Tanult szakmája: városvezető

Alpolgármesterként közel tizenhat éve „tandemben” dolgozik Albert Álmos polgármesterrel. Milyennek látja ezt a másfél évtizedet?

Érdekes korszaka volt ez az életemnek, voltak szép napok, jó eredmények, de lesújtó csalódások is. Tizenhat év alatt sok minden történt, de nem lehetett volna ennyi időt kibírni együtt, ha a kapcsolatunk nem őszinte és felhőtlen. Nem „ölelkeztünk” állandóan, de elgondolásaink az esetek többségében megegyeztek, egyetlen komolyabb szóváltásra sem emlékszem.

Bár hivatalosan még nem erősítette meg, úgy tűnik, Albert Álmos nem vállal további polgármesteri mandátumot. Ilyen körülmények között hogyan tervezi saját jövőjét?

Elfogadtam, és természetesnek tartom, hogy ha a következő négy évben már nem ebben a szerepkörben dolgozom, van még bennem annyi lendület és energia, hogy tovább dolgozzak. Mindenképpen nekivágok a megmérettetésnek, bár ez alkalommal kevesebb az esélyem, nagy a tolongás, sokan pályáznak a székemre. A kampány és a választás utáni első három és fél évet tartom igazán fontosnak, nem a mandátum utolsó három hónapját.

Úgy hírlik, a Kovászna Megyei Fejlesztési Egyesület, az ADETCOV vezetését bíznák önre…

Ha nem sikerül megmaradnom alpolgármesternek, mindenképpen más munka után kell néznem. Sok mindent megtanultam, és képes vagyok elvégezni akár az ADETCOV vezetését is, de túlzás, hogy bármelyik intézményben meglenne már az irodám.

Hogyan tanulta ki a városvezetési „szakmát”?

Tíz évvel ezelőtt azt válaszoltam erre a kérdésre: úgy érzem, kezdtem megtanulni ezt a munkát. Néhány nap múlva a helyi újság egyik olvasója leteremtett, hogy miért tart meg a közösség egy olyan alpolgármestert, aki ennyi év alatt sem tudta megtanulni a munkáját. Ma azt tudom mondani, hogy sok mindent tudok, de sokat nem, hiszen állandóan változnak a körülmények, az ügyintézésbeli szabályozók, az igények és a lehetőségek. Gyakran kell improvizálni, gyakran csak a bejáratott utat lehet alkalmazni. Ismétlem, távol állunk attól, hogy mindent tudjunk.

És vélhetően szükség van egy jó csapatra…

Természetesen, de ez nem megy

könnyen. Sokszor nekifutottunk, de nem sikerült két csapatot kialakítani: egyet, amelyik a napi ügyekkel foglalkozik, az ügyfélszolgálattal, egy másikat pedig, amelyik a háttérben tanulmányokat, terveket készít, és a mindennapi kapkodástól független koncepciós munkával, városvezetési stratégiával foglalkozik. Ezt a második csapatot sajnos nem sikerült kialakítani, mert tehetséges szakemberek számára kevés az önkormányzati fizetés.

Az utóbbi időszakban visszavonult, alig vállal nyilvános szereplést. Miért?

Részben tudatos döntés volt, de különben sem szerettem ezt a részét a feladatnak. Úgy tartom, a munkám alapján vegyék észre az eredményeket, az erőfeszítést, ne a sajtóban magyarázkodjam. Albert Álmos rendszeres heti sajtótájékoztatója mellett már nem is volt erre szükség.

Műépítészként sikerült kivetítenie elképzeléseit a városra?

Sajnos műépítész almérnökként vagyok a legkevésbé elégedett. Nem sikerült elérnem, hogy normális városképet eredményező építkezési, illetve engedélyezési rendszert tudjunk működtetni. Nagyon kemény a harc az építkezni akarókkal. Húsz év és számtalan nyugati minta megtapasztalása után sem akarják elfogadni, hogy csak annyira élhetnek a jogaikkal, amíg nem sértik a másokét, közte az esztétikai élményhez való jogot is. Tekintettel kell lenni a közösségre, hiszen nem az óceán közepén, egy lakatlan szigeten építkezünk, Sepsiszentgyörgyön hatvanezer ember él, száz utcában, tízezer épületben. Sokszor kellemetlen szájízzel hagytunk jóvá terveket, sok esetben nem is hagytuk jóvá, a visszautasításokból pedig sok kellemetlenség, sőt per is lett.

Van a városképnek olyan eleme, amely az ön elképzelését tükrözi?

n Persze, gyakran ráismerek a saját javaslataimra. Ilyenkor elégedetten nyugtázom, hogy a városban, ahol születtem, és ahol élni akarok, egy utcasarokhoz, egy kerítéshez, fához nekem is közöm van. De azzal is sűrűn szembesülök, hogy itt van ez a seb a városképen, amit többszöri nekifutásra sem tudtam begyógyítani.

A következő négy esztendőben mire kell leginkább figyelnie Sepsiszentgyörgy polgármesterének és alpolgármestereinek?

Talán a város életével és az önkormányzat tevékenységével kapcsolatos információszórást kell hatékonyabban végezni. Ennek érdekében az önkormányzat saját lapjának minden hónapban be kellene kerülnie a postaládákba. Ha polgármester lennék – bár nem pályázom a tisztségre –, öthat fontos ágazat megbízható szakembereivel venném magam körül, tanácsadói csapattal dolgoznék. Ugyanakkor újszerű helyzet ígérkezik a tanácsban, hiszen a polgári oldal megerősödésével több képviselőjük is helyet kaphat a testületben. Az eddig konfliktusmentes döntéshozatal helyett előtérbe kerülhet a konfrontáció, márpedig tapasztalatom szerint a harc gyakran nem is a lényegről szól. Nem szabadna eljutni oda, ahová a székelyudvarhelyi tanács, amelyet feloszlattak.