Őstermelők a túlélés fortélyairól: fennmaradásukért küzdenek az erdélyi kisgazdák járvány idején

A jelentős pályázati összegek és a gépesítés következményeként a vállalkozás már a pandémia előtt meginogni látszott. Az ilyen módon bekövetkező anyagi instabilitás egy kiegészítő vállalkozás elindítását tette szükségessé. „Kellett egy második láb, amin állhatunk, így 2019 őszén beszereztük a rendezvényszervező vállalkozásunk kellékeit: sátrakat, fesztivál- és esküvős bútorzatot” – osztotta meg a vállalkozó.

A koronavírus 2020-as megjelenése épp a vásári időszak kezdetére esett, így az őstermelők rengeteg olyan lehetőségtől estek el, ahol a termékeiket értékesíthették volna. Rózsa Csaba arról is beszámolt, hogy a 2019-es bevételéhez képest 2020-ban kilencvenszázalékos volt a visszaesés, negyven vásár helyett ugyanis csak négyre jutottak el.

Maros megyében már olyan sok a levendulás, hogy reklámként sem éri meg elmenni egy-egy vásárra. Hétből kettőben ugyanis nem árultam többet a helypénznél. Így maradt egy-két havi vásár, amire még elmegyünk” – vázolta a helyzetet a termelő. Bár a tavalyihoz képest ezt az évet jobbnak értékelte, előrevetítette, hogy nagy tartalékot az idén sem fognak felhalmozni.

Kovászos kenyérre mindig van igény

Csurulya József Kovászna megyei házikenyér-sütő a sepsiszentgyörgyi zöldségpiacon értékesíti fehér, teljes kiőrlésű és rozskenyereit, amelyeket kétszemélyes vállalkozás keretében, feleségével készítenek heti három alkalommal.

A házaspár 2007-ben kezdett kenyérsütéssel foglalkozni, amelyet kürtőskalács-készítés követett. A másfél évtizedes múlttal rendelkező kisvállalkozás mára már visszatérő kliensi kört vonzott maga köré, amely a pandémia idején is megmaradt. Az egyes vásárlók cserélődése a folyamat természetes része,

„A sepsiszentgyörgyi zöldségpiac – kötelező maszkviselés és az előírások betartása mellett – még a szükségállapot alatt is nyitva állt a vásárlók előtt. A szigorításokat követően csak a vásárok maradtak el, ez azonban nem befolyásolta jelentősen a kenyér-eladást” – tájékoztatott a vállalkozó.

Mint mondta, kisvállalkozókként nem tudnak nagyon széles vásárlói igényt kielégíteni, egy héten ugyanis nagyjából negyven háromkilós házi kenyeret állítanak elő, amelyet a piacozáson kívül kiszállítással is eljuttatnak Kézdivásárhelyre, Kézdiszentlélekre és a környéken levő falvakba.

A család legifjabb sarja – továbbfejlesztve az örökölt tudást – 2016-tól ízesített, füstölt, illetve félkemény sajtok elkészítésével próbálkozott, annyira sikeresen, hogy jelenleg huszonöt különböző készítménye vásárolható meg.

Termékeit a családi gazdaságból nyert tehéntejből állítja elő, kézműves eljárással, mellőzve a gépesítést. Mint mondta, a pandémia előtt főként a vásárokon tudta értékesíteni sajtjait, mind a kézműves, mind pedig a havi vásárokat rendszeresen látogatta.

Ebben az időszakban, amikor mindenki szívesebben rendelte házhoz a termékeket, kialakult egy olyan klientúra, amiért megérte a kiszállítás” – fejtette ki. Kistermelőként így hetente harminc-hatvan sajtot sikerül a vásárlók otthonába juttatnia.

Arra a kérdésre, hogyan látja az őstermelők jövőjét, és mennyire lehet a járványhelyzetben tervezni, azt válaszolta, hogy az utóbbi időben újra azt tapasztalja, hogy az emberek megijedtek és bezárkóztak, ezért előre látni nem igazán lehet. A kiépült klientúra viszont nagy valószínűséggel nála is megmarad.