Elégedettek helyzetükkel a Székelyföldön dolgozó kisebbségi rendőrök
2006. február 20., 00:002006. február 20., 00:00
Albert-Tóth Jakab Kovászna megye első magyar nemzetiségű parancsnokhelyettese. A mérnöki végzettségű sepsiszentgyörgyi férfi nem készült rendőrnek, a villanymotorgyárban dolgozott tíz évet. Amikor aztán nem értett egyet a vezetőség elképzeléseivel, jelentkezett a rendőrségre, bízva abban, hogy ott karriert építhet. Számításai beváltak. A rendőrségen a gazdasági osztályon kezdte, ahol fehérgalléros bűnözőkkel volt dolga. „Sikerélményben nem volt hiány, elvégeztem a posztgraduális képzést, a jogi egyetemet, a menedzsmenttanfolyamot – sorolja. – Szerencsére a családom nem ellenezte a döntést, feleségem sem tesz szemrehányást, ha nyolc óra munka után nem érek haza, pedig reggel soha nem tudom, hánykor végzek.” Albert-Tóth úgy látja, előnyére válik, hogy magyar nemzetiségű. Ez már abból is kiderül, hogy sokan arra a napra iratkoznak fel ügyfélfogadásra, amikor ő teljesít szolgálatot, így jobban el tudják mondani panaszukat. Felettese, Laurenþiu Todoran elismerő szavakkal méltatja kollégája munkáját. A megyei parancsok szerint a magyar helyettes javíthatja az intézménynek a lakossággal való kapcsolattartását, és karrierje révén a rendőrhivatást is népszerűsítheti a magyar fiatalok körében. A rendőrparancsnok-helyettesi tisztséget egyébként a megyei RMDSZ kérte tavaly novemberben. „A 90-es évek elején próbáltuk népszerűsíteni a rendőr-akadémiát a magyar fiatalok körében, de nem jártunk sok eredménnyel” – említette Albert Álmos, aki úgy véli, az elmúlt években jó irányban változott a rendőrség megítélése és a lakossággal ápolt viszonya. Háromszéken egyébként olyan román tiszt is akad, aki magántanárt fogadott, és otthon tanult magyarul, mert szükségét látta annak, hogy értse, mit beszélnek akár egymás között is a gyanúsítottak.
Békíteni a veszekedőket Albert-Tóth Jakabbal ellentétben Csomós Loránd felügyelő, a közösségi rendőrség vezetője már gyerekkorától tudatosan készült erre a pályára. „Gyerekkoromban a filmek befolyásoltak, de amikor bekerültem a rendőrség kötelekébe, tovább erősödött a meggyőződésem, hogy jól döntöttem” – állítja. Családja támogatta, barátai furcsállták elhatározását, de hamar hozzászoktak. A kovásznai fiatalember jogot végzett, majd a rendőr-akadémián folytatta tanulmányait. Néhány évig szülővárosában dolgozott, majd kérte áthelyezését a megyeszékhelyre, hogy építhesse karrierjét. Elsősorban a bűnmegelőzéssel foglalkozik, veszekedő szomszédokat békítget, tanácsot ad. Csomós Loránd büszkén említi: legutóbb egy idős hölgy kérte, igazítsa el, mit tegyen, hogy újraszámíttassa a nyugdíját. A rendőr segített megírni és leadni a kérést, a hölgyet azóta már értesítették, hogy orvosolták a gondját. Albert-Tóth és Csomós egyhangúlag állítják, 1990 után megváltozott a rendőrség mentalitása, és sokat javult a megítélése: legutóbbi felméréseik szerint a háromszékiek 60 százaléka elégedett a munkájukkal. Elismerik ugyanakkor, hogy a rendőrség nagyobb kötöttséget feltételez, mint más intézmények, így el kell fogadni a belső rendszabályokat, de stabil a megélhetési lehetőség, a karrierépítés. A nemzetközi kapcsolatok révén is előnyhöz juthatnak: például kedvezményes feltételek melletti üdüléshez.
Érezni a hivatást A székelyudvarhelyi rendőrség állományának húsz százaléka magyar nemzetiségű, de Ioan Crãciunaº, a város rendőrparancsnoka szerint a román nemzetiségűek 10–15 százaléka is elboldogul magyarul. Nem is a nyelvismeret hiánya a legfőbb gond, hanem az, hogy a máshonnan ide helyezett rendőrök 2-3 év után, elunva az albérletezést, a család hiányát, továbbállnak. Persze akad olyan is, aki albérlet helyett végleg megtelepszik a városban. Közéjük tartozik Szántó Mihály, a bűnügyi osztály 30 éves felügyelője, aki nyolc éve dolgozik a székelyudvarhelyi rendőrségen. Szántó Nagyszebenből származik, felesége udvarhelyi, hangsúlyán és szókincsén pedig már alig érződik, hogy szórványban nőtt fel, és magyarul csak otthon és a templomban beszéltek. „Apám nem értett egyet azzal, hogy eljöttem Szebenből, ahol másfél évig szolgáltam rendőrként. Szerinte az aszszony a fejemre borította a szoknyát, ezért jöttem el – meséli nevetve. – Lehet ebben is valami, de én nem akartam járőrként Szebenben maradni. Az udvarhelyi rendőrségen magyar rendőröket kerestek, és a munka mellett itt lehetőséget adtak a továbbtanulásra is.” Szántó Mihály 2003-ban végezte el látogatás nélküli tagozaton a bukaresti rendőr-akadémiát. Szerinte a rendőri munka is hivatás, akár a tanáré vagy orvosé. Úgy látja, aki ezt nem érzi, az rövid idő alatt ki is lép a testületből, mert sem a fizetés, sem a társadalmi megbecsülés nem olyan mértékű, hogy vonzó legyen rendőrnek lenni. „Az igazságszolgáltatás folyamatában a rendőr az egyetlen, aki mindig az áldozatot védi. Ezért lettem inkább rendőr, mint ügyvéd, pedig talán könnyebb lett volna jogot végeznem, mint a rendőr-akadémiát” – mondja. Véleménye szerint a testületen belül nincsenek nemzetiségi törésvonalak, annak ellenére, hogy Udvarhelyen előnyei vannak annak, ha valaki magyar rendőr. „Hamarabb és eredményesebben szót értek az emberekkel, és ezt a román kollégák néha irigylik is – árulja el a felügyelő. – A szakmai viták azonban nem torkolltak soha személyeskedő, nemzetiségi vonatkozású konfliktusba. Nem éreztem soha, hogy kizártak volna a kollégák valamiből, vagy azt, hogy többet kell bizonyítanom azért, mert magyar vagyok.” Elmondása szerint egyetlenegyszer szembesült csupán olyan véleménnyel, hogy a román rendőrség kötelékébe lépve valójában elárulta a magyarokat. „Rosszul esett, de inkább azért, mert a rokonsági körből érkezett – említi Szántó Mihály. – Szembe kell nézni az ilyen, régi reflexekből, előítéletekből fakadó véleménnyel is.” A felügyelő szerint lassan megváltozik a rendőrök társadalmi megítélése is – szeretné, ha az emberek tisztelnék és becsülnék a rendőrt, nem pedig félnének tőle. „Addig meg elvárom, hogy a munkám szerint ítéljenek meg, az embert is lássák, ne csak az egyenruhát” – tette hozzá.
Romarió, a roma rendőr A Hargita Megyei Rendőr-felügyelőségen egyetlen roma származású rendőr dolgozik – ez különben nemcsak a székely megyében, hanem országos viszonylatban is ritkaságszámba megy. Ion Ötvöst kollégái Romariónak becézik, ezzel is elismerve focitehetségét. A 35 éves, Maros megyei származású fiatalember a marosvásárhelyi csendőralakulatnál kezdte pályafutását, majd Hargita megyébe költözött, és immár 11 éve dolgozik Csíkszeredában a rendőrség gyorsreagálású osztagában. „Az apám bányász volt – meséli Ötvös. – Szerette volna, ha tanulok, és könnyebb munkám lesz, mint neki. Így lett belőlem rendőr, szeretem a munkámat, és büszke vagyok rá.” Elmondta, soha nem adódtak gondjai származása miatt, kollégái első perctől kezdve befogadták, sőt úgy érzi, mindig is segítették – nemcsak a szakmai előmenetelben, hanem a magánéletében is. Ugyanakkor a roma közösség részéről sem érezte, hogy ferde szemmel tekintenének rá. „Érzem, hogy másként viszonyulnak hozzám, mint a kollégáimhoz. Úgy érzik, én közelebb állok hozzájuk, rám jobban hallgatnak” – ecsetelte a származásából adódó előnyöket. Ötvös szerint a rendőrség hasznára válna, ha több lenne a roma rendőr, ám ez egyelőre nehezen teljesíthető. „Kevés az írni-olvasni tudó roma fiatal” – fogalmazta meg a talán legnagyobb akadályt.
Szót érteni az emberekkel Bár a magyar rendőrök számának tekintetében jobb a helyzet, Hargita megyében e téren is lenne még tennivaló. A gyergyócsomafalvi származású Bege Tamás hét éve dolgozik a megyei rendőr-felügyelőség bűnügyi osztályán, a megyei rendőrség joggal büszke rá, tavaly ugyanis ő lett a megye legjobb rendőre. „Tudni kell beszélni az emberekkel, fontos, hogy mindenkihez anyanyelvén szóljunk – magyarázta az őrnagy. – Egy román rendőr, bármennyire is akar, soha nem fog tudni úgy beszélni egy magyarral, mint ahogyan azt magyar kollégája megteheti. Magyar a magyar előtt jobban megnyitja a lelkét.” Szerinte elsősorban nyelvi akadályai vannak annak, hogy a magyarok is rendőrök legyenek. „Nehéz románul egyetemet végezni, ez pedig kötelező ahhoz, hogy valaki tiszti rangot kapjon – állítja. – Középfokú végzettséggel altiszti rangot lehet szerezni, ám egy magyar rendőraltisztnek, főleg vidéken nagyon nehéz a dolga, akár még ki is közösítheti a társadalom.” De Bege Tamás büszkén vállalja, hogy magyar, és azt is, hogy rendőr.
Hirdetés
szóljon hozzá!
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Illatok, ízek és jókedv tölti majd meg a székelytompai Murok étterem parkolóját, amikor október 4-én ismét rotyogni kezdenek az üstökben a zakuszkák a 3. MurokFest – csapatos zakuszkafőző verseny alkalmából.
A nyelvtanulás hosszú távon nagy mértékben megtérülő türelemjáték, a leggyorsabban pedig élő gyakorlással lehet elsajátítani egy nyelvet – vallja Popa Gitta, aki szerint fontos, hogy a román nyelv tanulása szeretetteljes, interaktív közegben történjen.
A globális ingatlanpiac túlzásai korrigálódni kezdtek, de a nagyvárosokban még mindig évtizedekbe telik, mire egy átlagjövedelmű munkavállaló saját lakáshoz juthat.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség határozottan elutasítja az ösztöndíjrendszer radikális átalakítását a 2025/2026-os tanévre vonatkozóan, amely a hallgatókat hozza nehéz helyzetbe az előző kormány felelőtlen döntései miatt – hangsúlyozza a szervezet.
Az adócsalás visszaszorítása és a szerzői jogok védelme érdekében szerveztek átfogó razziát szeptember 17–23. között a Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdasági Bűnözés Elleni Szolgálatának rendőrei.
Négy székelyföldi magyart vettek őrizetbe a Maros megyei rendőrök, azzal gyanúsítják őket, hogy egy héttagú nemzetközi bűnszervezet tagjaként Csehország területén rablást és emberölést követtek el.
Sokan szembesülnek azzal, hogy az elektronikus személyi igazolvány nem használható ügyintézésre, mivel a legtöbb intézmény nem rendelkezik kártyaolvasóval. Az új igazolványok nem tartalmazzák a lakcímet, ezért lakcímkártyára lenne szükségük.
A közúti beruházásokért felelős társaság (CNIR) csütörtökön, két hónappal a szerződésben megszabott határidő előtt jóváhagyta a műszaki kivitelezési tervet az észak-erdélyi (A3) autópálya Bisztraterebes és Bihar közötti szakaszának utolsó 20 kilométerére.
Két hálózsákot és két kabátot loptak el a Fogarasi-havasok gerincén túrázó német fiataloktól. A lopás miatt a német turisták kénytelenek voltak megszakítani útjukat.
szóljon hozzá!