Maros megyei RMDSZ: nem kell a Guşă-szobor

A szervezet állásfoglalása szerint sajnálatos, hogy az 1989 decembere óta eltelt húsz év alatt nem sikerült egy olyan monumentális emlékművet felállítani a megyeszékhelyen, amely a kései utódokat is a szabadságért hozott áldozatra emlékeztetné. „A közelmúltban hozott döntés – mely egy tömeggyilkosság alapos gyanújával kompromittált tiszt emlékének állítana szobrot – nem ezt a célt szolgálja” – olvasható a közleményben.

„Ma már köztudott, hogy Guşă tábornok egyike volt azoknak a magas rangú tiszteknek, akik felelősek a ’89-es vérontásért, tömeggyilkosságért. Egy ilyen mérvű bűnnel kompromittált személynek szobrot állítani merő becstelenség a ‘89-es forradalmárokkal szemben”. Az RMDSZ Maros megyei szervezete ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: a közelmúltban kirobbant Guşă-szobor ügyéből egyes városvezetők mesterségesen román–magyar ügyet kreáltak.

„Ezúton is határozottan kinyilvánítjuk, hogy a szóban forgó ügy nem kezelhető nemzetiségi kérdésként. Guşă tábornok nem a románok érdekét szolgálta, amikor tűzparancsot adott ki a temesvári tüntetők ellen, és társadalomellenes bűne nem csak a magyarok életét veszélyeztette. Hamis és félrevezető ebből a kérdésből nemzetiségi ügyet kreálni. Nem érdeke sem a románnak, sem a magyarnak, hogy Marosvásárhelyen diktatúrát védelmező tisztnek állítsunk szobrot” – áll a közleményben. 

Nem véletlen egyébként, hogy az eredetileg Ion Antonescu marsallnak szánt szobor talapzatára újabban már Ştefan Guşă-szobrot próbálnak állítani. A két kultusz megteremtése ugyanis egy tőről fakad. A romániai Antonescu-szobrok legtöbbjének a felállítását Iosif Constantin Drăgan,  a tavaly augusztusban elhunyt román milliomos finanszírozta. A cégbirodalmát Spanyolországban és Olaszországban felépítő Drăgant mecénási minőségében választotta tiszteletbeli elnökének a Ion Antonescu Marsall Liga.

Az üzletember 1995-ben éppen Guşă tábornok lányát vette feleségül. Tavaly óta tehát Ştefan Guşă leánya kezeli a Drăgan-vagyont. Daniela Veronicának viszont csak gyermekkori emlékei lehetnek apjának az 1989-es forradalom elleni megtorlásokban betöltött szerepéről. Ő ugyanis 16 éves volt a rendszerváltás idején, Drăganhoz pedig 22 évesen ment férjhez. A házastársak közötti 56 éves korkülönbség ellenére házasságukból három gyermek született.