Magyar jövő Zsombolyán

Statisztikai szempontból Zsombolya szórványnak minősül, ám a Temes megyei kisváros önkormányzatában kilenc éve a magyaroknak van a legnagyobb szavuk. Az erős közképviselet okozta büszkeség ugyanakkor nem tudja ellensúlyozni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.

„Az igazság az, hogy jól dolgoznak, jól néz ki a város. A vasútnál létszámhiánnyal küzdünk, sok a gond, de bármikor segítségért fordulhatok a polgármesterhez, mindig ad munkagépet vagy embereket” – válaszolja alkalmi útitársam, egy román nemzetiségű vasúti tisztviselő, amikor arról kérdezem, mi a titka az „RMDSZ-uralomnak” a bánsági kisvárosban. A román–szerb határon fekvő Zsombolya lakosságának mintegy 15 százaléka magyar nemzetiségű – 11 113 emberből csupán 1649 vallotta magát magyarnak a 2002-es népszámláláskor – ám a településnek immár kilencedik éve magyar polgármestere van, és a 17 tagú önkormányzati testületben is az RMDSZ-frakció a legnépesebb, hat képviselővel.

A város határában négynyelvű tábla tudatja az utazóval, hogy Zsombolyára érkezett, németül és szerbül is szerepel a település neve, annak ellenére, hogy a két közösség csupán 500, illetve 51 lelket számlál. Az utcákat járva szembetűnő a jól megőrzött épített örökség, a külvárosban is sok a barokk vagy klasszicista stílusú polgárház, amelyekhez kivétel nélkül hatalmas telkek tartoznak. A hosszan elnyúló főtéren szinte nincs hámló vakolatú épület, szemetet sehol sem látni, Zsombolya rendezett, jó kezekben lévő település benyomását kelti. A legszembeszökőbb az egész városközpontot elborító rózsaerdő, 6000 tő díszíti a közterületeket. A főtéri szobrok diszkrétek és a multikulturalitás jegyében fogantak, helyi német személyiségek mellett Petőfi, Bartók és Eminescu büsztjei sorakoznak.

Megsiratták a sikert

A magyarság kilenc éve van jelen hangsúlyosan a helyi önkormányzatban, addig mindössze egy képviselőt küldött a testületbe. Az áttörést az eredményezte, hogy 2000-ben, a rendszerváltás után első ízben, az RMDSZ saját polgármesterjelöltet indított egy helyi vállalkozó, Kaba Gábor személyében. Az első fordulóban Kaba százalékban körülbelül másfélszer annyi szavazatot kapott, mint a magyarság aránya a település lakosságának körében, a másodikban pedig esélyt sem adott a nacionalista retorikával kampányoló ellenfelének, 64 százalékkal nyert.

Az önkormányzati testületbe öt magyar került be. „Szerencsém volt, nem volt népszerű az ellenfelem” – emlékszik vissza az első megmérettetésre Kaba Gábor. A bihari származású mérnökember elismeri, az első ciklusban elég könynyű dolga volt, ugyanis Zsombolyán addig rosszul mentek a dolgok, akadozott a vízszolgáltatás, a munkanélküliség 25 százalékos volt.

Az új öszszetételű önkormányzat nagyarányú infrastrukturális fejlesztésbe kezdett, ANL-tömbház és sportterem épült, iskolákat újítottak fel, beruházókat csalogattak a városba. A zsombolyaiak érezték és méltányolták a változást. A 2004-es helyhatósági választáson az RMDSZ elsöprő győzelmet aratott: 9 képviselőt juttatott be a 17 tagú önkormányzati testületbe, Kaba Gábor pedig az első fordulóban 67 százalékot szerzett. „Sírtunk az RMDSZ- székházban, amikor megtudtuk az eredményt. Tudtuk, hogy innen csak lefelé vezethet az út” – nyilatkozta a Krónikának a polgármester.

Múzeumok városa

Ennek ellenére a magyarság 2008 után is meghatározó politikai tényező maradt Zsombolyán, Kaba Gábort ugyanis 53 százalékkal újraválasztották, a tanácsban pedig hat RMDSZ-es képviselő tevékenykedik. A jelenlegi ciklus legfontosabb teendőjének a város teljes csatornázását és egy derítőtelep létrehozását tartja a polgármester, erre a célra 15 millió eurós pályázatot írt az önkormányzat. A gazdasági életre nem lehet panasz, hiszen kereken egy tucat nagyobb, külföldi érdekeltségű vállalkozás működik a mezővárosban, a munkanélküliség pedig a válság ellenére minimális.

Kaba Gábor most az idegenforgalom fejlesztését tűzte ki célul. Tudva, hogy a termálstrand egymagában nem elegendő turistacsalogató, a már létező öt vasúttörténeti, tűzoltó-, írottsajtó-múzeum, dr. Karl Diel- és Stefan Jager-emlékház mellé további három művelődési és kultúr-, illetve helytörténeti jellegű intézmény megnyitását tervezi. A polgármester szerint az erős közképviselet jót tett a helyi magyarság nemzeti öntudatának. „Minden zsombolyai magyar tudja, hogy ott vannak az embereink az önkormányzatban, értük dolgoznak, ha kell, segítenek” – mondja Kaba Gábor, aki szerint a zsombolyai magyarságnak a szórványban is jó esélye van a hosszú távú megmaradásra.

Az összeomlás határán

Nagy Károly római katolikus pap szintén úgy látja, büszkeség tölti el a helyi magyarokat, amiért a soraikból kerül ki a polgármester, a jövőt illetően azonban borúlátó. „Demográfiailag a teljes összeomlás szélén állunk. Szinte egyáltalán nincsenek keresztelők, de olyan házasságkötés is alig akad, ahol mind a két fél magyar. A hittanórán egyre többet kell románul beszélnem, mert a gyerekek nem tudnak magyarul” – nyilatkozta a tisztelendő, akinek körülbelül 900 magyar híve van. Véleményének alátámasztására Nagy Károly sorolja a tavalyi demográfiai adatokat: a 65 elhunytnak több mint fele magyar volt, ellenben csupán négy magyar gyermeket keresztelt, a 13 összeadott pár között pedig egy színmagyar sem volt. „Remélem, hogy teljesen nem fogunk eltűnni, valami mag csak marad” – mondja Nagy Károly.

Azt, hogy a tiszteletes pesszimizmusa nem véletlen, a népszámlálási adatok is bizonyítják. Tíz év alatt mintegy 15 százalékkal csökkent a magyarság létszáma Zsombolyán, az 1992-es népszámláláskor még 1961-en vallották magyarnak magukat. Még nagyobb a fogyás mértéke, ha az 1977-es statisztika a viszonyítási alap, 32 éve ugyanis még 2896 magyar élt a bánsági mezővárosban.

Hiányzik az utánpótlás

Csutak Matild pedagógus szerint is bizonytalan a zsombolyai magyarság jövője, annak ellenére, hogy az emberek büszkék az erős közképviseletre. „A magyar tagozaton nagyon kevés a gyerek, ellenben a román tagozat tele van magyar gyerekekkel. Az óvodában még megvan a szükséges létszám, a gondok az iskolában kezdődnek. Harcolunk minden egyes gyerekért” – meséli a fizika–kémia szakos tanárnő. A jelenség, hogy a magyar szülők román iskolába íratják a gyermekeiket nem újkeletű, évtizedekkel ezelőtt kezdődött a folyamat. Csutak Matild szerint a magyar művelődési élet meglehetősen élénk Zsombolyán, ám ez is javarészt az idősebb generációt vonzza. „Az utánpótlással van probléma. Van olyan szülő, aki saját gyermekével sem beszél anyanyelvén” – teszi hozzá a pedagógus.