Markó: a Kárpát-medencében még minden visszafordítható

A Szabadság-szobornál megtartott, az 1848-49-es szabadságharc 13 aradi vértanújára emlékező ünnepi rendezvényen a politikus kifejtette: azért haltak meg Damjanich Jánosék, mert szabadságot akartak a magyar nemzetnek, és ezáltal minden népnek, minden embernek. „Ők tudták, hogy nincsen külön szabadság magyarnak, szerbnek, németnek, románnak, vagy mindannyian szabadok leszünk, vagy egyikünk sem” - szögezte le a szónok a vértanúk kivégzésének 160. évfordulóján.

Emlékeztetett arra, hogy húsz esztendeje szintén a szabadságért haltak meg sokan Temesváron, Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Aradon és máshol. „Tíz évvel ezelőtt a Szabadság-szobornak kellett visszaadni a szabadságát, de ettől tulajdonképpen nem a szobor, hanem mi lettünk szabadabbak a lelkünkben” - mondta Markó Béla, emlékeztetve azokra az esztendőkre, amikor a román hatalommal meg kellett küzdeni az emlékmű köztérre állításáért.

A Szabadság-szobor hányattatott történetét felidézve állapította meg, hogy végül mégis áll az emlékmű, és a Tűzoltó-téren, ahol helyet kapott, végül mégis loboghatott a piros-fehér-zöld zászló. „És megérhettük, hogy az Európai Unió lobogója nem vendégzászló itt, hanem itthon van, a miénk. Európa visszatért, hazatért hozzánk” - mondta Markó Béla.

„Nagyon is megfordult a világ körülöttünk, nagyon is más lett Erdély, és lassan megváltozik a román-magyar viszony is. Lassan, ez igaz. És óvatlanok sem lehetünk, ha látjuk, hogy a Kárpát-medencében bizony még minden visszafordítható, elég odafigyelni, hogy mi történt Szlovákiában” - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint „bennünk, velünk és általunk” folytatja örök szabadságharcát a tizenhárom mártír tábornok.

Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter beszédében hangsúlyozta: az aradi vértanúk az egész magyar nemzet mártírjai, nem megosztó, hanem nemzetegyesítő személyiségek, akikre együtt emlékezünk a világ minden szegletében, ahol magyarok élnek. A miniszter emlékeztetett a forradalom nemzeti jellegére és nemzetközi jelentőségére. Megállapította: a vértanúk között volt német, osztrák, szerb, horvát, örmény és lengyel származású is. Harcukat egész Európa rokonszenve kísérte, a leverést követő megtorlást pedig a földrész egészén felháborodással fogadták. Aulich Lajos honvédtábornokot idézte, aki így fogalmazott: „Harcunk nem a nemzetiség, hanem a köz szabadságharca az abszolutizmus ellen”.

„Áldozatuk nem volt hiábavaló, mert oly korba érkeztünk, amelyben a hősök nem +érted haltak+, hanem érted élnek, Szent Világszabadság!” - mondta az aradi ünnepségen a miniszter, hangsúlyozva: az ünneplők emlékezni és nem keseregni jöttek Aradra, példát venni magyarságból, nemzetköziségből, becsületből, hazaszeretetből.

Gheorghe Falca, Arad polgármestere köszönetet mondott azoknak a magyar tisztségviselőknek, akikkel együttműködve az elmúlt években sok mindent meg lehetett valósítani a város fejlesztéséért. Néhány évvel ezelőtt ebben a városban, ezen a helyen még ráncos, gondterhelt arcokat látott - mondta -, ma viszont mindenki érzi a szabadság szellemét. A polgármester szerint Aradon megértették, hogy a szabadság mindenkié, és ma már a magyar Szabadság-szobornak helyet adó Megbékélési Park ennek a szellemiségnek a hordozója.