Magyarul őrizni a közrendet

Albert-Tóth Jakab Kovászna megye első magyar nemzetiségű parancsnokhelyettese. A mérnöki végzettségű sepsiszentgyörgyi férfi nem készült rendőrnek, a villanymotorgyárban dolgozott tíz évet. Amikor aztán nem értett egyet a vezetőség elképzeléseivel, jelentkezett a rendőrségre, bízva abban, hogy ott karriert építhet. Számításai beváltak. A rendőrségen a gazdasági osztályon kezdte, ahol fehérgalléros bűnözőkkel volt dolga. „Sikerélményben nem volt hiány, elvégeztem a posztgraduális képzést, a jogi egyetemet, a menedzsmenttanfolyamot – sorolja. – Szerencsére a családom nem ellenezte a döntést, feleségem sem tesz szemrehányást, ha nyolc óra munka után nem érek haza, pedig reggel soha nem tudom, hánykor végzek.” Albert-Tóth úgy látja, előnyére válik, hogy magyar nemzetiségű. Ez már abból is kiderül, hogy sokan arra a napra iratkoznak fel ügyfélfogadásra, amikor ő teljesít szolgálatot, így jobban el tudják mondani panaszukat. Felettese, Laurenþiu Todoran elismerő szavakkal méltatja kollégája munkáját. A megyei parancsok szerint a magyar helyettes javíthatja az intézménynek a lakossággal való kapcsolattartását, és karrierje révén a rendőrhivatást is népszerűsítheti a magyar fiatalok körében.
A rendőrparancsnok-helyettesi tisztséget egyébként a megyei RMDSZ kérte tavaly novemberben. „A 90-es évek elején próbáltuk népszerűsíteni a rendőr-akadémiát a magyar fiatalok körében, de nem jártunk sok eredménnyel” – említette Albert Álmos, aki úgy véli, az elmúlt években jó irányban változott a rendőrség megítélése és a lakossággal ápolt viszonya. Háromszéken egyébként olyan román tiszt is akad, aki magántanárt fogadott, és otthon tanult magyarul, mert szükségét látta annak, hogy értse, mit beszélnek akár egymás között is a gyanúsítottak.

Békíteni a veszekedőket
Albert-Tóth Jakabbal ellentétben Csomós Loránd felügyelő, a közösségi rendőrség vezetője már gyerekkorától tudatosan készült erre a pályára. „Gyerekkoromban a filmek befolyásoltak, de amikor bekerültem a rendőrség kötelekébe, tovább erősödött a meggyőződésem, hogy jól döntöttem” – állítja. Családja támogatta, barátai furcsállták elhatározását, de hamar hozzászoktak. A kovásznai fiatalember jogot végzett, majd a rendőr-akadémián folytatta tanulmányait. Néhány évig szülővárosában dolgozott, majd kérte áthelyezését a megyeszékhelyre, hogy építhesse karrierjét. Elsősorban a bűnmegelőzéssel foglalkozik, veszekedő szomszédokat békítget, tanácsot ad. Csomós Loránd büszkén említi: legutóbb egy idős hölgy kérte, igazítsa el, mit tegyen, hogy újraszámíttassa a nyugdíját. A rendőr segített megírni és leadni a kérést, a hölgyet azóta már értesítették, hogy orvosolták a gondját.
Albert-Tóth és Csomós egyhangúlag állítják, 1990 után megváltozott a rendőrség mentalitása, és sokat javult a megítélése: legutóbbi felméréseik szerint a háromszékiek 60 százaléka elégedett a munkájukkal. Elismerik ugyanakkor, hogy a rendőrség nagyobb kötöttséget feltételez, mint más intézmények, így el kell fogadni a belső rendszabályokat, de stabil a megélhetési lehetőség, a karrierépítés. A nemzetközi kapcsolatok révén is előnyhöz juthatnak: például kedvezményes feltételek melletti üdüléshez.

Érezni a hivatást
A székelyudvarhelyi rendőrség állományának húsz százaléka magyar nemzetiségű, de Ioan Crãciunaº, a város rendőrparancsnoka szerint a román nemzetiségűek 10–15 százaléka is elboldogul magyarul. Nem is a nyelvismeret hiánya a legfőbb gond, hanem az, hogy a máshonnan ide helyezett rendőrök 2-3 év után, elunva az albérletezést, a család hiányát, továbbállnak.
Persze akad olyan is, aki albérlet helyett végleg megtelepszik a városban. Közéjük tartozik Szántó Mihály, a bűnügyi osztály 30 éves felügyelője, aki nyolc éve dolgozik a székelyudvarhelyi rendőrségen. Szántó Nagyszebenből származik, felesége udvarhelyi, hangsúlyán és szókincsén pedig már alig érződik, hogy szórványban nőtt fel, és magyarul csak otthon és a templomban beszéltek. „Apám nem értett egyet azzal, hogy eljöttem Szebenből, ahol másfél évig szolgáltam rendőrként. Szerinte az aszszony a fejemre borította a szoknyát, ezért jöttem el – meséli nevetve. – Lehet ebben is valami, de én nem akartam járőrként Szebenben maradni. Az udvarhelyi rendőrségen magyar rendőröket kerestek, és a munka mellett itt lehetőséget adtak a továbbtanulásra is.” Szántó Mihály 2003-ban végezte el látogatás nélküli tagozaton a bukaresti rendőr-akadémiát. Szerinte a rendőri munka is hivatás, akár a tanáré vagy orvosé. Úgy látja, aki ezt nem érzi, az rövid idő alatt ki is lép a testületből, mert sem a fizetés, sem a társadalmi megbecsülés nem olyan mértékű, hogy vonzó legyen rendőrnek lenni. „Az igazságszolgáltatás folyamatában a rendőr az egyetlen, aki mindig az áldozatot védi. Ezért lettem inkább rendőr, mint ügyvéd, pedig talán könnyebb lett volna jogot végeznem, mint a rendőr-akadémiát” – mondja.
Véleménye szerint a testületen belül nincsenek nemzetiségi törésvonalak, annak ellenére, hogy Udvarhelyen előnyei vannak annak, ha valaki magyar rendőr. „Hamarabb és eredményesebben szót értek az emberekkel, és ezt a román kollégák néha irigylik is – árulja el a felügyelő. – A szakmai viták azonban nem torkolltak soha személyeskedő, nemzetiségi vonatkozású konfliktusba. Nem éreztem soha, hogy kizártak volna a kollégák valamiből, vagy azt, hogy többet kell bizonyítanom azért, mert magyar vagyok.” Elmondása szerint egyetlenegyszer szembesült csupán olyan véleménnyel, hogy a román rendőrség kötelékébe lépve valójában elárulta a magyarokat. „Rosszul esett, de inkább azért, mert a rokonsági körből érkezett – említi Szántó Mihály. – Szembe kell nézni az ilyen, régi reflexekből, előítéletekből fakadó véleménnyel is.” A felügyelő szerint lassan megváltozik a rendőrök társadalmi megítélése is – szeretné, ha az emberek tisztelnék és becsülnék a rendőrt, nem pedig félnének tőle. „Addig meg elvárom, hogy a munkám szerint ítéljenek meg, az embert is lássák, ne csak az egyenruhát” – tette hozzá.

Romarió, a roma rendőr
A Hargita Megyei Rendőr-felügyelőségen egyetlen roma származású rendőr dolgozik – ez különben nemcsak a székely megyében, hanem országos viszonylatban is ritkaságszámba megy. Ion Ötvöst kollégái Romariónak becézik, ezzel is elismerve focitehetségét. A 35 éves, Maros megyei származású fiatalember a marosvásárhelyi csendőralakulatnál kezdte pályafutását, majd Hargita megyébe költözött, és immár 11 éve dolgozik Csíkszeredában a rendőrség gyorsreagálású osztagában. „Az apám bányász volt – meséli Ötvös. – Szerette volna, ha tanulok, és könnyebb munkám lesz, mint neki. Így lett belőlem rendőr, szeretem a munkámat, és büszke vagyok rá.” Elmondta, soha nem adódtak gondjai származása miatt, kollégái első perctől kezdve befogadták, sőt úgy érzi, mindig is segítették – nemcsak a szakmai előmenetelben, hanem a magánéletében is. Ugyanakkor a roma közösség részéről sem érezte, hogy ferde szemmel tekintenének rá. „Érzem, hogy másként viszonyulnak hozzám, mint a kollégáimhoz. Úgy érzik, én közelebb állok hozzájuk, rám jobban hallgatnak” – ecsetelte a származásából adódó előnyöket. Ötvös szerint a rendőrség hasznára válna, ha több lenne a roma rendőr, ám ez egyelőre nehezen teljesíthető. „Kevés az írni-olvasni tudó roma fiatal” – fogalmazta meg a talán legnagyobb akadályt.

Szót érteni az emberekkel
Bár a magyar rendőrök számának tekintetében jobb a helyzet, Hargita megyében e téren is lenne még tennivaló. A gyergyócsomafalvi származású Bege Tamás hét éve dolgozik a megyei rendőr-felügyelőség bűnügyi osztályán, a megyei rendőrség joggal büszke rá, tavaly ugyanis ő lett a megye legjobb rendőre. „Tudni kell beszélni az emberekkel, fontos, hogy mindenkihez anyanyelvén szóljunk – magyarázta az őrnagy. – Egy román rendőr, bármennyire is akar, soha nem fog tudni úgy beszélni egy magyarral, mint ahogyan azt magyar kollégája megteheti. Magyar a magyar előtt jobban megnyitja a lelkét.” Szerinte elsősorban nyelvi akadályai vannak annak, hogy a magyarok is rendőrök legyenek. „Nehéz románul egyetemet végezni, ez pedig kötelező ahhoz, hogy valaki tiszti rangot kapjon – állítja. – Középfokú végzettséggel altiszti rangot lehet szerezni, ám egy magyar rendőraltisztnek, főleg vidéken nagyon nehéz a dolga, akár még ki is közösítheti a társadalom.” De Bege Tamás büszkén vállalja, hogy magyar, és azt is, hogy rendőr.