Sofőrvizsga kézifékkel

Hozzáteszi, egy időre lőttek a jogosítványnak, mert a nyári pihenőszabadságát nem fogja átszervezni a vizsga csúszása miatt. A felállványozott épület előtt mintegy ötvenen várakoznak fehér kartondossziékkal a kezükben. Valamennyien sofőrvizsgára jelentkeznének. Az e héttől megváltozott rend szerint azonban már nem a sofőriskoláknak kell benyújtaniuk a tanítványok dossziéit; a vizsgázóknak személyesen kell megjelenniük az okmányirodánál. Ráadásul az új szabály szerint a dési, tordai vizsgázókat is a megyeszékhelyen kell regisztrálni. „Felhívott egy barátnőm, hogy ne is jöjjek, mert kétbusznyi jelentkező jött Tordáról” – jegyzi meg a háborgó fiatalasszony. Bent, az ügyfélfogadó teremben alig lehet levegőhöz jutni. A falon felirat tájékoztat arról, hogy ha egy ablaknál öt személynél többen állnak sorban, újabb ablakot kell nyitni. A sofőrvizsgára jelentkezők regisztrációját végző egyetlen ablaknál mintegy 40-en várakoznak. A regisztráció meglehetősen lassan halad. Valamennyi jelentkezőről digitális fénykép készül, személyi adataikat számítógépbe írják. A többi ablaknál rövidebbek a sorok, de azoknál a gépkocsik regisztrációjával foglalkoznak.
„Ki is lehetne iktatni a pszichológiatesztet a sofőrvizsgából – élcelődik egy sorban álló fiatalember. – Aki képes kiállni ezt a sort, az biztosan alkalmas az autóvezetésre.” Olyanok is vannak a sorban állók között, akik másodjára, harmadjára jelentkeznének a vizsgára. „Senki sem lehet biztos abban, hogy az elméleti vizsgán 26 kérdésből 22-re sikerül jól válaszolni – nyilatkozza egy középkorú férfi. – Bármennyit is tanul az ember, érhetik meglepetések.” Hozzáteszi, a tesztlapokon becsapós kérdések is vannak. Némelyikre mindhárom válasz helyes, másokra kettő vagy egy sem. Amint megtudjuk, már az is meglehetősen sok ráfordítással jár, hogy valaki eljusson az elméleti vizsgáig. Ki kell előtte járni a sofőriskolát, le kell vezetni a megszabott 30 órát, átmenő osztályzatot kell szerezni a pszichológiateszten, az iskolai elővizsgán.
Ez mind pénzbe kerül, és időbe telik. „Ezer lej az oktatónak, száz a sulinak, hetven az orvosi vizsgára, ötven a jogosítványra, még valamennyi az erkölcsi bizonyítványra, a vizsgadíjra és a vizsgaterem bérleti díjára” – sorolja a kiadásokat a fiatalasszony, aki szerint a személygépkocsi vezetésére feljogosító B kategóriás jogosítványra 1300–1400 lejt biztosan rá kell szánni. A motorbicikli vezetéséhez szükséges A kategóriás jogosítványt már négyszáz lejből is meg lehet szerezni, világosít fel egy férfi.

Okos plazma képernyők
„Előbb az emberek kiszolgálása, és csak azután a tájékoztatás” – jelenti ki didaktikus hanglejtéssel Dan Florian felügyelő, az okmányiroda vezetője, félreérthetetlenül jelezvén, hogy az egy nappal korábban rögzített interjúidőpontot felülírta az idő. Amikor később az irodájába tessékel, akkor sem kérdezősködhetünk azonnal: előbb a prefektus telefonhívására kell válaszolnia. Hosszasan magyarázza, hogy mindent megtesznek, ami tőlük telik, de a várakozók némelyike öt műanyag poharat vesz el, amikor kiszolgálja magát a közhasználatra kitett palackos kútvízből, a légkondicionáló berendezés pedig haszontalan, ha folyamatosan nyitva a terem ajtaja. A felügyelő a telefonbeszélgetés végeztével nagy bajnak mondja, hogy a kormány a prefektusi hivatal alá rendelte az okmányirodát, pénzt viszont nem rendelt a működési feltételek megteremtésére. „Populista fogás” – minősíti azt a falfeliratot, amely szerint újabb ablakot kell nyitni, ha ötnél többen állnak sorban. „Ennek semmilyen alapja nincsen” – állapítja meg, hosszasan ecsetelvén a személyzeti nehézségeket. Nehezményezi, hogy nincsen egy mosdó, egy várakozóterem, ahová a vizsgára jelentkezők bemehetnének. Azt sem tartja normálisnak, hogy a termeket, amelyekben az elméleti vizsgát tartják, voltaképpen a vizsgázók bérlik, a tulajdonosok ugyanis velük fizettetik ki a teremhasználati díjat.
Dan Florian szerint azonban nem sokáig kell már golyóstollal vésni az x-eket a vizsgalapra. Várhatóan augusztustól az egész országra kiterjesztik a számítógépes vizsgáztatást, amelyet egyelőre csak Piteşti-en vezettek be kísérleti jelleggel. Be is tessékel a terembe, ahol már beüzemelték a számítógépes rendszert. A meglehetősen szűk szobában 14 plazma képernyő áll a padokon. Ha a vizsgázó a belépéskor kapott vizsgaszám vonalkódját a képernyő alá tartja, megjelennek a személyi adatai, és sorban jönnek elő az elméleti kérdések a felajánlott válaszlehetőségekkel. A helyesnek vélt választ, válaszokat úgy jelölheti be, hogy az azoknak megfelelő mezőben megérinti a képernyőt. A gép azonnal jelzi, hogy jó vagy rossz választ adott, az ötödik elvétett válasznál pedig le is zárja a vizsgáztatást. Dan Florian felügyelő elmondja, a rendszer lehetővé teszi, hogy a vizsgázó átugorja a nehezebb kérdéseket, és később térjen vissza azokra. A számítógép az időt is méri, és a vizsgázó lefényképezésével azt is ellenőrzi, hogy valóban az ül-e a képernyő előtt, akinek az aktáit benyújtották a sofőrvizsgára. Csak a vizsgakapacitást keveselli a felügyelő. Valószínűnek tartja, hogy legalábbis az első időszakban nagy lesz a tolongás a számítógépek körül.

Bukdácsoló sofőrök
Kolozs megyében nem éri el a negyven százalékot a sikeres vizsgázók aránya, és többnyire az elméleti vizsgán rostálják meg a jelentkezőket. Dan Florian nem a vizsgázókat, hanem elsősorban az oktatókat hibáztatja a rossz eredményekért. Megjegyzi, a megyében 44 sofőriskola működik, és a legtöbbjük a pénzszerzést tekinti az egyedüli céljának. „Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni a súlyos autóbaleseteken” – állapítja meg a felügyelő. A kérdésre, hogy mi alapján kellene sofőriskolát választani, csak rövid gondolkodás után válaszol: a sikeres vizsgázók arányát mondja egy-egy iskola legjobb fokmérőjének. A legtöbb tanuló autóvezető azonban nem előzetes tájékozódás alapján, hanem ismeretségi alapon jut el az oktatóhoz. Dan Florian azt tanácsolta a vizsgázóknak, ne adjanak hitelt azoknak az oktatóknak, akik biztosra ígérik a sikeres vizsgázást, és ne sajnálják az időt a közlekedési szabályok alapos megtanulására.