Uniós ügy a romakérdés

Berényi József uniós raportőr az utóbbi idők legsúlyosabb kelet-európai rasszista megnyilvánulásairól számolt be, de hozzátette: a Nyugaton élő szélsőséges mozgalmak képviselői is szinte minden társadalmi gondért a cigányságot okolják.

„A problémát csakis a cigányság képviselőinek bevonásával lehet kezelni. Amennyiben a hatóságok nem keresik a roma vezetőkkel való kapcsolatot, munkájuk nem vezet eredményre” – vélte a felvidéki politikus. Felvetését mind a politikusok, mind a civil társadalom meghívott képviselői alátámasztották. A felszólalók közül többen is azt nehezményezték, hogy Romániában egyetlen romaszervezetnek sincs kellő súlya a hatóságokkal folytatott párbeszédben.

A felvetés ellensúlyozásaként több román politikus a roma kisebbség parlamenti képviseletét hozta fel. Petru Călian szerint ha a romániai cigányság még így sincs megfelelőképpen képviselve, akkor csakis a roma vezérekkel lehet gond. Adrian Năstase volt miniszterelnök ugyan beismerte, hogy az utóbbi években a vélt vagy valós diszkrimináció miatt nagyon sok cigány távozott az országból, azonban sietett hozzátenni, hogy „a külföldre menekültek ott sem boldogulnak jobban”. Ezt próbálta hangsúlyozni újbóli felszólalásában Călian is, aki szerint a romakérdést illetően az uniós országok aligha különböznek egymástól.

Nyugaton beismerik

Nemcsak Romániában, hanem például Németországban is hatalmas gondot jelent a romakérdés – ismerte be Herta Daubler-Gmelin ülésvezető. A bizottság elnöke viszont nem a cigány kisebbséget, hanem a német hatóságokat tette felelőssé a súlyosbodó helyzetért.

„Németországnak sokszor nehéz elrugaszkodnia náci múltjától. Ha a cigányok összetűzésbe keverednek a hatóságokkal, a rendőrség minden esetben őket teszi felelőssé” – mondta a német politikus. Daubler-Gmelin véleménye szerint azonban a párbeszéd mindig is jó irányba terelte a sokszor mesterségesen gerjesztett gondokat. Mint hangsúlyozta, sok problémának sikerült elejét venni a vegyes bizottságok megalakításával, amelyekben helyet kaptak a cigányság képviselői is. Ezzel szemben Romániában a prefektúrákon csökkentették a romakérdésért felelős tanácsosok számát, ráadásul a tisztségviselők több mint felét még csak nem is a cigányság sorából nevezték ki – világított rá a hazai valóságra Gheorghe Răducanu cigány képviselő.

Kérdésünkre, mennyire valós az a román tézis, miszerint a Nyugat-Európában élő cigányság sem él jobban, mint a Keleten maradottak, Berényi József cáfolta az állítást. Mint mondta, Nyugaton különbséget kell tenni az ottani, tradicionális kisebbségként élő cigányság és az utóbbi években betelepedett romák között. Az előbbiek sorsa sokkal jobb, éppen mert az állam felismerte a kölcsönös alkalmazkodás fontosságát.

„A kommunista rendszer bevezette állandó állami felügyelet és támogatás, mint láthatjuk, egyáltalán nem vált be. Nyugaton viszont az állam, a helyi önkormányzatok révén felismerte, nem tanácsos beleszólni a cigányok nomád életmódjába. Éppen ezért nagyon sok településen lehetővé teszik számukra a vándorlást, infrastruktúrával ellátott telepeket alakítva ki a városok szélén. A vándorok itt letelepedhetnek, munkát is kaphatnak, aztán egy idő után folytathatják útjukat. Ez évezredes hagyomány, amit nem lehet és nem is szabad erőszakkal megszüntetni” – fejtette ki a Krónikának az uniós raportőr.

Uniós kérdés

A politikusok, az emberjogi civil szervezetek és a cigányság képviselői egyetértettek abban, hogy a romakérdést egységesen kell kezelni. Amint Adrian Năstase is kifejtette: hiába próbálkozik egyik vagy másik tagállam, ha a többi nem lép fel azonos időben és azonos mércével. „Amióta a határok megnyíltak, a cigányprobléma is olyan, mint a közlekedőedények elmélete. Hiába oldod meg ma egyik helyen, holnap a másikon találkozol ugyanazzal a gonddal” – vélekedett az újságírói kérdésre válaszoló Năstase.