Szórványkollégium elemistáknak

Az alapítvány, mely az építkezés befejezéséig egy házat bérel, jelenleg hat elemistát iskoláztat. A tavaly tavasszal elkezdett beruházást az őszig mindenképpen be kell fejezni – állítja a Szivárvány Alapítványt is igazgató Ady István lelkész. Mint mondta, március 14-én jótékonysági bált rendeznek, ami azért számít fontos eseménynek a falu életében, mert a félkész állapotban lévő szórványkollégium építésére gyűjtenek. Ady István elmondta, egyre több szülő jelezte már, hogy az új kollégiumba íratná be gyerekét.

Megmentett magyar tagozat

Látogatásunkkor a Szivárvány Ház a magyarfülpösi, szászrégeni és környékbeli településekről érkezett farsangoló kisgyerekektől volt hangos. Ady István helyi református lelkész gondolatai azonban máris a következő rendezvényen jártak: mint mondta, március derekán jótékonysági bált rendeznek, ami azért számít fontos eseménynek a falu életében, mert a félkész állapotban lévő szórványkollégium építésére gyűjtenek.

Noha a gazdasági válság a magyarfülpösi építkezésre is rányomta a bélyegét, a lelkész derűlátónak mutatkozott. A tavaly tavasszal elkezdett beruházást őszig mindenképpen be kell fejezni – állítja a Szivárvány Alapítványt is igazgató lelkész. Az építkezés állapota őt igazolja: a holland támogatással készült Szivárvány Házhoz toldott új épületszárny már majdnem teljesen elkészült, nemrég be is fedték.

„Szorgoskodnunk kell, mert egyre több az igénylő. Ősztől húsz gyereknek kell szállást, ellátást biztosítanunk” – mondta, miközben a valóságos építőanyag-raktárrá alakított épületbelsőt látogattuk. A földszinten a pedagógus szolgálati lakása és egy betegelfekvő kap helyet, míg a tetőtérben öt nagy hálót alakítanak ki. Mustra közben Ady Istvánnal felidézzük a négy évvel ezelőtti találkozásunk és riportunk apropóját is, amikor a pályája elején álló lelkész a faluban egy bérelt ház benépesítésén szorgoskodott.

Akkoriban, az alacsony gyermeklétszám miatt, a helyi magyar nyelvű oktatás sorsa forgott kockán. Azt a kevés gyermeket is, aki a Szászrégentől mintegy tíz kilométerre fekvő faluban született, a szülők egy része vagy a román tagozatra íratta, vagy a közeli városba ingáztatta. Az anyanyelvű oktatás megmentéséért Adynak sokat kellett kopogtatnia a szórványban a szegényes körülmények között tengődő családoknál. Volt olyan, aki féltette a gyerekét, más a román tagozatra íratott gyermekének remélt ily módon szebb jövőt, de akadt olyan is, akit az sem érdekelt, ha csemetéje nagy ívben kerüli az iskolát.

Öt évvel ezelőtt a Szivárvány Alapítvány egy házat bérelt, ingyenes ellátást, délutánra pedig pedagógust biztosított a Magyarfülpösre hozott gyerekeknek. „Ezt a házat, mondjam úgy, szerencsére kinőttük. Az eltelt évek alatt a környékbeli falvakban a szülők sokat hallottak alapítványunkról és az itt biztosított körülményekről. Már nem idegenkednek attól, hogy gyermekeiket ránk bízzák. Tavaly ősszel több olyan gyereket kellett visszautasítanunk, aki szívesen jött volna hozzánk, de nem volt hova elszállásolnunk. Ha viszont minden jól megy, a következő tanévtől öt darab négy-négy ágyas háló várja a bentlakókat” – reménykedik Ady István.

Ahol életre nevelnek, anyanyelven

A Szivárvány Házban berendezett magyar tagozaton egyetlen tanítónő, Bodor Vera oktatja a tizenkét nebulót. Bár hét magyarfülpösi elemista Szászrégenbe ingázik, a faluban tanuló gyermekek szülei rendkívül elégedettek a fiatal, lelkiismeretes pedagógussal. Ady István is csak szépet és jót mesél róla, akárcsak a „délutáni váltásban” dolgozó Kedves Éváról.

A csíkszentgyörgyi lány, aki addig németországi és svájci alkalmi munkákból élt, a Marosvásárhelyi Rádióban hallotta meg, hogy Magyarfülpösre egy szociális munkást keresnek gyermekek mellé. „Külföldön sokkal többet kerestem, de amit itt kapok a gyerekektől, nem lehet anyagiakban kifejezni” – lelkesedik a fiatal lány, aki állása mellett szociális munka szakot végez a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.

Mint mondta, annyira megszerette a többnyire szegény családokból származó gyerekeket, hogy tanulmányai befejezése után is közöttük képzeli el az életét. „Nem lesznek éltanulók, a lényeg viszont nem is ez. Inkább legyenek jóérzésű, tisztességes, életrevaló emberek” – fejtegeti, amikor diákjai iskolai eredményeiről kérdezzük.

A negyedik osztályban lévő görgényszentimrei Fábián Henrietta a kezdetek kezdetétől Magyarfülpösön jár iskolába. Mint mondta, semmi pénzért nem iratkozna át szülőfalujába, ahol csak román tagozat működik. A görgényi magyar szülők egy része mégis azt választotta gyermekének. Az eredmény lehangoló: egy idő után a kicsik már otthon is szívesebben és könnyebben boldogulnak az állam nyelvén.

Az elemi osztályok elvégzése után Henrietta testvére, Miklós és másik két társa egy másik szórványkollégiumban kezdte az ötödik osztályt. A gyerekeket szintén egy református lelkész, a Kőhalomban szolgáló Szegedi László vette szárnyai alá. „Nemcsak a szórványból származó szegényebb családok gyermekeinek meg a magyarfülpösieknek válik hasznára a mi szórványkollégiumunk, hanem a Brassó megyei kőhalmiak számára is. Utánpótlásként már három diákot küldtünk” – kapcsolódott be a tiszteletes, majd ismét az építkezésre terelte a szót.

Örömmel mesél a falubeliek és néhány szászrégeni vállalkozó hozzáállásáról. Demeter Győző nevét külön említi, hisz munkásaival a cégtulajdonos ellenszolgáltatás nélkül végzi az építkezést. „Nekünk csak az anyagot kell megvásárolnunk. Holland segítséggel, az alapítvány két falusi boltja jövedelméből meg más, régeni vállalkozók támogatásával igyekszünk álmunkat valóra váltani” – mondja Ady István, aki hozzáteszi: a március 14-i jótékonysági bál ötlete is a szászrégeni magyar üzletemberektől származik.