Tűzoltási károsultak

a károk felmérését végző polgármesteri hivatal illetékesei pedig úgy vélik: mivel senki nem maradt lakás nélkül, a gyorssegély kiutalása sem lenne indokolt.
Az 1848-as út 22. szám alatti tömbházára nézve, nehéz nem észrevenni, hogy a hetedik emelet alatti sorokon minden lakrész ablaka tárva-nyitva áll. Az oltásra használt vízből bőven jutott a szomszédoknak is. Míg a felcsapó lángok jelentős kárt okoztak a nyolcadikon lakó Moraru családnak, a víz az ablakon, a falakon, a villanyvezetékeken, a csöveken, meg bárhol, ahol egérutat nyert, a második emeletig eljutott.
„Kerek egy hónapja szellőztetek, huzatban ülök, ám eredménytelenül” – mondja Gocz Klára, miközben kellemetlen szagot árasztó négyszobás lakásába tessékel. Az egyedül élő özvegyasszony úgy érzi: a június 30-án, este 10 óra körül felcsapó lángok nemcsak a tűz okozóját fosztották meg mindenétől, ami a lakásban maradt, hanem a szomszédok otthonát is jócskán tönkretették. Nemcsak a falak, a padlózat meg a szőnyegek sínylették meg az alsóbb szinteket elárasztó vizet, de értékes festmények, a kanadai diófából készült bútorok, könyvek tucatjai mentek tönkre. „Nem is tudom, ezeket a műalkotásokat ki fogja majd restaurálni” – mutat a falról levett, összegyűrődött Kaczián- és Siligai-festményekre. Mint mondja, ezek a nemzeti örökség részét képezik, s bár a saját tulajdonában vannak, az állami kulturális vagyonigazgatóság évente ellenőrzi az állapotukat. „Annak idején nyilatkozatban kellett vállalnom, hogy megfelelő körülmények között fogom a festményeket őrizni” – mondja a tanárnő. A nappali falát ékesítő 18. századból származó családi portrék fokos keretüknek köszönhetően épségben maradtak.

Perpatvarban mindenkivel
Egy emelettel fennebb, a hatodikon Filep Júlia lakása valamivel jobban néz ki. A penészes bűz itt is már a folyosón érezhető, a falak és a javak mégis jobb állapotban vészelték át az oltást. Az értékesebb tárgyak közül csak a számítógép sínylette meg, helyette újat kellett venni. „Ez a nő eddig is állandóan áztatta a fürdőszobánkat, de amit most tett, az elképesztő” – állítja a nyugalmazott gyógyszerész-asszisztens. A tömbházlakók többségének ugyanis az a meggyőződése, hogy Maria Andrei készakarva gyújtotta fel a lakását. Ugyanezt feltételezték a helyszínre érkező tűzoltók is. Rövidzárlatra meg gázszivárgásra nem lehetett hivatkozni, ugyanis a lakó az áram- és a gázszolgáltatást felfüggesztette. „Gyakran azzal vádolt bennünket, hogy mi elgázosítjuk vagy mérgezzük a vizét. Máskor a rossz szellemek ellen küzdött – egymagában. Folytonos perpatvarban volt a lakókkal. Állandóan szitkozódott és átkozódott. Most meg a tűz fellángolása után elhagyta a lakást, és kulcsra zárta az ajtót” – sorolja Filep Júlia. „Pedig ha akkor be tudunk menni, nem csapnak akkorára a lángok, és meg lehetett volna fékezni a tüzet” – állítja egy neve elhallgatását kérő szomszédasszony, aki az első emeleten lakik, de a bűzből neki is kijutott. Mások is elítélően nyilatkoznak Maria Andreiról, akitől azonban nagyon tartanak. A nő már számtalanszor megfenyegette a lakótársulás vezetőit meg a tömbházfelelőst. „Engem állandóan fasisztázott és horthystázott” – szól közbe Gocz Klára. Amikor a sorozatos zaklatás miatt a tanárnő felkereste az óvónőként dolgozó Maria Andrei igazgatónőjét, az megvallotta neki, hogy beosztottja ellen nem tud semmit tenni, mert az boszszút állna.
Maria Andrei számlájára még egyebet is írnak: sokáig nem fizette a közköltséget, amiért egy adott pillanatban már-már kalapács alá került a lakása. Végül a fia törlesztett, de az utolsó, több mint ezerlejes részletét a szomszédok vállalták magukra. Lapunknak nem sikerült elérnie a nyugalmazott pedagógust, akiről csak annyit tudtunk kideríteni, hogy az ideggyógyászaton kezelteti magát.

Támogatás helyett toleranciára való intés
Amint az ellentmondó nyilatkozatokból is kiderül, egyelőre nem tudni, a károsultak mit remélhetnek a polgármesteri hivatal részéről. Csegzi Sándor alpolgármester úgy tudja, az érintettek nem fordultak támogatásigényükkel az önkormányzathoz. „Hozzám még nem jutott el efféle panasz, de annyit tudok mondani, hogy hasonló esettel még nem találkoztam. Szerintem annak kellene fizetnie, aki a kárt okozta, s most nem a tűzoltóságra gondolok” – fejtette ki az elöljáró. Csegzi annyit ígért, hogy beszél egy-két magánvállalkozóval, és felkéri a lakások kifestésére. A hivatal keretében működő szociális osztályt vezető Major Márta úgy véli, a lakók nem jogosultak segélyre, hisz „nem maradtak az utcán, s a kár sem túl nagy”. Majortól ugyanakkor megtudtuk, hogy a kiégett lakás tulajdonosának Spanyolországban élő és dolgozó fia már kapott segélyt. „Pénzt neki sem adtunk, de azért mégiscsak sajnáltuk, hisz nem maradt semmije. Mint mondta, ő is azért volt kénytelen elmenni az országból, mert már nem bírt az anyjával” – mondta el Major Márta. Ennek ellenére a polgármesteri hivatalban iktatták a lakók panaszát, és már helyszíni felmérést is végeztek, azzal biztatva a kárvallottakat, hogy az iratcsomó összeállítását követően, esélyük van némi támogatásra. „A városháza egyik hivatalnoka, aki a károk felmérését végezte, toleranciára szólított fel, mondván, hogy legyünk megértőbbek a tüzet okozó óvónővel” – mondta Gocz Klára.
Bárki is térítené meg a károkat, a szomszédok attól tartanak, hogy a kórházból visszatérő nyugdíjas aszszony bármikor bosszút állhat, vagy egyszerűen újból meggyújthatja a lakást.