Tiltakoznak a magyar szülők az elsősök felvételiztetése ellen

Egyesek bizonyos „elsőbbségi listák” létezéséről is tudni vélnek, melyek azon gyerekek nevét tartalmazzák, akik szüleikre vagy nagyszüleikre való tekintettel mindenképpen ott kell, hogy legyenek a befutók között. Míg a csalási vagy részrehajlási vádakat határozottan elutasítják, mind az iskola vezetői, mind a szaktanfelügyelők beismerik, hogy a jelenlegi rostarendszer nem megfelelő. Ennek ellenére, hangsúlyozzák a vezetők, jobbat nem sikerült kitalálni.

A Krónika által megszólaltatott pszichológusok, szociálpedagógusok és óvónők viszont egyenesen rossznak, hatesztendős gyermekekre nézve rendkívül károsnak tartják a fölösleges versenyhelyzet létrehozását. A szakemberek szerint a vonal alatt végző gyerekek kudarcélménye akár egy életre is kihathat. Túljelentkezés esetén viszont nincs más alternatíva: a tanintézmény kénytelen megszervezni az ismeretellenőrzésnek nevezett felvételit – állítják az illetékesek.

Szilágyi Sándor Zsoltot mindössze egy pont választotta el a bejutástól. A kisfiú 84 pontot ért el a lehetséges százból, míg a vonal fölötti utolsóknak 85-öt sikerült megszerezniük. Édesanyja, Szilágyi Gyöngyvér előbb az iskola vezetőségéhez, majd a tanfelügyelőséghez fordult óvásával, a felvételi megismétlését kérve. Mint lapunknak mondta, nem annyira gyermeke eredménye, mint a vizsga lebonyolítási módja zavarta. „A versenyvizsgán részt vevő gyerekek helye a teremben nem volt előre rögzítve, a gyerekek azonosítása semmilyen módon nem történt meg. A teremfelügyelők olyan halkan beszéltek, hogy a terem hátsó részében ülők nem érthették őket. Nem válaszoltak megfelelően a hátsó sorban ülő gyerekek kérdéseire, esetleges útbaigazítási kéréseikre.

A gyerekek a vizsga ideje alatt egymással beszélgettek” – kifogásolta többek között a szerkesztőségünkbe is eljuttatott levelében. Az édesanya a vizsga megismétlését javasolja „az erre vonatkozó összes szabály tisztességes és méltányos betartásával”. Egy másik, neve elhallgatását kérő apa, akinek gyereke az elmúlt években sikeresen vizsgázott, és jelenleg az iskola egyik legjobb kisdiákjának számít, szintén a felvételi okozta bonyodalmakra hívta fel a figyelmünket. „Az én fiam bejutott, de ha tudtam volna, milyen felhajtással és stresszel jár ez az egész hercehurca, nem teszem ki hatéves gyerekemet ilyesminek” – vallotta be az apuka.

Maximális teljesítményre törekednek

A Bolyai Farkas Gimnázium vezetősége is beismeri, hogy nem ideális a jelenlegi versenyrendszer, de nem találtak jobb megoldást. Az iskola igazgatói azonban elutasítják a felvételi vagy vizsga kifejezések használatát, szerintük mindaz, amit a leendő elsősök esetében alkalmaztak ismeretellenőrzésnek nevezhető. „Tudjuk: nem jó, de nincs mit tennünk. Mivel az általános iskolákkal ellentétben, számunkra nem jelöltek ki bizonyos körzetet, a város bármelyik sarkában élő család adhatja ide a gyermekét. Túljelentkezés esetén nincs más választásunk, rostálnunk kell” – fejtette ki álláspontját az intézmény aligazgatója, Horváth Gabriella. Felettese, Bálint István szerint az elmúlt években eddig egyetlen bejutott elemistának nem okozott gondot sem az ismeretellenőrző teszt, sem az utána következő négy év. „Ezek tehetséggondozó osztályok, ezért is törekszünk a maximális teljesítményre. Meg lehet nézni, mennyire különlegesek ezek a gyermekek és micsoda egyéniséggel rendelkeznek. Aki ide bejut, az bírja az iramot” – állítja Bálint.

Az igazgató teljesen alaptalannak tartja a szülői vádakat, a „befutók listáját” pedig egyenesen nevetségesnek tartja. Arra a felvetésünkre, hogy a meghirdetett 25 helyre minden évben néhánnyal több gyereket vesznek fel, illetve a tanév megkezdése után is csatlakozik egyet-két gyerek, Bálint István kifejtette, hogy mindez a tanfelügyelőség jóváhagyásával történik. „Amennyiben az utolsó bejutó helyeken azonos pontszámmal több gyerek van, tanfelügyelőségi engedéllyel valamennyit felvesszük. Így járunk el az év közben érkezőkkel is” – indokolta meg a létszámnövelést az igazgató.

A jövő évi rostálást illetően az iskola vezetőinek nincs elképzelése arról, hogy újabb túljelentkezés esetén miként lehetne az oviból érkező gyerek számára kíméletesebb megoldást találni. „Mi bármilyen javító szándék előtt nyitottak vagyunk. De ezt nem nekünk, hanem az óvónőknek és tanítónőknek kellene közösen kieszelniük” – vélte Bálint István.

Magánóvónők készítik fel a gyerekeket

Az óvodák tevékenységéért felelős szaktanfelügyelő, Kovács Júlia határozottan ellenzi a Bolyaiban és az Unirea Főgimnáziumban alkalmazott felmérőrendszert. „Amint bevezették, helytelenítettem, mivel nem szabad ebben a zsenge korban kitenni a gyermeket sem az esetleges kudarcnak, de még csak a versenyhelyzetnek sem” – mondta el a Krónikának a tanfelügyelő. Kovács Júlia határozottan állítja, hogy a lakótelepi iskolák semmivel sem gyengébbek a Bolyaiban működő elemi tagozatnál. Ráadásul, megítélésében, a Bolyai – jellegzetessége miatt – nem képes megfelelő körülményeket teremteni a hat-tíz éves gyerekek számára.

„Gondoljunk csak arra, hogy mit lát az a kisgyerek, ha kimegy szünetben az udvarra” – hozott fel egy példát. Kérdésünkre, hogy ezek alapján akár fel is lehetne számolni a néhány évvel ezelőtt újraindított 1–4. osztályt, Kovács határozott nemmel válaszolt. Viszont megjegyezte, hogy a kialakult helyzetért nagymértékben a szülők is okolhatók. „Számos olyan esetről tudok, amikor a felvételi előtt anyuka-apuka óvónőt vagy tanítónőt fogadott ovis gyermeke mellé, hogy készítse fel a megmérettetésre. Olyant is láttam, hogy a gyermek végigsírta a felvételit, mondván, hogy ő nem akar a Bolyaiba menni. A szülők önfejűségének a gyermek esik áldozatául” – nyomatékosította Kovács Júlia.

A tanfelügyelőnő szerint a versenyhelyzet kiiktatásával az évről évre ismétlődő kellemetlenségeket is el lehetne kerülni. Kovács Júlia azonban úgy véli: a mendemondák ellenére a Bolyaiban szervezett ismeretellenőrzés átlátható és objektív. „Ezzel szemben, a gyermekük sikertelen próbálkozását hatalmas kudarcként megélő szülők szubjektívek. Ami valahol érthető is” – tette hozzá a tanfelügyelő.

Az iskolakezdés előtt álló szülők tájékoztatására évente kiadott Első osztályos leszek című könyvecskében a tanítónők szaktanfelügyelője, Fejes Réka is arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyermek számára pedagógust, és ne iskolát válasszanak.

Mások is helytelenítik a versenyhelyzetet

Akár felvételinek, akár ismeretellenőrzésnek nevezik, a szociálpedagógusokat tömörítő Kulcs Egyesület képviselői szerint sem szerencsés megoldás versenyeztetni a mindössze hatéves gyermekeket. A marosvásárhelyi székhelyű szervezet elnöke, Horváth Kovács Iringó elismeri, hogy amenynyiben egy iskola teljesítményorientált, bizonyos szempontból joga van versenyhelyzet teremtésével megválogatni leendő diákjait. A fejlődéslélektan szempontjából viszont helytelen a Bolyai által választott megoldás.

„Amennyiben egy-két sikertelen megmérettetés után már ilyen kis korban kudarcélmény alakul ki, az egy életre kiható kompetencia- és önértékelési válsághoz vezethet. Ugyanakkor az sem jó a gyereknek, ha méltatlanul kerül egy erős osztályba, mert így kisebbrendűségi érzés alakul ki benne. Éppen ezért a fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek kimondottan ellenzik a gyermekek efféle helyzetbe való sodrását” – fejtette ki lapunknak Horváth Kovács Iringó. Szerinte nemcsak a rangsorolást szervező iskolák hibásak, hanem a sznob szülők is. „Sok olyan esetről hallani, hogy az apuka vagy az anyuka kijelenti, hogy azért adja a gyerekét a Bolyaiba, mert valamikor ő is, netán még az ő apja is ott végzett. Ennél helytelenebb hozzáállást el sem tudok képzelni” – fűzte hozzá.

Megoldásként a szociálpedagógus a nyugati és az utóbbi években a magyarországi tanintézmények által is átvett példát hozta fel, ahol az iskolába készülő óvódás gyermekeket beszélgetésen tesztelik. Ugyanezt javasolja Oana Cueşdeanu is, aki jó néhány esztendeig óvónőként tevékenykedett. Az időközben pszichológusi oklevelet szerzett tanügyi káder is azt állítja: a leghelyesebb a gyermeknek az óvodában történő felmérése lenne. „Bárminek is nevezik, az első osztályba szervezett felvételik nemcsak a szülőket stresszelik, hanem a gyermeket is megviselik. Még akkor is, ha a csöppség jóformán nem is tudja, mi történik körülötte. Már csak az is negatívan hat egy hatéves lelki világára, hogy idegen helyen, idegen terembe, ismeretlen társak és felnőttek közé kerül. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek stresszelése már hónapokkal a felvételi előtt elkezdődik” – vélekedett a dupla képesítéssel rendelkező pedagógus.

A Bolyai igazgatóinak azonban fenntartásai vannak a nyugati modellel kapcsolatosan. Bár lehetséges megoldásnak tartja, Bálint István szerint az óvodai tesztelés is szubjektív lehet. „Az ötlet jó, de nem tudom, hogy fel vagyunk-e készülve erre a bizonyos beszélgetésre. Mint ahogy azt sem tudom, hogy mennyire tükrözné a gyerekek képességeit” – adott hangot kétségeinek Bálint. Hasonló álláspontot képvisel Kovács Júlia is, aki szerint semmiképpen nem az óvodák feladata az értékelés elvégzése.

Volt óvónőként Oana Cueşdeanu jól emlékszik arra az időszakra, amikor kolléganői különféle munkafüzeteket összevásárolva, furcsábbnál furcsább feladatokat próbáltak megoldatni azokkal a gyerekekkel, akiknek szülei már jó előre kijelentették, hogy a város valamelyik elitnek számító iskolájába íratnák. Kérdésünkre, hogy anyaként saját gyermekét is megkímélné az általa vázolt stresszhelyzettől és egy gyengébb hírű iskolába adná, a pszichológusnő leszögezte: „Abban az esetben tenném ki az efféle helyzeteknek, ha kiderülne, hogy az úgymond elit iskolában a környék legkiemelkedőbb tanítója fogadja az elsősöket, míg a város többi tanintézményeiben egytől egyig csak gyenge képességű pedagógusok tanítanak.”