Moyses Mártonra emlékeztek Nagyajtán

„Jézus nagyon sok írástudó számára volt kényelmetlen, mert elítélte emezek látszatkereszténységét és látszatemberiességét, és életével fizetett, amiért üzent a hatalmat kiszolgáló farizeusoknak: az egyenes szó és egyenes tartás helyett a jobbra-balra sandítást, a mindenáron való igazodást követik, és a bólintásokat keresik, ami voltaképpen Isten és az igazság elárulása.

Abbéli vállalásában, ahogyan az igazság eszméjét hordozta, és hirdette, Moyses Márton mindenképpen Jézus tanítványának mondható, hiszen megmutatta, miként kell szembenézni az igazságtalansággal, és miként kell vállalni az igazságot egy képmutató, hazug világban” – ezekkel a szavakkal méltatta Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész Moyses Mártont. Az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal sorsközösséget vállaló, 1956. november 8-án a baróti iskolából negyedmagával a forradalmárok megsegítésére induló néhai középiskolás diákot, az 1960 novemberében letartóztatott és kétévi politikai börtönre ítélt elsőéves egyetemi hallgatót a lelkész ahhoz a budapesti Bauer Sándorhoz, illetve a cseh Jan Palachhoz hasonlította, akik 1969-ben az elnyomó kommunista diktatúra ellen tiltakozva életüket adták, felgyújtva önmagukat.

„Miként Jézus számára nem az volt a fontos, hogy mit szól róla a külvilág, Moyses számára sem az volt a fontos, hogy miként vélekednek az ő igazáról, hanem bátran és egyenes tartással vállalta azt” – fogalmazott Fekete Levente. Arra utalt, hogy az alig tizenöt éves Moyses Márton a pártutasításra ellenforradalmi kalandnak, fasiszta csőcselék zendülésének nevezett forradalmat már kirobbanása másodnapján védelmébe vette, s az 1956. októberi agymosó gyűlésekre Barótra kirendelt pártfunkcionáriusoktól nyilvánosan megkérdezte: „Miért nem mondják meg az igazat? Miért nem mondják meg, hogy Budapesten forradalom van?”

A kommunista hatóságok ezt rótták fel Moysesnek, valamint azt, hogy nyilvánosan szóvá tette: a népi demokrácia ugyanúgy semmibe veszi a kisembereket, mint a kapitalizmus, az emberek, a nemzeti kisebbségek jogai csorbát szenvednek, a magyar és a román nép számára a valódi történelem megismerése és a határok légiesítése jelenti az igazi megoldást. „A különleges tudással megáldott, de a kommunista farizeusok által a kollektív gazdaságba kétkezi munkára kényszerített Moyses gondolkodásban évtizedekkel megelőzte kortársait.

Ezért az ő egyszemélyes belső forradalmáért, az ő szellemi és emberi nagyságáért is fel kell néznünk rá, az emberség és a hűség jegyében” – zárta szavait Fekete Levente, majd átadta Moyses Márton húgának, Moyses Évának a Sólyom László magyar köztársasági elnök által adományozott 1956-os ezüst emlékérmet, valamint a Baróti Szabó Dávid Középiskola Moyses-plakettjét. Az istentiszteletet követően az emlékezők Moyses Márton sírján, valamint a szülői ház falán álló emléktáblán helyeztek el virágokat.