Magyarok „kegyetlenkedéseit” veszi leltárba a román történész

Szerinte ezekből a dokumentumokból az derül ki, mennyire intoleráns volt a magyar hadsereg és a magyar lakosság a román néppel, nemzeti intézményeivel, az ortodox és görög katolikus egyházakkal, az iskoláikkal, a művelődési intézményeikkel, a román sajtóval és műemlékekkel. A történész tavaly az elmagyarosított románok ,,újrarománosítását” javasolta a parlamentnek, miközben Háromszéken úgy tudják, hogy a diktatúra idején a Román Kommunista Párt éppen az elrománosítás összehangolását bízta rá.

Legújabb tanulmánya állítása szerint táblázatokba foglalva, időrendi sorrendben tárgyalja a magyarok által elkövetett visszaéléseket, atrocitásokat, a román áldozatok nevét és címét. „Az 1919 és 1940 közötti magyar revizionizmus a románok elleni gyűlöletet és a trianoni békeszerződés vélt igazságtalansága miatti bosszúvágyat szította, ennek eredménye az 1940–1945 közötti kegyetlenkedés: rablások, tömeggyilkosságok, gyilkosságok, csonkítások, kitelepítések, kínzások, bebörtönzések, kényszermunkatáborok, templommegszentségtelenítések, műemlékrombolások” – fogalmaz Lăcătuşu. Közleményében kifejti: a magyarok elkobozták a románok vagyonát, megszüntették a román iskolákat, még az utcán is megtiltották a román nyelv használatát, illetve Udvarhely, Csík és Háromszék vármegyékben 23 ortodox templomot leromboltak. A román történész szerint kutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy a négy év alatt a magyarok megpróbálták Észak-Erdélyben kiirtani a románokat, barbár módszerekkel elüldözni vagy elmagyarosítani őket. Felhívja a politikum, a civil társadalom figyelmét, hogy határolódjon el „a nosztalgikus, autonomista, románellenes magyar diskurzustól”.

Demeter László történész, Erdővidék Múzeumának igazgatója a Krónikának elmondta, a múltat érzelemmentesen, részrehajlás nélkül kell feltárni mindkét oldalról, hisz az szolgálja a megbékélést. Lăcătuşu közleménye költői túlzásokat tartalmaz, mondta a történész, felidézve, hogy azoknak a koroknak a szemtanúi még emlékeznek az eseményekre, román öregek mesélik, hogy életük legnyugodtabb évei voltak a Horthy-korszak alatt, amikor mindenki, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül kapott élelmet, cipőt, ruhát. A székelyföldi iskolákban, például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban is kötelező volt a román nyelv tanulása, cáfolta Lăcătuşu állításait Demeter. A történész elmondta, a magyar hadvezetés nagyon vigyázott arra, hogy ne legyenek atrocitások, hiszen Dél-Erdélyben román fennhatóság alatt élt 400 ezer magyar, akik bármikor a megtorlás áldozatai lehettek.

„Voltak visszaélések Ippon és Ördögkúton, ahol rálőttek a bevonuló magyarokra, majd következett a megtorlás, de ez nem volt általános”, hangsúlyozta a szakember. A Székelyföldön 23 ortodox templomot valóban leromboltak, de azokat néhány évvel korábban a székely közbirtokossági erdők fáiból, székely kényszermunkával építtették, pontosított Demeter László.