Romokban Szatmárnémeti műemlék épületeinek nagy része

Az egykori patinás Zsidókorzó billegő kockakövein sétálva egyre-másra elképedt városnézők kémlelik a valamikor szebb időket megélt műemlék épületeket. Vannak olyan épületek, amelyekről a balesetek elkerülése végett levájták a többszörösen átázott vakolatot, más ingatlanok díszes homlokzatáról pedig maga az idő pörgette le a több száz éves festéket. A megyei tanács elnöke, Csehi Árpád Szabolcs szerint Szatmárnémeti megyei jogú város lévén a műemlék épületek sorsa a helyi tanács feladatkörébe tartozik, a megyevezetés ebben a kérdésben csak nagyon korlátozott döntési joggal rendelkezik.

Vándorló birtokjogok

Ilyés Gyula polgármester lapunk kérdésére elmondta, a legtöbb szatmári műemlék jellegű épületet visszaigényelte az eredeti tulajdonosa. „Elsősorban a pénzhiány miatt mutat ilyen siralmas képet a mai belváros. Az önkormányzatnak csak a tulajdonában lévő épületek fölött van döntési joga. A legtöbb visszaszolgáltatott műemlék épületet jogos tulajdonosuk eladta, mert vagy nyugdíjasokként nem tudták már jövedelmükből fenntartani azokat, vagy évtizedek óta nem élnek a városban” – magyarázta a városvezető.

Ilyés szerint azért tűnik elviselhetetlennek a főtér, mert az új tulajdonosokból csak néhánynak volt a felújításra elegendő pénze, a többiek vagy hozzá sem kezdtek a munkálatokhoz, vagy félbehagyták azt. Emellett olyan régi épületek is vannak, amelyek tulajdonjoga miatt hosszú évek óta folynak a perek, és a végleges döntésig a bíróság lepecsételte őket. „Korábban, amikor a gazdaság még dübörgött, és volt pénz, kétszeri tenderezésre sem sikerült befektetőt találnunk egyik-másik műemlék épület rendbetételére. Már akkor sem vágott bele senki könnyűszerrel egy régi épület felújításába, a mai gazdasági viszonyok között pedig még inkább kérdésesek az ilyen jellegű munkálatok” – tette hozzá a polgármester.

A város korábban az egykori Népmozi melletti bérház épületét, a Fehér Házat, az Astoria szálló melletti lakóházat és az egykori Kossuth Lajos utca egyik ingatlanát szerette volna tataroztatni, de nem jelentkeztek befektetők, és szakemberek sem, akik elkészítették volna a restaurálási terveket. Bara István, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság szatmárnémeti elnöke szerint a mai tervezőknek gondot jelent előkészíteni a régi épületek felújítási munkálatait, mert teljesen más koncepció szerint kell dolgozzanak. „A szó szoros értelmében bele kell bújniuk az elődeink bőrébe, úgy kell látniuk és gondolkodniuk, ahogyan azt az eredeti építőmérnökök tették. Ehhez megfelelő szaktudás és temérdek tapasztalat szükséges” – véli a műépítész, aki szerint a Kazinczy utca és a Károly köz épületei lassan tönkremennek, pedig ez a városrész védett zónának számít. Az itteni ingatlanok utcafrontra néző homlokzatán már kinőtt a fű, és néhol kisebb bokrok is gyökeret eresztettek.

Változó prioritáslista

A legtöbb beázott és lelakott épületet még meg lehetne menteni, ám a folyamatos pénzhiány és a múló idő egyre szűkebbre szabja a fontos kulturális értékeket őrző épületek életidejét. Ilyés Gyula szerint a gazdasági válság mellett is sikerült megmenteni azért néhány fontos épületet. Ilyen a fennállásának 101. évfordulójára rendbe tett tűzoltótorony, vagy a tavaly átadott, uniós alapokból felújított egykori városi közfürdő. Emellett a főtéren is számos patinás épület kapta vissza egykori fényét, és adott otthont szállodáknak, vendéglőknek, bankoknak. A megyei könyvtár épülete szintén komoly átalakuláson megy át, külső falainak és tetőszerkezetének több mint 70 százaléka megújult. A felújított, és a turisták által szívesen látogatott tűzoltótorony környéke azonban siralmas állapotban van.

A közelében áll ugyanis a valamikori Viktória szálló, amely még a végletekig lelakott állapotában is különleges építészeti remekmű. A szükséglakásként funkcionáló épület tetején cserép helyett kifeszített és téglákkal rögzített fólia védi az ingatlant az esővíztől, az emberi higiénia és közösségi élet alapvető elvárásait figyelmen kívül hagyó lakói pedig a ma napig is az egykori monumentális forgóajtó emlékét őrző fakereten járnak be.

A tető egy részét és az épület környékét szeméttelepként használják, és mellékhelyiségnek tekintik a tűzoltótorony felújított bejáratát. A közösségi rendőrség többszöri figyelmeztetésére sem változik a helyzet. Egyedül a turistaszezonban jobbak a körülmények, amikor a Szatmár Megyei Múzeum munkatársai egész napos őrséget állnak a toronynál, és rendszeresen takarítják a feljáratot. Az önkormányzat szerint az egykor szükségszállóként használt ingatlan lakóit nincs hova költöztetni, mert a városnak kevés a szociális lakása.

„A legtöbb hasonló épülettel kapcsolatban patthelyzet alakult ki, és senki nem tudja, mikor változhat valami. Ellenőrizni lehet a lakosok életterét, de a helyzetükre meghatározatlan ideig nem fog megoldás születni” – részletezte Ilyés. A toronytól balra haladva a Viktória szállóval átellenben az Északi Színház homlokzata is málladozik évek óta. Stier Péter ügyvezető igazgató elmondása szerint hamarosan általános javítást végeznek a teátrum épületén, amelyet uniós pályázat révén finanszíroznak. A torony jobb oldalán még állnak az egykori Pannónia Szálló hátsó falai. Ablakai nincsenek, és belső udvarát faltörmelék borítja. A külső, városközpont felőli falát enyhén átalakította az ingatlant felújítani készülő befektető.

Az időközben pénzhiány miatt stagnáló építkezés a polgármester szerint a város számára fontos, hiszen visszaállítja a Pannónia eredeti, a kommunista éra átalakításai előtti szecessziós állapotát, a városlakók szerint azonban rosszul kezdődik a rehabilitálási folyamat, hiszen a sétálók egyik kedvenc épületrészét, a Ruha István-átjárót félig beépítették. „Megszüntették az alagútszerű átjáró felső részét, elvéve így annak jellegét, a boltívet. Ez nem jó így, le kell bontani az ormótlan betonlapokat, és
vissza kell állítani az eredeti állapotot” – mondja az egyik felháborodott szatmári sétáló.

Egy hete mintegy 250 szatmári gyűlt össze a szálló előtt 5 perces villámtüntetésen tiltakozott a szakszerűtlen építkezés ellen. A szatmáriak azt tervezik, ha nem lesz változás, petíciót nyújtanak majd be a fővárosi hatóságoknak, és több száz aláírással hitelesítik azt. A városlakók mindent megtesznek, hogy megmentsék az utókornak a város egyetlen olyan épületét, amely díjat nyert az 1902-es torinói világkiállításon.

Ilyés Gyula városvezető véleménye szerint amíg nincsenek megfelelő utak, rosszak a közműhálózatok, addig az épületek felújítására sem tudnak pénz tartalékolni. A határ menti megyeközpont bevételei semmit sem nőttek az utóbbi években, a kiadásai viszont folyamatosan növekednek. „Valóban felújíthatnánk épületeket, és meg is tennénk, ha lenne rá keret, de sajnos a város fenntartási költségeire sincsen elegendő fedezetünk” – panaszkodott a városvezető.

Lelakott egyházi ingatlanok

„A restitúciós törvény értelmében ugyan sok ingatlan tulajdonjogát visszakapta az egyház, ám a legtöbbet nem birtokolja még a mai napig sem. A visszaszolgáltatott ingatlanjaink nagy részét intézmények használják az állam által megszabott jelképes bérleti díj fejében” – nyilatkozta lapunknak Bara Csaba műemlékvédő építészmérnök, a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka. A szakember szerint a szatmárnémeti műemlék épületekről készített lista is felemás, ugyanis az egymás mellett lévő ingatlanok közül csak egy-kettő került rá, és van olyan is, amely régebbi a listán szereplőknél, mégsem minősül védettnek.

„Mi mindenképp a 90-es évek közepén készült műemlékvédelmi jegyzék kibővítését szorgalmazzuk. Akkor az volt az elv, hogy a lista fele román, fele magyar érdekeltségű épület legyen, de ez ebben a formában nem működik” – véli Bara, aki szerint például a németi református templom nem került be a jegyzékbe, és olyan, az 1700-as években épült ingatlan is van a megyében, amelyről anno szintén megfeledkeztek. „A Wesselényi-iskola régi épülete, és a Kálvin téri kisegítő tanintézet egykori székhelye is elkeserítő állapotban van. Így kaptuk vissza ezeket az épületeket, és most az egyház nem is tudja használni őket” – vázolta a helyzetet a főgondnok.

Bara úgy tudja, egyes nyugati országokban az államkassza 80 százalékban állja a műemlék épületek felújítását, ám nálunk ez a kezdeményezés még gyermekcipőben sem jár. „Idén talán kapunk valamennyi pénzt az ákosi, tasnádi és sárközújlaki templomokon végzendő munkálatokra” – jelezte Bara. A reformátusok a bérleti díjakból befolyt összeget külön erre a célra fenntartott bankszámlán tárolják, és többek között ebből a pénzből szándékoznak finanszírozni majd a visszakapott műemlék épületek renoválását.

Schupler Tibortól, a szatmári római katolikus egyházmegye gazdasági igazgatójától megtudtuk, az általuk visszakapott ingatlanok sem voltak jobb állapotban a reformátusokéinál. „A legfontosabb épületek közül a nagykárolyi piarista iskolát, a szatmári püspöki palotát, a volt pszichiátriát (korábban Mizeri-kórház – szerk. megj.) és az egykori zárdát emelném ki. Mindegyik ingatlant szörnyű állapotban kaptuk vissza, és néhányat már sikerült rehabilitálnunk, másokat pedig most készülünk rendbe tenni” – fűzte hozzá az egyházfi. Schupler szerint nemcsak anyagilag megterhelő a nagyrészt műemlék ingatlanok rendbetétele, hanem borzasztóan időigényes munka is, s ezalatt nem tudják őket rendeltetésszerűen használni.

A szatmáriakat sokat foglalkoztató egykori nyári színház – a székesegyház háta mögött – helyén a katolikusok kereskedelmi és kulturális célokat szolgáló épületegyüttest kívánnak létrehozni, amelyre saját források híján már befektetőt is sikerült találniuk, de a gazdasági válság miatt egyelőre jegelniük kellett a terveket. A katolikus egyház egyébként a bérbe adott ingatlanjai után kapott pénzt minden esetben az épületek rehabilitálására fordítja, így a Szatmár megyében visszakapott iskola- és óvodaépületeinek nagy része ma is eredeti ornamentikával látható.

A szatmári zsidó hitközség jelenleg csupán két imaházát birtokolja, és több kisebb lakóházat kapott vissza. Décsei Miklós hitközségi vezető elmondása szerint jelenleg visszaigénylési eljárás alatt áll az egykori zsidó kórház, ma megyei tüdőgondozó épülete is.

A legfontosabb számukra azonban a zsinagógáik megmentése lenne, hiszen a napjainkban 120 lelket számláló közösség imahelyei is tönkrementek idővel. „A padlókövek között feljött a talajvíz, feláztak a falak, omladozik a mennyezet, a templom fél oldala több centit sülylyedt. Nemrég fagerendákkal támasztottuk alá a kisebbik zsinagóga tetőszerkezetét, amely majdnem leszakadt” – ecsetelte az áldatlan állapotokat Décsei.

Bara István építész szerint a Szatmárnémeti történelmi központjában található, kiválóan díszített homlokzatú bérházaknak a legtöbbet az 1945 utáni lakásínség ártott, amikor hozzá nem értő kezek egy lakást 2-3 kisebb apartmanná alakítottak. „Ezek a lakrészek a mai komfortelvárásoknak már semmilyen szempontból nem felelnek meg, hiszen szűkek, és csak a körfolyosók végén van hozzájuk társítva közös konyha, fürdő és mellékhelyiség” – tudatta a szakértő.

Vannak olyan szatmári műemlék épületek is, amelyek belső szerkezetét a kontár tulajdonosok ésszerűtlenül megbontották, és azok így most az utca felől vannak gerendákkal kitámasztva. Úgy tűnik, a partiumi megyeközpont lakosai semmi reményt nem látnak arra, hogy unokáik ne csak képeslapokról ismerjék az egykor jobb sorsra érdemes polgári város valamikori fényét.