Megismételt győzelem

Ágyúszó és lõporfüst is volt

A korhû ruhákba öltözött hagyományõrzõk és huszárcsapatok lépésrõl lépésre mutatták be a gyõztes csatát. Horváth Lajos, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetõje töltötte be a narrátor szerepét, miközben a szemünk elõtt elevenedtek meg az összecsapás képei. Az osztrák zsoldban álló hajdúknak a fejedelemhez való átállása, a császári csapatok elleni gyalogos és lovasrohamok mellett bemutatták az osztrákok jellegzetes védekezési módját, a szekértábor, illetve szekérsánc kialakítását is. A csatakiáltások mellett a petárdáknak köszönhetõen „ágyúszó” is hallatszott, „lõporfüst” is terjengett mindaddig, míg a magyar sereg meg nem semmisítette az osztrák haderõt. A szépszámú nézõközönség többször is tapssal honorálta a harcosok teljesítményét, sokan fényképezték és videózták a csataimitációt.
„Ha nem gyõz Bocskai, lehet, hogy ma németül beszélnénk. Erre a csatára büszkének kell lennünk” - mondta a Krónikának Gellért Gyula, az érmelléki egyházmegye esperese. Többek között neki köszönhetõ, hogy évente újrajátsszák a diószegi-álmosdi csatát.

Díjazták a huszárokat

A csataimitáció mellett ünnepi pillanatokban is bõvelkedett a rendezvény. Cs. Nagy Zoltán, a Bocskai István Hagyományõrzõ Egyesület elnöke név szerint szólította azokat a huszárokat, akik egy-egy rangfokozattal elõbbre léptek, és azokat, akik átvették a Bocskai-emlékérmet. A Pusztai Farkasok Íjászegyesület székelyhídi tagjai látványos bemutatót tartottak, majd Szabó Józsefet kérték fel a Szózat elszavalására. A szavalat végén az idõs férfi hangja elcsuklott, majd letérdelt és megcsókolta az egykori csata földjét. A Bocskai-emlékszikla megkoszorúzásakor a megszokottól eltérõen nem olvasták fel a koszorúzók nevét, de aki emlékezni akart, legyen az egyházi személy vagy akár politikus, leróhatta tiszteletét a fejedelem elõtt. A Szózat dallama messze belengte a Nyúzóvölgyet, majd mindenkit asztalhoz invitáltak a szervezõk. A délelõtt folyamán ugyanis bográcsosfõzésben mérték össze erejüket margittai, érmihályfalvi, ottományi és éradonyi csapatok, így a jelenlévõk kedvükre választhattak a gulyás, babgulyás, tarhonyás csirkepaprikás között. Az asztalokat körüllengõ ínycsiklandó illat mellett hamarosan nótaszó is szállt, majd az emberek lassanként szedelõzködtek, hogy elhagyják a Nyúzóvölgyet.