Székely Gyula: sínen a Sapientia akkreditálása - interjú

– Brassóban született, ott tanult, és ott lett egyetemi tanár, professzor. Úgy tűnik, nyílegyenes volt az eddigi pályafutása.
– Valóban. 1963-ban kezdtem el egyetemi tanulmányaimat, addig semmi érdekes nem történt velem. Azt szoktam mondani, hogy az eddigi életem a brassói fő sétányon telt el. Az egyetemen elektromechanikát tanultam. Elektronika szak ugyanis akkor csak Bukarestben és Temesváron volt. Széles körű képzést kaptam, szigorú iskola volt a brassói. Államvizsga után rögtön beiratkoztam doktorátusra, és tanársegédként kezdtem dolgozni. A kutatásban akartam maradni. Andrei Nicolaide professzornál doktoráltam, villamos gépek témakörben, aminek már komoly köze volt az elektronikához. Szerencsém volt, hogy a sors öszszehozott egy igen értékes, vérbeli mérnökkel, ezermesterrel, Szentgyörgyi Lászlóval, aki később Marosvásárhelyen létrehozta az elektortechnikai kutató intézetet. Ketten vállaltuk fel a fő témakörömet, a magas frekvenciás hőkezelést.

– Miért nem jött át Marosvásárhelyre akkor, amikor Szentgyögyi létrehozta a kutatóintézetet?
– Azért, mert Brassóban már igencsak megbecsültek, no meg a család, a négy gyerek is oda kötött. Miután doktoráltam, adjunktusi állást töltöttem be az egyetemen. A rendszerváltást követően docens lettem, majd 1993-ben szereztem meg a professzori címet. A változás után azonnal indítványoztam Brassóban az önálló villamosmérnöki kar létrehozását. Akkor az is szóba került, hogy én vezessem a Brassó megyei RMDSZ-t, de ezt nem vállaltam. A villamos tanszék csaknem hetven munkatársa vezetőjének választott, és ez a munka egész embert kívánt. Nem nekem való a politika. 1992-ben egy céget is létrehoztam. De aztán abbahagytam ezt a tevékenységet, mivel tanszékvezető lettem, és az a feladatkör nagyon lefoglalt. Öt szabad választás alkalmával erősítettek meg a vezetői tisztségemben. Az utolsó kinevezésem 2012 januárjáig szólt.

– Mint mondta, minden idegszálával Brassóhoz kötődik. Nem volt nehéz döntés, hogy mégis elfogadta a marosvásárhelyi dékáni tisztséget?
– Azért döntöttem így, mert időközben – negyven év házasság után – elváltam. A magánéletem úgy alakult, hogy Marosvásárhelyhez kerültem közelebb. Persze jól ismertem a várost. 1983-tól, a kutatóintézet létrejöttétől Szentgyögyi Lászlóval állandó kapcsolatban álltam. Többször tagja volt a vásárhelyi vizsgáztatóbizottságoknak, amikor a Petru Maior Egyetem és a Sapientia-EMTE munkatársakat válogatott. Én magam értesítettem a rektort és a dékánt arról, hogy ha szükség van rám, átjönnék a Sapientiára. Úgy látszik: alkalmasnak találtak arra, hogy tovább vigyem Hollanda Dénes professzor munkáját. 

– Most mi a fő feladata? Hogy halad az egyetem akkreditálási folyamata?
– Most jött el az akkreditálás ideje, az ideiglenes működési engedély 2001-ből származik. Az intézményes jóváhagyást akkor lehet kérni, mikor már legkevesebb három szak akkreditálva van. Tudtommal jelenleg a 22 szakból már nyolcat elismertek. Egy craiovai professzor vezeti az akkreditáló munkacsoportokat, a létező 22 szak legalább húsz százalékát újra kell ellenőrizniük. A folyamat során öt szakot vizsgálnak meg, kettőt Vásárhelyről, hármat Csíkszeredából. Ha ezeken mindent rendben találnak, elemzik a nyilvántartást, a törzskönyvezést, az elszámolási procedúrákat, a laborok felszereltségét, az etikai bizottságok működését és még egy sor más vetületet.

– Ön szerint mikorra várható az egyetem intézményi akkreditálása? A jövő tanévtől esetleg már ilyen státusban kezdheti el az oktatást a Sapientia-EMTE?
– Az ütemterv decemberben készült el. Március közepéig le kell adnunk minden dokumentumot a minősítő tanács elé. Utána egy hónapig elemzik az anyagokat, április közepétől várható „a nagy látogatás”. Ennek menetétől függ a többi fázis. Gondolom, őszre meglesz az akkreditáció. Egyébként négy fokozat létezik. Az egyik a bizalmatlansági fokozat, ha ezt kapunk, akkor elesünk az akkreditációtól. A másik három a megbízhatóság különböző fokait jelzi. Reméljük, mi a legjobb osztályzatot érjük majd el. Ha ez meglesz, akkor következik a parlamenti jóváhagyás, majd a kormányhatározat. Természetesen addig, amíg ez nem lesz meg, nem szervezhetünk mesteri képzést, tehát a diákjainak tudását más egyetemek bírálják felül ahhoz, hogy oklevelet kapjanak.

– Az akkreditálással párhuzamosan zajlik a kutatási programok beindítása. Hogyan haladnak?
– A humán karokon is érdekes kutatások folynak, de én a műszaki vonatkozásról beszélnék, ami pénzt is hozna az egyetemnek. Az egyetem területén belül kutató-tervező-mesterképző-doktorképző központokat akarunk kialakítani. Az első fejlesztést a marosvásárhelyi Procontrol céggel közösen tervezzük. A Sapientia Alapítvány kuratóriuma megszavazta azt, hogy e célra rendelkezésünkre bocsát egy 1800 négyzetméteres területet, amelyen négyszintes ingatlan épül fel. Ezt a Procontrol cég építené. Folyamatban van az együttműködési szerződés aláírása. Ez az intézmény mind a négy műszaki kar támaszpontja lenne.