Nem diplomagyár az egyetem

– Román részről nacionalista hőbörgést váltott ki évekkel ezelőtt, amikor a Sapientia rektori hivatala beköltözött a kolozsvári Bocskai-házba, és a homlokzaton magyar nyelven is megjelent az egyetem neve. Manapság tapasztalnak még hasonló megnyilvánulást?
– Is-is. A Sapientia az elmúlt években ismert és elfogadott lett a román akadémiai körökben, ilyen formán nincs megkülönböztetés. Amikor ellenben a bukaresti akkreditációs ellenőrző bizottság tagjait nemrég arra kértük, a román nyelvet anyanyelvi szinten nem beszélő kollégákra tekintettel beszélgessünk angolul, akkor bizony megkaptuk: Romániában élünk, tehát csak románul állnak szóba velünk. Ha a Sapientia azt képviseli, ami összeköt, ami érték, akkor az értelmes többségiek el tudják fogadni, mint ahogy azt is, hogy számunkra nagyon fontos épületekben működünk, és jelentős műemlékeket mentettünk meg gyermekeinknek.
– Az alapítás óta eltelt nyolc év alatt milyen mértékben sikerült vonzóvá tenni az egyetemet az erdélyi magyar diákok számára, akiknek jelentős része ma is románul folytatja felsőfokú tanulmányait?
– Ezek az építkezés évei voltak, amelyet nem kell szűklátókörűen a falakra érteni, hiszen tartalmi építkezés is folyt. Ez az időszak alapvetően meghatározta a Sapientia jellegét, hogy melyek azok a tudományterületek, amelyeket sikerrel tudunk művelni, hol van kitörési lehetőség, és mit tudunk a fiataloknak nyújtani. Eddig az volt a bevett szokás, hogy a kisebbségiek akkor tanulhatnak anyanyelvükön, ha az oktatásban dolgoznak, vagy ez a terület kötődik az anyanyelvű kultúrához, művészethez. Nagyon fontos, hogy a Sapientia nemcsak a klasszikusnak vett, jól bevált tudományterületeket vállalta fel, hanem többet tett ennél: olyan területek felé nyitott, amelyek jobb megélhetést és kitörést nyújtanak az erdélyi fiataloknak. Például a biotechnológia, informatika felé, amelyek nagyon keresett ágazatok, és ösztönzik a fiatalok szülőföldön maradását, sőt hazatérését. A magyar nyelven tanuló erdélyi hallgatók negyedével büszkélkedő nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának már csak azért is helye van a felsőoktatási piacon, mert ha ezt a két intézményt most kivennénk a jelenlegi erdélyi felsőoktatási rendszerből, akkor kiderülne, hogy a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar hallgatói számarányának növekedésén kívül az elmúlt 18 évben semmit nem léptünk előre.
– A fiatalok Erdélyben maradásához elengedhetetlen, hogy tanulmányaik befejeztével megtalálják számításaikat a romániai munkaerőpiacon.
– Sokszor az a vád ér bennünket, hogy szegregált oktatást nyújtunk, vagyis nem biztosítunk kellő felkészültséget a többségi nyelven is, ami kivándorlásra ösztönzi a fiatalokat. Ezzel szemben eddigi három végzős évfolyamunk 773 diákja közül 750-en államvizsgázott sikeresen, és pár kivételtől eltekintve valamennyien itthon maradtak. Külföldi cégek romániai fiókintézetei előszeretettel alkalmazzák végzőseinket, egy marosvásárhelyi társaság alkalmazottainak mintegy nyolcvan százaléka például sapientiás hallgató volt. Persze vannak nehézségek a román nyelv elsajátításában vagy a szaknyelv anyanyelvi szintű használatában, de ezt úgy próbáljuk ellensúlyozni, hogy nagyon sok előadást román nyelven hallgatnak a diákok.
– Az idei év mérföldkő a magyar állami költségvetésből fenntartott EMTE életében, hiszen három szakát már akkreditálták, ami megnyitotta az utat a román állami támogatás igénylésére is feljogosító intézményi akkreditáció előtt. Felkészültek erre?
– A számok bizonyítják, hogy ütőképes tanári és kutatói közösség állt öszsze. Románia legfiatalabb egyeteme vagyunk: 178 főállású oktatónk 67 százaléka, 120 tanár életkora negyven év alatti. Mutasson nekem valaki a Sapientiához hasonló intézményt, ahol az elmúlt években 23 kollégánk szerezte meg professzori vagy docensi kinevezését. Premier az is, hogy elsőként sikerült főállású oktatókat alkalmazni az Unióból, amikor a romániai egyetemi modell sokáig nem ismerte a vendégprofesszori státust, és tiltotta, hogy nem román állampolgár főállású oktatóként taníthasson az országban. Nyugaton, például Oxfordban kutató fiatalok vállalták, hogy főállású oktatóként hazatérnek Erdélybe. Jó minőségű, távlatokban gondolkodó intézményt hoztunk létre, éppen ezért hiszek benne, hogy előbb-utóbb román állami támogatást is kapunk, hiszen erre adófizető román állampolgárokként jogunk van.
– A magyar kormány részéről számtalan vád érte önöket az utóbbi időben, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára például rossz szocialista nagyüzemnek nevezte az EMTE-t, amelyet szerinte elhibázott menedzseri koncepció irányít.
– Ha a bírálatok a jobbítás szándékát tükrözik, akkor a korábbiakhoz hasonlóan teljesen nyitottak vagyunk ezek átbeszélésére. Sajnos az a megalapozott véleményünk, hogy a kritikák mögött az a hátsó szándék is lapult, hogy a diákoknak azt sugallja: nem érdemes a Sapientián tanulni. Holott mindez ellentétes azzal, amit fel tudunk mutatni. Egy egyetem nem attól lesz sikeres, hogy gazdaságilag nagy hasznot hoz, hogy mekkora megtakarításokat tud bemutatni. Ha mindez nem párosul egy fiatal generáció életét hosszú távon megváltoztatni képes minőségi oktatással, akkor az egyetemnek nem volt létfontossága, sikere. A Sapientiát éppen ebből az oldalból felejtették el felértékelni. Ezek a vélemények éppen a sikeres akkreditáció közben hangzottak el, amikor nemzetközi versenyeken diákjaink nagy sikereket érnek el, amikor tudományos eredményeink tekintetében a 142 romániai egyetem között tavaly bekerültünk a mezőny első negyedébe.
– Miként befolyásolja az egyetemfejlesztést a magyar állami támogatás folyamatos apadása?
– Kiszámítottuk: ha a Sapientia a romániai állami egyetemi finanszírozási rendszer alapján kapna támogatást, akkor ez a beiskolázott hallgatók alapján meghaladná a 2007-ben kapott 1,28 milliárd forintos budapesti támogatást, és 1,7–1,9 milliárd forintot jelentene. Mi vállaltuk, hogy évente öt százalékkal növeljük saját hozzájárulásunkat, de az is biztos, hogy ezt a kutatásból és a fejlesztési pályázatokból szeretnénk behozni, hiszen minden egyetem ezt teszi. Az évről évre csökkenő támogatást meg kell fordítani, hozzá kell igazítani akár a magyar vagy román állami támogatási rendszerhez, hiszen hosszú távon csak az lehet sikeres, aki biztos alapra építhet. Az egyetemet nem szabad összetéveszteni egy sikeres gyárral, mert egészen más feladatot lát el.