Tőkés: a rendszerváltás folytatása lenne a Fekete Március kivizsgálása

Tőkés László elmondta: március 11-én a budapesti Terror Házában magyarországi közéleti személyiségek részvételével közösen emlékeztek a szomorú eseményekre, illetve Petőfi Emléklappal köszönték meg a magyarok segítségére siető és emiatt elítélt cigányok áldozatát. A brüsszeli konferencia a második állomás, a továbbiakban 19-én és 20-án „A Szeretet Márciusa” címmel Marosvásárhelyen kerül sor megemlékező rendezvényekre.

Az EP-képviselő szerint az 1990 márciusi, marosvásárhelyi események abban gyökereznek, hogy  a hatalmukat átmenteni kívánó, kommunista múltú vezetőknek a Szekuritáté újjáalakítását kellett legitimálniuk, ezt pedig a „magyar veszély” ürügyén, a „magyar kártya” kijátszásával tették.

Az 1989 decemberében elkezdett rendszerváltozás befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges a jóvátétel és az igazságszolgáltatás is, szögezte le Tőkés. „Ehhez pedig fel kell tárnunk a valóságot, és meg kell neveznünk a felelősöket ezért a tragédiáért. Még az RMDSZ csúcsvezetése is jelét adta, hogy húsz évvel az események után támogatná az erre vonatkozó állambiztonsági iratok tikosításának feloldását” – fogalmazott.

Felszólalt a konferencián Kincses Előd is, aki a marosvásárhelyi magyar közösség akkori vezetőjeként többéves száműzetésbe kényszerült.  A marosvásárhelyi ügyvéd szerint teljesen világos, hogy az eseménysorozatot előre kitervelték, erre utal az is, hogy nem a marosvásárhelyi magyarok és románok estek egymásnak, hanem a görgényvölgyi „felkészített” románokat kellett – szervezett formában, autóbuszokon –a városba szállítani, hogy a konfliktus kirobbanjon.

Monica Macovei, a Demokrata Liberális Párt (PDL) EP-képviselője, egykori igazságügyi miniszter úgy vélekedett felszólalásában, hogy az 1989 decemberi erőszakos cselekmények, tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi vérengzések és a júniusi bukaresti bányászjárások mögött ugyanazok az erők működtek, mégpedig a tavasszal átkeresztelve újra létrehozott Szekuritáté.

Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet nemrég leváltott igazgatója szerint az állam felelősségéről sem kell megfeledkezni. „Nem írhatjuk a véletlen számlájára, hogy a Szekuritáté a Fekete Március után született újra. Nekünk az a dolgunk, hogy bizonyítékokat találjunk a még mindig köztünk lévő bűnösök ellen – gyermekeinknek tartozunk a múltban történt rémtettek feltárásával” – mondta Oprea.

Szó esett a konferencián a sajtó és az etnikumközi viszonyok összefüggéséről is, médiaszakemberek részvételével. Nick Thorpe, a BBC budapesti tudósítója arra mutatott rá, hogy a sajtó hatékony munkája nélkül a titkosszolgálatok nem lettek volna képesek az „ellenségképet” felépíteni, Boros Zoltán pedig – aki a kilencvenes évek elejétől több mint egy évtizedig a román televízió bukaresti magyar szerkesztőségének vezetője volt –, előadásában arról beszélt, hogy az RTV, amely a forradalom élő közvetítésével hatalmas hitelre és nézettségre tett szert, nagy szerepet játszott a magyarellenes hangulat kialakításában: a tudatos félretájékoztatás már február elején megkezdődött és szinte minden napra jutott belőle. Boros a tömegmanipuláció iskolapéldájának nevezte a „közszolgálati adó” magyarok elleni rágalomhadjáratban betöltött szerepét.

Sötét periódusnak nevezte a román sajtó1990–1996 közötti időszakát Mircea Toma, az Active Watch – Media Monitoring Agency bukaresti elnöke. Mint elmondta, a legtöbb szerkesztőségben az volt az általános vélemény, hogy olvasókat veszít a lap, ha nem támadja a magyarokat. A román televízió akkoriban a legnagyobb „manipulátor” volt, a ködösítéssel és a magyar-román kapcsolatok dramatizálásával pedig az átlagember tudatába a veszélyes és ellenséges Székelyföld képét csöpögtették. 1996 után a román média egyik pillanatról a másikra megváltozott, ma már sokkal árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb képet mutat, a sajtópiac is átalakult.

Bodó Zoltán szociológus egy 1990–1993 között végzett, Maros-megyei írott sajtót magába foglaló tartalomelemzést mutatott be, aminek kapcsán rávilágított arra, hogy a magyar és a román sajtó különböző témákat futtatott fel – ez pedig egy idő után párhuzamos, a közös fő témákat mellőző közbeszédet eredményezett.

A konferencián többek között jelen voltak Cristian Preda, Gál Kinga, Bauer Edit, Schmitt Pál és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők is.