ünnep a rácsok mögött

A rendezvény fénypontját kétségtelenül a Maros Művészegyüttes cigánytánca és a máramarosi szokásokat megidéző műsorszáma jelentette. A fellépés végén megkérdeztük a kiskorúakat, mi a véleményük erről a műsorról. Azt mondták: a tánc, az igen, az csodálatos volt, a többi akár el is maradhatott volna. Unták az előadásokat. „Inkább vittek volna valahova ki, hogy focizzunk” – méltatlankodott Berki Rémusz. Társai sűrűn bólogattak, egyetértettek vele.

„A legrosszabb az, hogy itt vagyunk bezárva. Nem lehet sportolni, csak asztaliteniszezni. Azt nem nagyon szeretjük. Ha a javunkat akarják maguk, az újságtól, tévéktől, akkor intézzék el, hogy sokat sportolhassunk” – mondta a szatmárnémeti Bălan Róbert.

Pedig érdekes dolgokat mesélt a helyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház tagja, a roma származású Moca Rudolf, aki az utóbbi húsz évben több civil szervezet égisze alatt próbált tenni valamit a roma közösség felemelkedéséért. Előadásában fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az április miért jelentős hónap a roma közösségek számára. 1971-ben tartották az első Nemzetközi Roma Kongresszust, ahol a világ minden országából roma küldöttek gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket a holokauszt roma áldozatai előtt. A jelenlévők zászlót és himnuszt választottak, és a világon először a kongresszus hivatalosan is elismerte a cigány nyelvet.

Ettől kezdve minden év április 8-án rasszizmus-, diszkrimináció- és háborúellenes megemlékezéseket, tiszteletadó ünnepségeket szerveznek. Április 16-án a roma színészek világnapját ünneplik világszerte, ezen a napon született ugyanis Charlie Chaplin, akinek anyai nagyanyja roma származású volt. Az 1960-as években – amikor a vándorló életmódot adminisztratív eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni Nagy-Britanniában – a világhírű színész, rendező többször nyilvánosan kiállt a cigányság jogai mellett; nem sokkal halála után, 1978-ban a második Roma Világkongresszus határozta el, hogy a születése napja a roma színészek világnapja lesz. 

Szerény érdeklődés

A Segesvári Baranka Alapítvány vezetője, Kocsis Mihaela a cigányok eredetéről, vándorlásáról, egyes országokban élő roma közösségekről tartott vetítőképes előadást a börtön lakóinak. Mint mondta: Romániában hivatalosan 535 ezer cigány él, de számuk minden bizonnyal ennél sokkal több. A hazai romák jellegzetességei közül említette azt, hogy földműveléssel nem foglalkoznak, az utóbbi évtizedekben tömegesen foglalták el a Németországba áttelepült szász családok házait.

Az egyes cigány csoportok jellegzetes foglalkozásairól is szólt. Ám mint jeleztük, ez egyáltalán nem érdekelte a kiskorú roma elítélteket. Arra már inkább odafigyeltek, amikor a Maros megye prefektúra romaügyi felügyelője, Florin Hajnal azt sorolta, hogy a megyében jelenleg 60 roma egyetemistát, 44 roma egészségügyi asszisztenst, 7 roma rendőrt tartanak nyilván, és hogy a megye minden középiskolájában és egyetemén külön helyeket tartanak fenn a cigány fiatalok számára. Kérte a jelen levő, büntetésüket töltő fiatalokat: keressék fel őt, amikor kiszabadulnak.

Táborozni készülnek

A börtön aligazgatója, Csibi Erika felügyelő-pszichológus a Krónikának elmondta, a hazai cserkészegyesület jóvoltából idén nyáron a Brassó megyei Moécsra, két hétre táborozni viszik a kiskorú börtönlakókat. „Minden eszközzel próbáljuk megkönnyíteni a dolgukat, és arra neveljük őket, hogy tudatosuljon bennük: a sorsuk nem pecsételődött meg véglegesen, és van szabad élet a börtön után – mondta az aligazgató. – A Baranka Alapítvánnyal több síkon is együttműködünk.

Például olyan programot szervezünk, amely során hosszú távon a családon belüli erőszak felismerésére, elutasítására neveljük őket. A legtöbben úgy nőttek fel, hogy folyamatosan bántalmazták őket. Valahogy el kell érnünk, hogy ne ugyanúgy éljék le az életüket, mint ahogy azt szüleik tették, ne váljanak erőszakos felnőttekké.”