Mérsékelt önvizsgálat

Markó egyébként megjegyezte, nem neki, hanem az RMDSZ-nek szólt a magas kormánytisztség, és a lemondása előtt azt kell tisztázni, miként lehetne a miniszterelnök-helyettesi kabinetben végzett munkát továbbvinni.

Az SZKT és a SZET együttes ülése az RMDSZ ügyvezető elnökévé választotta Kelemen Hunor képviselőt, és megszavazta a Kelemen által javasolt alelnököket. Az új struktúra szerint az ügyvezető elnökségen öt főosztály működik, ezek irányítását többnyire a régi ügyvezető alelnökök végzik. Szép Gyula a művelődésért, Borbély László a kormánykapcsolatokért, Kovács Péter a területi szervezetekért és a szórványért, Lakatos András pedig az oktatásért felel. Új emberként lép a csapatba Cseke Attila, a miniszterelnöki hivatal helyettes államtitkára, aki az önkormányzati kérdések irányítását veszi át. Derültséget váltott ki a Kultúrpalota nagytermében, hogy Frunda György ülésvezető a színpad végébe, a zongorához küldte szavazni az SZKT és a SZET tagjait. Ezek „zongorajátéka” szerint épp Kelemen Hunor az ügyvezető elnökség legkevésbé támogatott tagja. Ellene 15-en szavaztak, míg Szép egy, Cseke két, Lakatos négy, Borbély öt, Kovács pedig hét ellenszavazatot gyűjtött. A felállás alapján Toró T. Tibor állapította meg, a pártosodás a végső szakaszába érkezett az RMDSZ, immár az ügyvezető elnökség számára is Bukarest lett a központ.

A bírálatot Markó Béla verte vissza. Mint elmondta, azért kell most hangsúlyosan jelen lenni Bukarestben, hogy elérkezzék az az idő, amikor már nem kell ott intézni a közösség ügyeit. Többen is megmagyarázták, az ügyvezető elnökség székhelye továbbra is Kolozsvár marad. Kelemen Hunor az ülés után elmondta, a megyei szervezetek végiglátogatásával kezdi meg új tisztségében a tevékenységét.

Felállva tapsolták meg a küldöttek a visszavonuló Takács Csabát, aki 14 éven át töltötte be az ügyvezető elnöki tisztséget. Takácsnak Markó Béla adta át az RMDSZ által alapított Ezüstfenyő díjat, melyet korábban mint a szövetség egyik vezetője nem kaphatott meg. A leköszönő politikus elérzékenyülve utalt arra, hogy éveken át együtt húzták az RMDSZ szekerét, majd hozzátette: „aki úgy érzi, hogy lazult a vállán a hám, az jobban teszi, ha félreáll”.

Fejek a helyükön

Az ülésen kétségkívül a népszavazási kudarc megbeszélése kapta a legnagyobb hangsúlyt. Az ülésvezető Frunda György ezúttal nem szabott időkeretet a felszólalóknak, így a gyűlés a tíz évvel ezelőtti SZKT-k hangulatát idézte, amikor még a testület a vélemények ütköztetésének, a gondok kibeszélésének volt a fóruma.

Markó politikai beszámolójában egyébként kijelentette, nem hiszi, hogy jó lenne, ha a népszavazási kudarc miatt fejeket gurítanának porba, de a homokba dugott fej sem lehet jó megoldás. Hosszasan sorolta azokat a tényezőket, amelyek miatt nem szabadott Traian Bãsescut támogatni a népszavazáson. Arra viszont nem tért ki, hogy miért nem lehetett a választók lelkiismeretére bízni a döntést. Markó abban látta az alapvető hibát, hogy az RMDSZ rövid időn belül többször is módosította a véleményét. Eleinte nem támogatta Bãsescu felfüggesztését a parlamentben, majd a szavazásnál mégis a képviselők lelkiismeretére bízta a döntést, a népszavazási kampányban pedig Bãsescu ellen fordult. E döntések hátterét pedig nem magyarázta el eléggé világosan a választóknak. „Az is baj, ha nem értenek meg minket a romániai magyarok, de ennél sokkal nagyobb baj lenne, ha mi nem értenénk meg őket” – ecsetelte az elnök, hozzátévén, hogy szorosabbra kell fogni a párbeszédet a civil szervezetekkel, az egyházakkal, az értelmiségiekkel.

Ki ül a kispadon?

A beszámolóra Toró T. Tibor képviselő jegyezte meg: időnként jól jön, hogy költő-elnöke van a szövetségnek, de most a metaforák helyett szárazabb elemzésnek lett volna helye. Toró úgy vélte, leáldozott az erdélyi magyar egypártrendszernek, az RMDSZ-nek és ellenzékének olyanszerű kerekasztal-megbeszélésen kellene tisztázni a célokat, amilyent a magyarországi rendszerváltó erők folytattak 1988–89-ben a szocialistákkal. Eckstein-Kovács Péter focis hasonlattal jellemezte a helyzetet. A csapat szerinte rossz taktikai utasítások szerint, gyengén játszott, ezért a nézők elmaradoztak a mérkőzésekről, és most már nemcsak hogy a nemzetközi színtéren való megmérettetés, hanem a hazai bajnokságban való szereplés is kétségessé vált. „Ezt pedig én, a gyúró nem akarom” – zárta a gondolatmenetet Eckstein. Meg is kapta a magáét Borbély Lászlótól, aki szerint a szenátor nem gyúró, hanem játékos, akinek az a feladata, hogy végrehajtsa az edző taktikai utasításait. „Sem nélkülünk, sem helyettünk nem teszi meg más a munkát” – jelentette ki Verestóy Attila, aki a lemondásra való felszólításra csak azzal reagált, hogy ennek a családja örvendene a legjobban.

Ráduly Róbert csíkszéki elnök az államfővel való kapcsolatkeresést, Rácz Levente Fehér megyei elnök pedig a Tőkés Lászlóval való kiegyezést sürgette. Veres Valér és Asztalos Ferenc pedig arra biztatta Markó Bélát, hogy még ne mondjon le a kormányfő-helyettesi tisztségről. Nagy Zsolt pedig a választókkal való közvetlen kommunikálást ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. „Ebben vagyunk a legjobbak” – biztatta kollégáit a miniszter. Antal István képviselő szerint a sajtó nagy mértékben felelős amiatt, hogy a népszavazáson a magyarság kihátrált az RMDSZ mögül.

A terem vastapssal jutalmazta az ügyészek által vizsgált Cseke Attila helyettes államtitkárt. A magyar közösségnek juttatott költségvetési pénzek miatt vizsgált tisztségviselők védelmében nyilatkozatot fogadtak el a testületek.