Korszerű sós vizű strandot és kezelőbázist építenének Magyarón

Egy kisebb, deszkával bélelt medence és az iszap most is használható, de a környéke annyira elhanyagolt, hogy már a helyiek sem találnak oda a göröngyös, mezei úton. A versenytárgyalást ma rendezik a magyarói községházán. Kocsis Albert polgármester reményei szerint jelentkezik legalább egy olyan cég vagy vállalkozói csoport, mely európai szintre képes emelni a helybéliek által jelenleg egyszerűen csak sóspocsolyának emlegetett fürdőt. „Mi olyan gyógyászati és wellnessközpontot szeretnénk, mint amilyent Marosszentgyörgyön sikerült létrehozni egy majdnem ilyen elhanyagolt fürdőből” – fejtette ki a felsőmarosmenti község polgármestere.

Az önkormányzat a múlt hónap végén is próbálkozott a terület hoszszú távú bérbeadásával, de az akkori jelentkezők közül egyik sem volt hajlandó megadni a tanács által igényelt évi több mint tízezer lejt. „Úgy döntöttünk, megismételjük a versenytárgyalást, mert a kollégáim egyike sem szeretné, ha a korrupcióellenes ügyészséggel gyűlne meg a baja. Így, aki megadja legalább a kért minimális összeget, gyorsabb ütemben és szebben képes fejleszteni a strandot, illetve helybéli munkaerőt alkalmaz, azé lesz a fürdő” – szögezte le a Krónikának Kocsis Albert. Az elöljáró, aki nagyjából tudja, kik vesznek részt a holnapi versenytárgyaláson, mindössze annyit mondott el, hogy a korábbi licitre egy szászrégeni és egy marosfelfalusi cég jelentkezett. Egyikük egy szépecske strand kiépítésére vállalkozott, a másik viszont merészebb terveket dédelgetett.

A Holtmaros és Magyaró határában, a legelőn fekvő fürdőre vagy pontosabban arra a helyre, amely az egykor pompázó kis családi strandra emlékeztet, idegennek szinte lehetetlen rátalálnia. Sem jelzőtáblák, sem kövezett utak nem igazítják el a járatlan látogatót. Alkalmi idegenvezetőnk, a helybéli református lelkész is csak száraz időben merészkedik el a mezőn keresztül vezető járatlan úton, mert, mint mondja, a fürdő környékén több a sár, mint a só. „Kevesen használják a fürdőt, és csakis helybéliek. Időnként én is ki-kimegyek oda a reumámat pátyolgatni. El sem tudom mondani, mennyire jó” – mondja Bartha József, miközben a teljesen meggyógyult törött ujját mutatja.

Az öregek még emlékeznek a néhai tulajdonosra, Éltető Józsefre, aki meztelenül, de szalmakalappal a fején élvezte a víz és az iszap gyógyhatását. A pap azért is bízik annyira ebben, mert összetételüket hollandiai és magyarországi laboratóriumokban elemezték, és kiderült, hogy legalább olyan hatékonyak, mint az idecsi, a görgénysóaknai vagy a marosszentgyörgyi. Ráadásul a medence környékén nem is egy, hanem három forrásra bukkantak, közülük az egyikből meleg víz árad.

A geológiai vizsgálatok már régóta kimutatták, hogy Holtmaros, illetve a felsorolt másik három település ugyanazon a sóvonulaton fekszik, amin a tavairól, valamint bányájáról híres Szováta és Parajd. Egy időben Bartha József holland vállalkozók bevonásával próbált valamit mozdítani a fürdő ügyén, de a potenciális jelentkezők időközben visszaléptek. A lelkipásztor és vele együtt az egész község viszont annak is örülne, ha akadna egy másik, komoly és pénzes befektető, aki képes lenne a gyógyfürdő kiépítésével fellendíteni a Szászrégen és Déda közötti régiót.