Szobrot kapott az erdõdi várépítõ

A hétvégén tartott rendezvénysorozatra számos hagyományõrzõ együttest – fõképp hadi- és lovagi hagyományokat õrzõket – hívtak meg, magyar elõadó azonban csak elvétve szerepelt a fellépõk között.

Szombaton történelmi konferenciát is tartottak, melynek központi figurája a Bartolomeu Drag néven emlegetett várépítõ nemes volt. A szintén szombaton tartott szoboravatón magyar szó nem hangzott el, a büszt talapzatára pedig kizárólag román trikolóros koszorúk kerültek. A leleplezési ünnepség keretében Gheorghe Toduţ, a megyei mûvelõdési igazgatóság munkatársa kifejtette: a térség két legmeghatározóbb történelmi személyisége két nagyhatalmú nemes úr volt, Drágffy Bertalan román, illetve Károlyi Sándor magyar nemzetiségû fõúr. A vár közelében egyébként – Szatmár megyében elsõként – Károlyi Sándornak is emeltek korábban szobrot.

A Drágffy-szobor elõtt elhelyezett márványtáblán – román, angol és magyar nyelven – a következõ szöveg áll: „Drágffy Bertalan. Erdõd várának megalapítója 1481-ben. Erdélyi vajda 1493–
1498 között. Román nemes úr, a máramarosi Dragos Vajda leszármazottja.\" Ez a magyar nyelvû szöveg egyébként a várromból kialakított turisztikai komplexumban egyedinek számít, az összes többi felirat, mely a restaurált bástyában levõ kiállításhoz tartozik, kizárólag román nyelvû.

Az erdõdi vár, jobban mondva, a helyén megmaradt romok felújítására az elmúlt négy évben került sor. Erdõd és Nagykároly önkormányzata közösen 18,5 millió lejt nyert európai uniós alapokból, ebbõl finanszírozták a beavatkozásokat. A pénz túlnyomó többségét egyébként a nagykárolyi kastély restaurációs munkálataira fordították. Erdõdön régészeti ásatások elõzték meg az épületen végzett állagmegõrzési, illetve építkezési munkálatokat, melyek során hét emberi csontvázat, állati csontokat, két pénzérmét, valamint több cserép- és késdarabot találtak a régészek.

Bár végeztek ez irányú kutatásokat, nem sikerült igazolni a környéken élénken élõ legendát, miszerint az erdõdi vár föld alatti alagutak révén kapcsolatban állt a nagykárolyi Károlyi-kastéllyal, illetve a szatmárnémeti Láncos templommal. Ez azonban nem zavarja a helybélieket, akik a mai napig lelkesen magyarázzák, hogy a vár alatti körpince egy nagyobb, föld alatti labirintus részét képezi, melyben többek között II. Rákóczi Ferenc fejelem is közlekedett lóháton, amikor a labancok körbevették az erõdítményt.

Az építménynek a Rákóczihoz fûzõdõ történetektõl eltekintve is bõven vannak magyar vonatkozásai – az egyik, idõközben lerombolt bástyában levõ kápolnában kötött például házasságot Petõfi Sándor és Szendrey Júlia. Ezekrõl azonban a kiállítások anyagában nem esik szó. A restaurálás során az egykori vár központi részét, azaz a bejáratot és annak a két oldalán elhelyezkedõ, jobb állapotban lévõ körbástyák alapjait, illetve az õket összekötõ falakat feltárták, így sikerült pontosan megrajzolni az épület alapjait. A régi, leomlott bástyát részben újrafalazták, a megmaradt, 1919-ben renováltat pedig teljesen újjáépítették – utóbbiban rendezték be az említett történelmi kiállítást.

Erdõd települést írott dokumentumokban 1215-ben, Herdeud néven említik elõször. Egykori várát Drágffy Bertalan építtette 1481-ben. 1545-ben itt fogalmazták meg a protestánsok hitvallásukat 12 cikkelyben. 1565-ben János Zsigmond megostromolta és leromboltatta. 1727 és 1730 között Károlyi Sándor a romok felhasználásával építette fel várkastélyát, ahol 1847. szeptember 8-án kötött házasságot Petõfi Sándor Szendrey Júliával. A trianoni békeszerzõdésig Szatmár vármegye Erdõdi járásának székhelye volt.