Szatmárnémeti főhajtás az Ady-évfordulón

Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész Ady 1914-es háromnapos szatmárnémeti látogatásáról számolt be részletesen. A költő Tanódy Endrének, az Országos Polgári Radikális Párt egyik Szatmár megyei vezetőjének vendégeként érkezett a városba, háromnapos itt-tartózkodásnak fő célja pedig a tájékozódás volt a közelgő választások előtt a mandátumszerzési lehetőségekkel kapcsolatosan. A világháború azonban meghiúsította országgyűlési képviselőségre vonatkozó terveit.

Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Irószövetség egykori elnöke Ady és az 1916-1918-as román háború című előadásában kifejtette: a költő a huszadik század első éveitől mind nagyobb aggodalommal figyelte az Erdély megszerzésére irányuló román politikai terveket.

„A hivatalos magyar kormánypolitika ebben az időben meglehetős közönnyel tekintett az erdélyi magyarság sorsának alakulására, közelebbről a bukaresti üzleti körök és bankok erdélyi térfoglalására, befolyásának növekedésére. Ady, aki nem csak költészetében, hanem publicisztikájában is mindig zseniális érzékenységgel vette észre és nevezte meg a magyarságra leselkedő veszedelmeket, az elsők között ismerte fel a magyar Erdélyre leső históriai végzetet, s már 1905-től kezdve kifejezésre juttatta aggodalmait.” – fejtette ki Pomogáts, aki sorra vette a világháború alatt született költeményeket, bemutatva általuk az ekkor már beteges költő aggódását, félelmeit, reményeit egészen az Üdvözlet a győzőnek című utolsó verséig, melyben nemcsak az élettől, hanem történelmi reményeitől is búcsút vett.

Az előadó a román-magyar együttműködés egyik legőszintébb hívének számító, az erdélyi románok közösségi jogaiért kiálló Adyt a magyar politikai élet nagy tanítómesterének nevezte, aki világnézetében képes volt ötvözni a magyar történelmen végigvonuló két meghatározó irányzatot – az európai integrációt elsődlegesnek tekintő illetve a nemzeti volna törekvései között képes volt megvalósítani a szintézist.

Pomogáts Béla szerint történelmünk során csakis azok a vezetők tudtak igazán sikeresek lenni, és ezáltal biztosítani a jólétet a magyarság számára, akik Adyhoz hasonlóan képesek voltak közös nevezőre hozni a kétféle nézőpontot. Mint elmondta, véleménye szerint a rendszerváltás óta Magyarországon egyedül Antall József egykori miniszterelnök képviselte ezt a szemléletet.

„Jellemző a magyar politikára, hogy sem Petőfiből sem Adyból nem lett lépviselő” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a mai magyar politikai életben úgy tűnik, hogy „elmebetegnek lenni kimondottan előnyös”.

Bírálta ugyanakkor a jelenlegi kormányt, mely véleménye szerint túlságosan nemzeti és hibát követ el, amikor nem Európában keres szövetségeseket, hanem Kazahsztán, Azerbajdzsán és Kína felé orientálódik.

Vitatta nézeteit ugyanakkor a tanácskozás másik szónoka, Takács Péter nyíregyházi történész, aki rámutatott: a sokak által vágyott befogadó Európa egy ábránd csupán, hisz tulajdonképpen Európa válasza volt a magyarság problémáira a trianoni békediktátum, és Európa igazi arca mutatkozik meg most is, amikor segítik Görögországot és Bulgáriát, Magyarországnak viszont egy jottányi engedményt sem hajlandóak tenni. Muzsnay Árpád főszervező bejelentette: jövőre hármas – Páskándi, Dsida és Jakabffy Elemér – évfordulót tervez ünnepelni, melynek keretében alkalom nyílhat hasonló közéleti viták szélesebb körben való lefolytatására.

A konferencia Nagykárolyban folytatódott, majd az ünneplők – a több mint 20 éves hagyománynak megfelelően – az érmindszenti templomban, majd Ady Endre szülőháznak udvarán emlékeztek, megkoszorúzva a költő szobrát.