Minden cél megvalósításának alapja az, amit önmagunkról gondolunk – Az Erdélyi Innovációs Műhely új vezetőjével beszéltünk

Tehát a kérdés számomra nem az, hogyan kapcsolódik ez a döntés a korábbi tevékenységeimhez, hanem inkább az, hogy miként lehetne elválasztani tőle. Azt követően, hogy csatlakoztam az Erdélyi Innovációs Műhelyhez, szépen lassan az életem szerves részévé vált. Nemcsak versenyzőként, hanem figyelő, elemző szemmel is jelen voltam a pályázati rendszerekben. Látom, melyek az elvárások, melyek a buktatók, hogyan gondolkodnak a zsűrik – és most az a célom, hogy ezt a tudást minél több motivált diáknak átadjam, hogy ők is eljuthassanak akár nemzetközi színtérre is. Ezért vállaltam, hogy vezető legyek.

Azóta is aktívan követem a versenyeket, és szeretek szenvedélyesen ötletelni, koncepciókat csiszolni. Egyre inkább úgy érzem, hogy a tanítás és mentorálás nemcsak feladat számomra, hanem hivatás, és az Erdélyi Innovációs Műhely (EIM) egy olyan tér, ahol ezt hitelesen megélhetem. Szeretném, ha minél több diák megtapasztalhatná azt, amit nekem is volt lehetőségem: hosszabb távon dolgozni valamin, ami valóban az övé. Megélni azt a pillanatot, amikor egy problémánál nem a tanár tudja a választ, hanem neki kell kreatívan, kitartóan keresnie a megoldást.

Ez teljesen más élmény, mint egy tantárgyverseny: itt nincsenek előre meghatározott elvárások, nincsen kijelölt tanmenet. Itt mindenki saját magának szabja meg a lépcsőfokokat, a saját tempójában halad, és közben megtanulja, hogyan kérjen segítséget megfelelő módon, hogyan tanuljon önállóan, és hogyan váljon kezdeményezővé.

Végül pedig hiszek abban, hogy az igazán nagy teljesítményhez testben, lélekben és szellemben is egyensúlyra van szükség. Sok tehetséges diák motivált, de néha az egyik terület háttérbe szorul – ebben is szeretnék mellettük állni.

És nem utolsósorban: megmutat olyan lehetőségeket is, amelyekről sokan talán nem is tudnak. A versenyeken való részvétel nemcsak egy megmérettetés, hanem egy kapunyitás – olyan nemzetközi fórumokra juthatnak el a diákok, mint a Swiss Talent Forum, a LIYSF Londonban, vagy akár a Nobel-díj átadója Stockholmban. Ezek nem elérhetetlen álmok, hanem nagyon is valós és kiépített utak. Ugyanakkor nem kevésbé fontos az a közösség, ami itt kialakult. Inspiráló emberek között lenni, akikkel lehet kérdezni, gondolkodni, vitázni, kapcsolódni – ez is hatalmas ereje a műhelynek.

– Milyen újdonságokra számíthatnak azok, akik most csatlakoznának a programhoz? Tervezel változtatni az eddigi irányon?

– Az EIM eddigi iránya szerintem nagyon is működik: nem akar mindenáron „formálni”, inkább teret ad. Élményt, biztatást, szabadságot – és azt a fajta személyes figyelmet, amit ritkán kap meg az ember diákként. A mentorálás itt nem csak egy-egy konzultáció, hanem egy folyamatos párbeszéd. Ez az, ami engem is itt tart, és amit semmiképp sem szeretnék elengedni.

Olyan lesz, mint egy térkép, ami segít eligazodni abban, merre is lehet elindulni egy-egy jó ötlettel. Szeretném, ha többféle háttérrel érkező ember is kapcsolódna a műhelyhez – nemcsak diákokat várunk, hanem olyan egyetemistákat, kutatókat, vállalkozókat is, akik szívesen gondolkodnának velünk. Nemcsak tanácsokat adva, hanem ténylegesen együtt ötletelve a fiatalokkal.

A csatlakozóknak továbbra is lesz egy bevezető mini tananyag, ezt és az arculatot is szeretném kicsit felfrissíteni, de az irány alapvetően marad, mert az EIM értékei időtállóak.

Arra is bátorítjuk a fiatalokat, hogy ne csak elméletben gondolkozzanak, hanem kezdjenek bele a tényleges megvalósításba: építsenek prototípust, készítsenek interjúkat, teszteljenek.
Fontos megemlíteni, hogy mindezt nonprofit alapon működő közösségként tesszük – ez is hozzájárul a nyitott, támogató légkörhöz, amit képviselünk.

Mert hiszem, hogy minden cél megvalósításának az alapja az, amit önmagunkról gondolunk. Az én utam sem volt mindig egyenes: tele volt kérdésekkel, bizonytalansággal, és ezeket nem rejtem el. Sőt, épp azért beszélek róluk, hogy mások is lássák – a fejlődés nem hibátlan teljesítményekből, hanem próbálkozásokból, tapasztalatokból és tanulásból áll.

Ha akár csak egy diáknál sikerül elindítani a kíváncsiságot, vagy megerősíteni benne a hitet önmagában, akkor már megérte. Hiszen a mottónk: sosem késő túl korán elkezdeni.