A 75 férőhelyes hajléktalanszálló udvarán úgynevezett lakókonténerek és tágas katonai sátrak között kifeszítve az itt lakók ruhái száradnak. Ferencz István igazgató elmondta, időről időre újabb lehetőségeket talál ki a hajléktalanok munkába való bevonására. Két éve pillepalackokat gyűjtenek a környéken, ezeket kilogrammonként 31 baniért tudják eladni, a kartonpapír kilónkénti ára pedig mindössze egy bani. „Bevételünk nem származik belőle, de legalább megtanulják a bentlakók, mit jelent napi nyolc órát dolgozni. Sajnos nagyon sok olyan hajléktalan is van, akik egyáltalán nem akarnak munkát vállalni” – mondta a szálló igazgatója.

Számítógép-kezelési tanfolyamot indítanak

A Gutenberg utcai szállás egyébként elméletileg csak éjszaka nyújt otthont a rászorulóknak. Azoknak, akiknek minden személyi okmányuk rendben van, és itt van állandó szálláshelyük, minden reggel el kell menniük dolgozni. „Régebbi ötlet volt már, hogy a hozzánk járó mintegy 10 idős vagy beteg embernek nappali ellátást is nyújtsunk” – meséli az igazgató. Az idősek mostanáig a város négy nyugdíjasklubja közül valamelyikben ütötték el az időt, sakkoztak vagy römiztek, beszélgettek. Mostantól ugyanezt megtehetik majd a szálláson is, ahol újabban számítógépek is rendelkezésükre állnak. Mint mondta, hamarosan szakemberek fogják a lakóknak is megmutatni, hogyan kell a komputerrel bánni, illetve hogyan kell cv-t írni, hogy megpályázzanak egy munkahelyet.

Kenyér helyett szendvicset rajzolnak

„Háromféle ember lakik nálunk – avat be a részletekbe Ferencz. – Legtöbben azok vannak, akik régóta kerültek az utcára, megszoktak egyfajta szabad életmódot, és egyáltalán nem akarnak dolgozni. Nyáron alkalmi munkákból élnek, télen pedig semmijük nincs. Valahogy úgy, mint a tücsök a mesében. A másik csoportot azok alkotják, akik gyerekkoruk óta intézetben nevelkedtek, és rendelkeznek valamilyen szakképesítéssel.”

Az igazgató szerint az utóbbiaknak a legnehezebb munkát találni, mert ők a legigényesebbek. „Egyszerű tesztet végeztetünk el velük, mikor hozzánk kerülnek. Papírt és ceruzát kapnak, s arra kérjük őket, rajzoljanak egy kenyeret és egy krumplit, ők pedig sok esetben szendvicset és sült krumplit rajzolnak” – mondja Ferencz. Szerinte ez annak köszönhető, hogy a gyermekotthonban készen kapták az ételt.

A harmadik csoport a legkisebb, s egyben a legkönnyebben kezelhető: olyan személyekből áll, akik normális családi háttérrel rendelkeznek, nemrég vesztették el otthonukat, és szeretnének újra munkába állni. A hajléktalanszálló vezetősége egyébként a területi munkaelosztó hivatallal is állandó kapcsolatban áll, a bentlakók állásbörzékre is járnak, ennek ellenére nehezen találnak állást. „Van olyan munkaadó, aki azonnal szerződést bont, amint megtudja, hogy alkalmazottja nálunk lakik – mondja Ferencz –, pedig közülük elenyésző azoknak a száma, akik követtek már el törvényszegést.”